• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

      Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

    • Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

      Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

  • EESZT
    • Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

      Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

    • Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

      Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

    • EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

      EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

CSEPPET SEM MINDEGY: AZ INKONTINENCIÁRÓL

Egészségmagazin 2001.06.04 01:00 Szerző: kávé

A nemzetközi statisztikák és a szakorvosi becslések szerint mintegy fél, egymillió ember szenvedhet inkontinenciában. Az önkéntelen vizeletvesztés nem önálló betegség, hanem a hátterében meghúzódó rendellenesség megnyilvánulása, s mint ilyen, az esetek többségében kezelhetô, illetve megszüntethetô volna. Mivel hazánkban még nem készült reprezentatív felmérés az inkontinencia elterjedtségéről, ezért az Inko Fórum kezdeményezésére tavaly Pápán és környékén egy leendő országos vizsgálat menetét tették próbára, több mint kétezer nő töltötte ki a kérdőíveket.

A felmérés több szempontból meglepő eredményt hozott. Kiderült, hogy a vizelettartás problémáját már a 30 éves kor alattiak 40 százaléka megtapasztalta, a zavar gyakorisága pedig az 51-65 éves korosztályban már 68 százalékos. Ez igazolta a korábbi becsléseket: az önkéntelen vizeletvesztés gyakorisága az életkor elôrehaladtával emelkedik: nemzetközi statisztikák alapján az otthonukban élô idôsek 5-10 százaléka szenved ettôl, míg a gerontológiai osztályok adatai szerint a kórházban kezelt idôs betegek 40 százalékánál jelentkezik az inkontinencia is.

A szakemberek körében is megütközést keltett, hogy bár a vizelet inkontinens válaszolók 11 százaléka jelezte kezelő – vagy háziorvosának e tényt, mégis, az esetek 30 százalékában a doktorok nem vettek tudomást a panaszról.

kínos titok rabságában

Az inkontinencia nem jár fájdalommal, akár évekig titkolható, mégis, az érintettek számára az életminôséget még a diabétesznél is erôsebben befolyásoló kórforma. Az inkontinensek élete teljesen átalakul, szinte egyetlen meghatározó eleme marad: a megfelelő (rövid) távolság a cseppet sem mellék(es) helyiségtôl. Éppen ezért, a betegség súlyosbodásával párhuzamosan elôbb csak a kikapcsolódásról mondanak le, késôbb akár munkájukat is elveszíthetik a betegek. Márpedig, bár e funkcionális zavar elôfordulásának gyakorisága az életkor elôrehaladtával egyre nő, nincsen olyan generáció, amelyben ne jelentkezhetne, s érinti mind a férfiaknál, mind a nôket. gyermekkori zavarok A gyermekurológusok tapasztalatai szerint a gyermekkori vizelet visszatartási zavarok 90 százalékának pszichés okai vannak, s csak tíz százalékuk vezethetô vissza szervi vagy hormonális okra. Mindkét esetben fontos a szakorvosi vizsgálat. A szülôk például abból gyanakodhatnak szervi eredetű vizeletürítési zavarra, ha a baba pelenkája állandóan nedves, s akkor is alapos kivizsgálás szükséges, ha a gyermekük öt éves koráig éjjelente még bepisil. közismert rizikók nőknél és férfiaknál

Vannak életkorok, illetve állapotok, amelyek különösen hajlamosítanak az inkontinencia megjelenésére, például közvetlenül a szülés után a nôk 30 százaléka válik érintetté, de kétharmaduk rövid idô alatt spontán gyógyul, míg az anyák 10 százaléka inkontinens marad. A nôi hormonok fontos szerepet játszanak a vizelettartás megôrzésében, ezért nem véletlen, hogy a változás kora körül minden harmadik-negyedik nônél jelentkeznek a vizeletürítési problémák. Bár a kórképet jobbára nôi betegségnek tartják (a betegek háromnegyede valóban a szebbik nem képviselôje), fôképpen a prosztataműtéten átesett férfiaknál gyakori ez a rendellenesség: az évente elvégzett csaknem ezer beavatkozás után 60-150 beteg válik inkontinessé.

A hiperaktív hólyag

A Semmelweis Egyetem II. sz. Szülészeti és Nôgyógyászati klinikáján működô Inkontinencia Centrum statisztikája szerint a vizelettartási problémával orvoshoz fordulók csaknem fele, kezelendô késztetéses inkontinenciában szenved, az esetek hátterében gyakori a hiperaktív hólyag nevű betegség jelenléte. Ez a mind a nôket, mind a férfiakat sújtó zavar abból fakad, hogy a hólyag már a feltöltôdés idôszakában váratlanul összehúzódik, s az így kialakuló nyomás erôsebb, mint a hugycsô zárónyomása, azaz akarattalan vizeletvesztés jön létre. A funkciózavar hátterében urológiai vagy nôgyógyászati megbetegedés is állhat: fertôzés, kô, tumor, korábbi betegség, sérülés miatti hegesedés vagy anatómiai változás, például a hólyag lesüllyedése. A kiváltó ok megtalálásával a betegség gyógyítható, de a páciensek tünetmentessé tehetôk az újabb és újabb, a hólyag izmait ellazító nagy-, és szelekítv hatású gyógyszerekkel is.

terápiás arzenál

Attól függôen, hogy valójában mi a baj oka, többféle kezelési mód vagy megoldás létezik, a gyógyszeres terápiától a műtéten át a medencefenék izomzatát erôsítô gyakorlatokig, a speciális hólyagtornáig. Az egyik leggyakoribb kórforma, a nôi stressz inkontinencia gyógyítására ma már a mikroinvazív sebészeti eljárás is adott: a hazánkban is elérhetô műtéti technika segítségével egy a szívsebészetben használt rugalmas, szövetbarát szalag veszi át a meggyengült testszövetek szerepét. Ha a vizelettartási zavar hátterében szervi, illetve nem szervi eredetű idegrendszeri eltérés, betegség áll, a műtéti rekonstrukciós eljárások nem vezetnek eredményre, akkor a gyógyszeres beavatkozás, valamint a speciális gyógyászati segédeszközök, betétek, katéterek használata nyújt segítséget abban, hogy a beteg életminôsége javuljon.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink