10.2. A szimpatikus idegrendszer

10.2. A szimpatikus idegrendszer

A szimpatikus idegrendszer aktivitása, a központi idegrendszerbeli vazomotor-központot, valamint a vérnyomást meghatározó többi szervet, szívet, vesét, mellékvesét és érrendszer működését is érinti.
A vazomotor központ:
a nyúltvelő rostrális ventrolaterális magjában helyezkedik el.
Receptorai:
feszítésre érzékeny mechano(baro)receptorok, melyek a karotisz szinuszban és az aortaívben találhatók (baroreflex), többi része a jobb és a bal pitvarban, valamint a bal kamrában helyezkedik el.
A vazomotor-központban találhatók az imidazolin I 1receptorok.
Az ezekhez kötődő stimuláló anyagok (moxonidin, rilmenidin, klonidin, a perifériás érellenállást csökkentik anélkül, hogy a perctérfogatot befolyásolnák).
Működése:
A baroreceptorokban a nyomás fokozódása, növeli a leadott jelek számát, melyre a vazoconstriktor idegek tónusa csökken és gátlódik a vazomotor központ által, leadott ingerek mennyisége, ennek eredménye az akut artériás és vénás dilatáció, bradykardia, vérnyomás és perctérfogat csökkenés.
A hipotalamusz zerepe:
A stressz, az érzelmek és a drogok a szimpatikus idegrendszer aktivitását, a hipotalamuszon keresztül befolyásolják.
A posztganglionáris receptorok
A szimpatikus aktivitást a posztganglionáris preszinaptikus membrán receptorokon keresztül befolyásolja: az a két receptor, melyet a noradrenalin mediál.
A noradrenalin által foglalt -II. receptor megakadályozza a szimpatikus idegrendszer túlzott aktiválódását.
A -II. receptor, és az angiotenzin-II. receptor a gátló preszinaptikus receptorral ellentétesen viselkedik, ingerlésre fokozza a noradrenalin felszabadulását.
A szimpatikus idegrendszer és a renin - angiotenzin rendszer összefüggése:
A szimpatikus idegrendszer és a renin-angiotenzin rendszer a szervezet két legfontosabb vérnyomás-emelkedést biztosító szabályozó rendszere.
A szimpatikus idegrendszer aktiválódása a -I. receptorokon keresztül fokozza a renin-felszabadulást a vesében, melynek következtében nő a renin-angiotenzin – II.