• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

    • EBP: új szakrendelőt kap a II. kerület

      EBP: új szakrendelőt kap a II. kerület

    • Világos rendszerbe akarják szervezni az ellátást

      Világos rendszerbe akarják szervezni az ellátást

  • EESZT
    • Néhány nap maradt az e-személyik igénylésére

      Néhány nap maradt az e-személyik igénylésére

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

    • Kattintásra jön a lelet az új rendszerben

      Kattintásra jön a lelet az új rendszerben

A fájdalomcsillapítás hétköznapi buktatói

Egészségmagazin 2004.10.01 01:00 Forrás: Weborvos Szerző: Komornik Vera

A tumoros betegek 50 százaléka még nem kér vagy kap megfelelő fájdalomkezelést.

Az a megfelelő fájdalomcsillapítás, ami a betegnek megfelelő – szögezte le összefoglalásul a krónikus fájdalom csillapításáról ma rendezett I. Fájdalom Nap egyik előadója. Ha a megállapítást kicsi nyomatékkal mondjuk, úgy akár kiáltványként is felfogható és jelzi: a fejlődés ellenére egyáltalán nincs minden rendben a fájdalomcsökkentés mindennapi gyakorlatában.

Nem biztos, hogy a beteg kéri vagy kérheti a számára megfelelő hatékony módszert vagy gyógyszert, mint ahogyan az sem, hogy ha kéri, megkapja, megkaphatja azt. A zavarnak több oka van, derült ki a Magyar Rákellenes Liga és a Magyar Betegjogi Közhasznú Egyesület közös, a korszerű fájdalomcsillapítás lényegét, módszerét és jogi hátterét bemutató szakmai és betegjogi rendezvényén, melyre háziorvosok, egészségügyi középiskolások, a hospice ellátásban dolgozó szakemberek és a liga hálózatához tartozó betegszervezetek kaptak meghívást.


A korszerű, három lépcsőben felépített fájdalomcsillapítás alapelvei ismertek, első lépésben a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, illetve Algopyrin és paracetamol tartalmú szerek alkalmazása, másodikként valamelyik gyenge ópioid, harmadik lépcsőben az erős ópioidok, pl. a morfin tartalmú vagy morfin-szerű hatásúak, mint a legjobban bevált tapasz. A gyógyszerek és módszerek (könnyeben-nehezebben) elérhetőek ma Magyarországon, mégis, sokféle előítélettel, rossz beidegződéssel, régen lejárt szavatosságú ismerettel kell megküzdeni a hétköznapokban orvosnak és betegnek egyaránt.


Mivel a fájdalomérzet szubjektív, a fájdalomküszöb és fájdalomtűrés egyénenként változó, az orvos csak a betegre hagyatkozhat annak megítélésében, megfelelő-e a szer, illetve az adagolás a terápia során. Vannak, akiknél már a kis dózis is azonnal vagy hosszútávon elegendő, s vannak, akiknél nem, ezért az adagolást is egyénileg, a páciens visszajelzése alapján kell beállítani és változtatni. Sok beteg véli úgy, hogy fájdalma természetes velejárója betegségének, nem panaszkodik, így nem is kap megfelelő gyógyszereket.

Másik gyakori buktató, hogy a krónikus fájdalom csökkentésében leghatékonyabb, kábító hatású fájdalomcsillapítóktól idegenkedők - leginkább félve a hozzászokástól, vagy mert azt hiszik, hogy ilyet csak végső stádiumban kaphatnak s elhomályosítja a tudatukat, - nem fogadják el a felajánlott szereket. Pedig, mint azt több előadó is hangsúlyozta, az új gyógyszerek hatásosak, függőséget nem okoznak (a kezelés bármikor megszakítható), a terápiás dózis addig emelhető, amíg a mellékhatások engedik. Utóbbi azért fontos, mert a krónikus fájdalom csillapításának alapelve, hogy a szert nem szükség szerint, hanem rendszeresen, folyamatosan és megelőzési céllal, azaz már a fájdalom újbóli jelentkezése előtt alkalmazni kell – olyan sokáig, ameddig csak lehet - hangsúlyozta Dr. Telekes András főorvos. Ma már van megoldás az úgynevezett áttöréses fájdalom megfelelő, gyorsan felszívódó morfiumos csillapítására is, bár ezt nem támogatja az OEP.


Az érdeklődők tájékoztatást kaptak a nem finanszírozott, igencsak drága, de esetenként egyedi elbírálás alapján térítésmentesen alkalmazható invazív fájdalomcsillapító eljárásokról, mint a beültethető adagolóeszközökkel vagy epidurálisan végzett fájdalomcsillapítás, az idegösszeköttetések sebészi vagy műszeres blokkolása, illetve előadást hallhattak a fájdalom csökkentésére használt sugárterápia előnyeiről.


Dr. Héczey András háziorvos a krónikus fájdalom csillapításának hétköznapi buktatóira hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: egy betegnek nem csak egyféle, fájdalommal járó betegsége lehet, s különféle bajaira más – más gyógyszereket kaphat, amit figyelembe kell venni a fájdalomcsillapítás felépítésénél.


A konferencia betegjogi vonulatában a hallgatóság tájékoztatást kaphatott a betegek egészségügyi törvény biztosította jogairól, melyről a Liga a napokban jelentetett meg közérthető kötetet Jogaink betegségben – egészségben címmel. Jobbágyi Gábor professzor előadásában kiemelte: a kezelés visszautasítása nem jelenti azt, hogy a beteg lemond a tüneti kezelésről, a fájdalom csillapításáról, adott esetben a mesterséges táplálásról, azaz nem lehet magára hagyni, és nem lehet „lerövidíteni a szenvedését". Ilyeténképpen a kezelés megtagadása nem teszi lehetővé az orvosnak a passzív eutanázia alkalmazását - az előadó jogértelmezése szerint.

A jogász professzor kitért az indirekt eutanázia kérdésére, mely a szándéktalan túladagoláskor merül fel, akkor tehát, amikor a dózis emelésének célja tudatosan a fájdalom csillapítása, ám ez a beteg halálát okozza. A német alkotmánybíróság határozata szerint ez nem büntethető.


Dr. Kismarton Judit szakorvos-jogász az elhangzottakhoz hozzátette: a kezelés visszautasítása esetében is köteles az orvos a fájdalmat csökkenteni, arról ugyanis nem mondhat le a beteg, azt akarata ellenére is köteles folytatni az orvos – mondta ki a törvényhez kapcsolódó 1998-as kormányrendelet. Az előadó kiemelte: ugyan a daganatos betegek teljes támogatással, korláttal mennyiségben hozzájuthatnak az erős ópioidokhoz, ami nagy előrelépés és dicséretes, ám krónikus fájdalma nem csak a rákbetegeknek vannak, ezért ajánlott volna a többi érintett betegcsoportnak (például a reumatológiai betegeknek, gerincműtötteknek) is – legalább 50 százalékos árkiegészítéssel – adni e korszerű szereket, melyek még így is olcsóbbak, mint a helyettük szedettek összessége.


Sajnos a komplex fájdalomterápiát nyújtó ambulanciák száma elenyésző, márpedig a fájdalomcsillapítás kevés helyet kap az orvosképzésben, inkább csak a másodképzésben és a továbbképzéseken lehet szert tenni erre a tudásra. Az utóbbinak s a betegnek szóló felvilágosító kampányoknak köszönhetően ma már a betegek nem 70, hanem csak 50 százaléka véli, hogy nem jut adekvát fájdalomcsökkentéshez, ami javulás, ám így is megdöbbentő. Ebben szerepet játszhat az is, hogy az említett gyógyszercsoport alkalmazása nem csak recepthez, hanem engedélyhez is kötött, s a napi gyakorlatban sok helyen gondot okoz az engedély megszerzése.

Kismarton Judit elmondta, lassan megoldódni látszik a fájdalomcsillapítás szakvizsga ügye, így hazánkban (az unióban másodikként) önálló fájdalomcsillapítási szakorvosok dolgozhatnak majd.

Kapcsolódó hírek

  •  | 
  •  | 
  •  | 
  •  | 
  •  | 

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink