A hálapénz kőkemény korrupció
A rendszerváltás óta várat magára az anakronisztikus viszonyaival küzdő, egyszerre szegény és pazarló magyar egészségügy reformja. Főképpen azért, mert az egymást követő kormányoknak sem erejük, sem idejük, sem elég bátorságuk, elszántságuk nem volt a reformmal szükségszerűen együtt járó, várhatóan hosszan elhúzódó konfliktusok kezelésére és vállalására.
A Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába című tankönyv szerzője, a Veszprémi Egyetem professzora, az SZDSZ eü-tanácsadója Mihályi Péter szerint a hálapénz a kályha, ahonnan a reformot indítani kell. Az Élet és Irodalomnak adott interjújában úgy fogalmazott, a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után ötven százalékkal emelkedett az egészségügyben dolgozók bére, ettől azonban nem változott semmi. A béremelés összességében még nagyobb is volt, mint a hálapénz adózással együtt számított bruttó értéke. „Sajnos" ez a pénz egyenlően lett elosztva, azaz bérarányosan, és nem hálapénzarányosan. Így a hálapénzügyben leginkább érintett csoportok „joggal" kevesellték. De ami a dolog érdemét illeti: vajon miért kellene az orvosoktól elfogadnunk azt az érvelést, amit a rendőröktől nem fogadunk el, hogy tudniillik „jogom van korruptnak lenni, ha nem keresek annyit, mint az Európai Unióban". Ilyen alapon az egyetemi oktatók is mondhatnák, hogy csak azt engedik át a vizsgán, azt veszik fel az egyetemre, aki hálapénzt ad.
Forrás: Élet és Irodalom
