• Ónodi-Szűcs
    • Növekedési pályán van a mentőszolgálat

      Növekedési pályán van a mentőszolgálat

    • 221 milliárddal több jut egészségügyre 2018-ban

      221 milliárddal több jut egészségügyre 2018-ban

    • Az államtitkárt nem lepte meg az egészségügy lelete

      Az államtitkárt nem lepte meg az egészségügy lelete

  • kanyaró
    • Egyre súlyosabb a romániai kanyaróhelyzet

      Egyre súlyosabb a romániai kanyaróhelyzet

    • Kanyaró: nő a nyomás Románia felől

      Kanyaró: nő a nyomás Románia felől

    • Kanyaró: egy hét alatt több száz beteg

      Kanyaró: egy hét alatt több száz beteg

  • bérrendezés
    • Nem az IKEA az egészségügy gyilkosa

      Nem az IKEA az egészségügy gyilkosa

    • Éger az ígéretekről, költségvetésekről

      Éger az ígéretekről, költségvetésekről

    • A miniszter elégedett a mentős bérfejlesztéssel

      A miniszter elégedett a mentős bérfejlesztéssel

A KOPLALTATÁS ORVOSI MŰHIBÁNAK SZÁMÍT

Témaoldalak 2001.05.21 01:00 Szerző: kávé

A Népszava összeállítása szerint a megkérdezettek többsége tájékozott a túlsúly és az elhízás témakörében, szinte szakorvosi pontossággal tisztában van a súlyfelesleg egészségügyi következményeivel, ám ezek az ismeretek nem alakultak a mindennapi magatartásukat befolyásoló tényezőkké - derült ki egy tavaly végzett felmérésből. A kutatás adatai rávilágítottak arra is, hogy míg a normális súlyú nők egy része szívesen fogyna, addig a túlsúlyos férfiak jelentős hányada nem akar megszabadulni súlyfeleslegétől. Mindazonáltal, az orvoshoz fordulók 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott Magyarországon, s bár ez utóbbi ma már betegségnek számít, e tény alig néhányuk háziorvosi kartonján szerepel.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1998 óta krónikus betegségként tartja nyilván az elhízást, olyan kórformaként, amely más, veszélyes betegségeket okoz. Mégis, az elhízással foglalkozó tudomány csak az utóbbi években önállósodott, az obezitológia még mindig rangjáért küzd az orvosi szakmák között.
Pedig a WHO előrejelzése szerint a túlsúly és az elhízás a jövő egyik legjelentősebb egészségügyi problémája, részint azért, mert minden szervrendszerben előnytelen folyamatokat indít el, részint azért, mert a társadalom minden rétegét és korosztályát egyformán érinti. Az sem véletlen, hogy a II. típusú cukorbetegségben szenvedők 85 százaléka, a magasvérnyomás-betegséggel kezeltek 77 százaléka tekinthető egyszersmind elhízottnak.

A súlyon messzi túl

Az elmúlt években számos hazai vizsgálat riasztó eredménye hívta fel a figyelmet arra, hogy a túlsúly és az elhízás nem elszigetelt küszködés a kilókkal, hanem népbetegség, amely szinte járványosan terjed. 1998-ban egy évente ismételt vizsgálat keretében - Halmy László professzor és munkatársai több mint húszezer belügyi dolgozó testtömegindexének meghatározásával végzett felmérést.
A kiértékelés szerint a vizsgáltak 44 százaléka volt túlsúlyos és 19 százaléka bizonyult elhízottnak. A Knoll Gyógyszergyár 1999-es felmérése hasonló eredményt hozott, több mint ezer háziorvos bevonásával 63 100 beteg testtömegindexét határozták meg, akik közül 37 százalék volt túlsúlyos és 23 százalék elhízott. Ez alapján vonták le azt a következtetést, hogy az orvoshoz fordulók 60 százaléka súlyfelesleggel küzd.
Ma már szinte közhelynek számít az, hogy az elhízás számos kórfolyamat elindítója, például önálló kockázati tényező a szív- és érrendszeri betegségek kiváltásában. A túlsúlyos embereknél a szívbetegségek megjelenése kétszer, az elhízottaknál háromszor gyakoribb, mint a normál testsúlyúaknál. Majdnem minden második hipertóniás beteg egyszersmind elhízott, márpedig az ilyen emberek vérnyomását semmilyen gyógyszerrel nem lehet jól beállítani addig, amíg nem szabadulnak meg a felesleges kilóktól. A cukorbetegség esélye is arányosan nő a testtömeggel, súlyosabb elhízás esetén akár 40-szeres is lehet. A felnőttkorban kialakuló II. típusú diabétesz esetén hiába van ugyanis a szervezetben nagy mennyiségű inzulin, az nem képes a cukrot bejuttatni a sejtekbe. A kialakuló, inzulinkezelésre nem szoruló diabétesz kezelésének első és legfontosabb lépése a testsúly csökkentése.

Fogyózni muszáj?

A túlsúly és az elhízás ilyen nagymértékű előfordulása átfogó vizsgálat megrendelésére inspirálta a fent említett gyógyszergyárat. Az M+H Communications a Tárki bevonásával elkészített vizsgálatában többek között azt kutatták, milyen sztereotípiák befolyásolják a megkérdezettek nézeteit, illetve magatartását a fogyás-elhízás témájával kapcsolatban.
A mélyinterjúk során azt tapasztalták, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége lényegében helyesen határozta meg a túlsúly és az elhízás fogalmát, a jelenség értékelésében azonban már jelentős különbséget találtak a nők és a férfiak véleménye között. A férfiak saját testtömegindexük, azaz túlsúlyuk vagy elhízásuk mértékétől függetlenül elégedettebbek voltak a súlyukkal, szociális szempontból nem tekintették a felesleges kilókat meghatározó tényezőnek. A nők azonban komolyabban foglalkoznak ezzel a problémával, olyannyira, hogy még a normális testsúlytartományba tartozók is szívesen megszabadulnának néhány kilótól.
Kiderült: a mai napig él a társadalomban az a hagyományos nézet, hogy a túlsúlyos ember jó kedélyű, barátságos, ritkábban idegeskedik, igaz, a válaszolók többsége szerint az ilyen embernek több lelki és egészségügyi problémája van. Firtatták azt is, vajon mennyire elfogadott a túlsúly és az elhízás a társadalomban. A válaszadók többsége egyetértett azzal, hogy az elhízott embereketgyakran csúfolják gyermekkorukban és felnőttként is sok bántó megjegyzést kell elviselniük. A többség igaznak találta, hogy az elhízottnak nehezebb párt, sőt munkahelyet találnia. A kutatásban részt vevő nők szerint a szellemi foglalkozásokban nem számít a túlsúly, azonban bizonyos, napjainkban igen divatos foglalkozásokban - üzletkötő, menedzser - a külső meghatározó, ezért egyes vállalatoknál a túlsúly nem csupán esélyrontó az elhelyezkedésnél, hanem egyenesen diszkrimináló tényező lehet.

A lemondás kínjai

Miután kiderült, hogy számos negatív előítélet él a mai magyar társadalomban a súlyfelesleggel küszködőkkel kapcsolatban, már nem volt meglepő, hogy a válaszolók szerint a súlycsökkenés a túlsúlyosak vagy elhízottak számára jelentős pszichés előnyökkel járna: magabiztosabbak, elégedettebbek lennének, nőne az önbizalmuk, az önbecsülésük.
A megkérdezettek többsége (66,5%) szerint az emberek elsősorban azért fogyókúráznak, mert szeretnének jobban kinézni. (Igaz, még az így vélekedők is tisztában voltak azzal, hogy a súlyfelesleg számos betegség kiváltója, amelyek közül a leggyakrabban a szív- és érrendszeri betegségeket, a keringési zavarokat, a hipertóniát, a diabéteszt és a mozgásszervi betegségeket említették.)
A második leggyakoribb válasz szerint az elhízottak orvosi tanácsra, azaz egészségügyi indokból kezdenek fogyókúrába. Csak ezt követte a rangsorban a vélemény, amely szerint a testsúlyukat csökkentők megtanulták, hogy a túlsúly egészségtelen vagy az motiválja őket, hogy a soványság divatját kövessék, esetleg barátok unszolására vagy az utánozni kívánt filmsztárok hatására próbálják meg felesleges kilóikat lefaragni. Érdekes azonban, hogy amikor magukat az érintetteket, azaz a fogyókúrázókat kérdezték saját tapasztalataikról, csak 14 százalékuk említette, hogy orvosi tanácsra kezdett bele a testsúlycsökkentésbe.
A fogyókúrás módszerek közül a válaszadók többsége a mozgást tartotta célravezetőnek, s csak ezt követte az étkezési szokások megváltoztatatása. Többen tartották hatékonyabbnak a hizlaló ételek kerülését, mint az elfogyasztott ételmennyiség csökkentését. A kutatók kiemelték, hogy a testsúlycsökkentés talán legdrasztikusabb - és hosszabb távon eredménytelen - módszerét, a koplalást senki sem tartotta célravezetőnek. Érdekes, hogy a lehetséges módszerek felsorolásakor gyakorlatilag kimaradtak a fogyasztó készítmények éppúgy, mint a testsúlykarbantartó gyógyszerek, csupán azok említették meg ez utóbbiakat, akik korábban maguk is szedték e készítményelv valamelyikét.
A felmérés szerint a testsúlycsökkentő kísérletek és programok három legfontosabb szempontja: a fogyókúra módszere ne legyen egészségtelen, ne járjon többletkiadással és lehetőleg ne kelljen lemondani közben az ételek élvezetéről. Sokkal kevesebben említették a gyors hatást, mint azt az elvárást, hogy a módszer legyen tudományosan megalapozott, s a kúra menetét orvos is ellenőrizze. Nem elhanyagolható igény, hogy a súlycsökkentést a család, a barátok bíztatása, támogatása kísérje, többek szerint a csoportos fogyókúra növeli a siker esélyét.

Türelemjáték a fogyás

A testsúlycsökkentés legújabb vizsgálatokon alapuló komplex módszerének alapelvei szerint az igazán tartós és biztonságos, azaz hatékony fogyás egyszersmind mérsékelt és fokozatos. Korábban úgy gondolták, hogy legalább 20 százalékos súlyveszteségnél kezd érezhetővé válni a súlycsökkentés jótékony hatása. Mára tudományosan bizonyított, hogy ennél mérsékeltebb fogyásnál is csökkennek a túlsúly egészségkárosító kockázatai.
Az Egyesült Államokban csaknem 44 ezer beteg bevonásával 12 éven át tartó vizsgálatok eredménye világosan megmutatta, hogy a súlyfelesleg; 5-10 százalékos csökkenésével az egészségügyi kockázatok csaknem 90 százaléka megelőzhető. Például egy átlagosan túlsúlyos cukorbetegnél minden leadott kilogramm 3-4 hónapos élettartam-növekedést eredményez. A súlyfelesleg naponta és dekánként kerül ránk, éppen ezért botorság volna azt gondolni, hogy néhány hét alatt örökre eltűnik.
A szervezet ugyanis védekezik: a súlyvesztés során csökkenti a nyugalmi alapanyagcserét, minél inkább forszírozzuk az "éheztetését", annál erősebben teszi takarék üzemmódra magát A szervezet jobban hasznosítja a bevitt energiát, s védekezése miatt a fogyás lelassul, illetve megáll. Ez az a pont, amikor a. mégoly gyakorlott fogyókúrázó is megtorpan, s a hiábavalóság miatti elkeseredésében enni kezd Szervezete - tanulva az ínséges időkből-még elszántabban tartalékol, így ezekben a periódusokban az ember többet hízik, mint amennyit keservesen leadott.
A szakemberek szerint ez a jojóeffektusnak nevezett jelenség további veszélye, hogy az úgynevezett "alma" típusú elhízásra hajlamosít, amely kockázatosabb. A fokozatosság alapelve tehát azt jelenti, hogy havonta egy-másfél, legfeljebb két kilónál nem kell többet leadni, mert ezzel elérhető, hogy a leadott súly 60 százaléka zsír lesz. A gyors, intenzív fogyókúra során ugyanis sokkal több vizet és izomszövetet veszítünk, abból, amitől megszabadultunk, csak 30 százalék a zsír aránya.

Túrógombóc tangóval

A szervezet alapvető testépítő folyamataihoz nélkülözhetetlen, életfontosságú fehérjék, aminosavak és egyéb anyagok nélkül felborulhatnak az anyagcsere-folyamatok, ezért a koplaltatás, a 0 kalóriás diéta ma már műhibának számít a túlsúly kezelésében. A biztonságos és tartós testsúlycsökkentés alapja az, hogy annyi kalóriát kell a szervezetbe juttatni, amennyi a hozzáadott mozgásprogrammal együtt negatív energiamérleget eredményez. Ha a testsúlyt 25 kalóriával beszorozzuk, akkor megkapjuk a szervezet napi energiaszükségletét.
A férfiaknak 800-900, a nőknek pedig 600-700 kalóriával kevesebbet kell fogyasztaniuk ahhoz, hogy a mérleg átvitt és szoros értelemben is a jó irányba billenjen. Az Amerikai Sportorvosi Társaság a Szívgyógyász Társasággal közösen dolgozta ki azt a mozgásprogramot, amelyet mind a kondíció megőrzésében, mind a testsúlycsökkentésben ma már mindenütt a világon elfogadott.
Ez alapján a nagy izomcsoportokat átmozgató, dinamikus formákat ajánlják, ami lehet gyaloglás, úszás, kerékpározás, bármely labdajáték vagy éppen a tánc, illetve ezek kombinációja. A mozgássor egy idő után már kiegészíthető statikusabb formákkal, például a kézi súlyokkal végzett torna, a kocogás vagy a body-building elemeivel. A bemelegítést, illetve zárásképpen a nyújtó-lazító levezető gyakorlatokat sem szabad elhanyagolni.
Mivel a mozgás felgyorsítja az anyagcserét, a jótékony hatás akkor is érvényesül, amikor éppen nem fejtünk ki fokozott fizikai aktivitást. Mégis, a folyamat lényeges eleme a rendszeresség, ezért 20-30 perces koncentrált fizikai aktivitásra minden nap szükség van. A mozgás ajánlott intenzitását a pulzus emelkedésévet mérjük, a normál munkapulzus könnyen kiszámítható: 220 - életkor x 0,6 (0,7). Az eredmény általában percenként 110-120-as pulzus.
A zsírégetés szempontjából optimális, percenként 120-130-as pulzus mellett 300-400 kalóriát égethetünk el a tartalékainkból. A munkapulzus tehát mérhető, de könnyebben is ellenőrizhető: akkor jó a mozgás intenzitása, ha közben folyamatosan tudunk beszélni. Nem szabad addig fokozni, amíg már kapkodjuk a levegőt, a beszédünk szaggatottá válik. A gyors, nagyon intenzív mozgás során ugyanis a szervezet a bevitt szénhidrátokból nyert energiát használja fel. Ezzel legfeljebb azt érjük el, hogy leesik a vércukrunk, ráadásul borzasztóan megéhezünk. Nem hoznak valódi, tartós eredményt a másik véglethez, a passzív mozgáshoz tartozó módszerek sem, mert nem járnak olyan mértékű izommunkával, ami kellő mennyiségű energiát éget el. A valódi testsúlycsökkenést adó zsírégetéshez tehát lassabb, közepes intenzitású, de rendszeresen végzett mozgás kell.

Buci a ducinak

A súlyukat csökkenteni .vágyóknak a zöldségek, gyümölcsök, főzelékfélék jelentik az egészséges táplálkozás alapját, mert zsír- és energiaszegények, így nagyobb tömeget fogyaszthatnak ezekből, elérhetik és tovább is megtarthatják a teltségérzést. Ráadásul az értékes élelmi rostok a zsiradék és a koleszterin felszívódását is csökkentik. Nyersen vagy párolva, zsír és liszt nélkül elkészítve ajánlhatók. (Tudni kell, hogy az étkezési keményítő több szénhidrátot tartalmaz, mint a liszt.) Kisebb mennyiségben a hüvelyeseket is fogyaszthatják, a mirelit pedig épp olyan értékes, mint a friss, ezért még télen vagy a primőrárak idején is könnyen találnak választékot.
Még a krumpli sem tilos, csakhogy két tojás méretű darab (10 dkg) egy jó adag (20 dkg) zöldbab energiatartalmával ér fel. Természetesen a kompótok, a szirupban eltett vagy cukrozott gyümölcsök, a lekvárok fogyasztását kerülni kell. Mivel a kisebb adagok miatt kevesebb inger éri a bélcsatornát, és könnyen kialakulhat székrekedés, a sok folyadék mellett a teljes őrlésű, azaz korpát is tartalmazó gabonaféléket is ajánlják a táplálkozási szakemberek: vékony vagy kisebb szelet kenyér, fél-egyharmad adag rizs, köles vagy árpa beépíthető a napi menübe.
Ugyancsak nem szabad kerülni a tejet és tejtermékeket, csupán a csökkentett zsírtartalmúakat kell választani, amelyek vitamin- és kalciumtartalma a zsíros változattal megegyező. A kefirek, joghurtok a saláták és főzelékek elkészítésénél kiválthatják a majonézt és a rántást. Még a sovány sajtokról, a túróról sem kell lemondaniuk a kilókkal küszködőknek, utóbbi ügyesen főszerezve helyettesítheti a kenyérre kent margarint is. Természetesen a tojást sem kell kiiktatniuk az étrendből, ha a koleszterinszintjük rendben van, akkor naponta egyet-egyet megehetnek.
A sovány húsokra, szárnyasokra, tengeri halakra és zsírszegény húskészítményekre is szüksége van a szervezetnek, ezekkel is színesebbé tehető az étrend, csupán arra kell ügyelnünk, hogy grillezve, párolva, natúr módon, alufóliában vagy cserépedényben sütve készítsük el. Egy fél csirkecomb mindössze 110 kalória, ám ha bepanírozzuk és olajban sütjük, akkor energiatartalma máris megduplázódik, meggondolandó, hogy kétszer annyit ehetnénk a grillezett változatból.
Nincsen tilos étel: a párizsi vagy krinolin helyett akár téliszalámit is ehet a fogyni vágyó, csakhogy abból mindössze egyetlen hajszálvékony szeletet, amivel aligha lakik jól, de a döntés az övé.
Talán mondani sem kell már, hogy a cukor- és a zsírfogyasztást a lehető legalacsonyabbra kell szorítania a fogyni vágyónak. Az előbbit sem a méz, sem a diabetikus készítmények nem helyettesíthetik, mert kalóriában ugyanolyan gazdagok. Ha nagyon kívánjuk az édeset, együnk inkább friss vagy aszalt gyümölcsöt. Miként a zsiradék, úgy az alkohol fogyasztását is kerülni kell, s nem csak azért, mert önmagában is kalóriadús, hanem azért, mert az akaraterő az alkoholban oldódik.
Ha a testsúlycsökkentéssel egy időben a dohányzásról is le akarunk mondani, akkor tudnunk kell, hogy a nikotin gyorsítja az anyagcserét, egy doboz cigaretta elszívásakor 500 kcal energiával kevesebb hasznosul. Ha így nézzük, a leszokással ezt az energiamennyiséget szabadítjuk föl, amit a fogyasztható kalória kiszámításánál figyelembe kell vennünk.
Az alacsonyabb kalóriatartalmú étrend előnyei csak a rendszeres mozgással kombinálva érvényesülnek. A szervezet alapanyagcseréje az energiaszükséglet hatvan százalékát használja fel, ám ha az energiabevitel csökken, ez az életfenntartó működés lelassul, ezért egyre kevesebbet és kevesebbet kellene ennünk. Viszont a mozgással ez a csökkenés lassítható, tehát valóban megindul a súlyvesztés. Mivel egy kilónyi leadott testtömeg esetén nem csak zsírt, hanem vizet és izomszövetet is veszítünk, a mozgással elérhetjük, hogy ez utóbbi helyett is nagyobb részt a felesleges zsírtól szabaduljunk meg.

Alma vagy körte?
Az sem mindegy, hogy milyen típusú az elhízás: a hasra terjedő "alma" típus az, amely a szövődményekre, azaz a halálos négyes többi tagjára hajlamosít, a "..körte" típusú elhízás legfeljebb visszérbetegséget okoz. A derékkörfogat önmagában is utal a veszélyre: a férfiaknál 94, míg a nőknél 80 cm felett kezdődik a szívbetegség rizikója, a fokozott kockázat a férfiak esetében 102, a nőknél 88 cm-es derékbőség felett jelentkezik. A legutóbbi felmérések szerint riasztó, hogy ma már a nőkre jellemzőbb körtetípusú elhízás helyett a szebbik nem tagjainál is a veszélyesebb, almatípusú elhízás lett a gyakoribb.

Képletes elhízás
Az elhízás mértékét a testtömegindex kiszámításával bárki ellenőrizheti: ez a kilogrammokban megadott testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének átlaga, azaz testsúly (kg)/testmagasság m2. Az optimális érték 20-25 között van, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett pedig elhízásról, 40 felett pedig kóros elhízásról beszélünk.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink