• hálapénz
    • Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

      Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

    • Évekbe telik a hálapénz rendszerének megszüntetése

      Évekbe telik a hálapénz rendszerének megszüntetése

    • Központosított várólista és paraszolvencia

      Központosított várólista és paraszolvencia

  • kórházadósság
    • Két és fél havi tartozásra elég a pénz

      Két és fél havi tartozásra elég a pénz

    • Unpaid doctors, hospital suppliers

      Unpaid doctors, hospital suppliers

    • Unpaid doctors, hospital suppliers

      Unpaid doctors, hospital suppliers

  • hőség
    • Okos barnulás tanácsokkal, okos telefonnal

      Okos barnulás tanácsokkal, okos telefonnal

    • Hogyan használjuk kánikulában a klímát?

      Hogyan használjuk kánikulában a klímát?

    • Ha jön a kánikula. Mire figyeljünk?

      Ha jön a kánikula. Mire figyeljünk?

MI MICSODA: AZ ÉRELMESZESEDÉSRŐL

Míg száz évvel ezelôtt New Yorkban még orvosi ritkaságszámba ment a koszorúér-betegség, addig mára az Egyesült Államokban évente csaknem egymillió hatszázezren kapnak infarktust, s ebbôl csaknem hatszázezren még az elsô évben meghalnak. Magyarországon minden évben körülbelül 28 ezren kapnak szívizominfarktust, s a betegek fele nem éli túl a katasztrófa utáni elsô évet. Az Egészségügyi Világszervezet összehasonlító, az infarktusos halálozást mutató statisztikájában az elsôk között vagyunk.

Az infarktus gyakran olyan váratlan, mint a derült égbôl lesújtó villám, pedig ez sincs elôzmény nélkül, pusztán egy éveken, évtizedeken keresztül tartó folyamat utolsó állomása. Az infarktus ugyanis ott kezdôdik, ahol az azt kialakító kóros állapot végzôdik, s elég egy apró ok, egy utolsó csepp, hogy a tragédia bekövetkezzen.

Fájó szívvel tudatjuk
A vérkeringés zavarának egyik leggyakorbb oka az érelmeszesedés, amely csak az artériákat károsítja, a vénákat megkíméli. A folyamatban nem pusztán az erek rugalmassága változik, hanem belsô falukon kis kidudorodások, plakkok jelennek meg, kezdetben helyenként, majd mind nagyobb számban. A plakkokban gyakran rakódik le mész, amely szinte csontkeménnyé teszi az erek e részeit, de a dudorokat egyéb anyagok, így zsírok vagy vérfesték is kitöltheti. Az érelmeszesedés következtében az erek beszűkülnek vagy teljesen elzáródnak, hasonlóan a vízkövesség miatt elduguló csôvezetékhez.
A tévhittel ellentétben bizony a szív is fáj, csak éppen másképpen, mint egy-egy végtag vagy seb. Az érelmeszesedés miatt az aorta teljesen elmerevedik, a koszorúerek beszűkülnek, s így a szívizom mind kevesebb és kevesebb vérhez jut. Ezt a szervezet erôs, mellkasi szorító fájdalommal jelzi, ám mivel a szívnek fájdalomérzést vivô idegrostjai nincsenek, a kapott jelet az agy a mellkas, a bal kar és a nyak izmainak területeire vetíti, mintha ott lenne a fájdalom helye. Az anginás fájdalomroham rendszerint másodpercekig, percekig tart s arról küld vészjelzést, hogy a szívizom nem kap elegendô oxigént, a koszorúerek beszűkültek. Ha a folyamatot nem állítják meg, úgy a szívizom már képtelen ellátni feladatát, a vér áramlása megszűnik s az elzáródástól távol esô terülteken, jól körülírtan elhal a szív. Ezt a súlyos állapotot nevezzük infarktusnak. A folyamat nagyon hasonlóan játszódik le az érpálya más részein is.

Agyi erek veszedelme
Európában az 50-60 év közötti népesség legalább 25 százaléka szenved kisebb-nagyobb mértékű érelmeszesedésben. A folyamat, - amely mint láttuk lassan fejlôdik ki - az agyi ereket sem kíméli, ám sokáig rejtve maradhat. Ezért azután, valamilyen erôs fizikai vagy éppen pszichés terhelésre, váratlanul bukkanhatnak elô olyan furcsa panaszok, amelyeket a beteg addig még sohasem érzett. Az agyat ellátó verôerek elmeszesedésének is fokozatai vannak. Nagy szűkületek, illetve elzáródások következtében a sérült ér által ellátott agyterület működése kiesik, amit a funkció kiesése jelez. Az erek elzáródását leggyakrabban az érelmeszesedéshez csatlakozó trombózis, tehát vérrögképzôdés okozza, de elôfordulhat az elhasználódott érfal helyén fellépô vérzés is. A panaszok, tünetek kialakulása lehet lassú és hirtelen drámai, ám ha éppen az agy úgynevezett néma, tehát funkció nélküli terültét érinti, akkor felismerhetetlen maradhat.
Az agyi érelzáródások több mint felében vérrögképzôdés, trombózis állapítható meg, melyet gyakran görcsös fejfájás kísér. Vérrögök máshonnan is bekerülhetnek az agyi véráramlásba, ahol a szűkületekben vagy már a nyak ereiben elakadva szinte azonnal tüneteket okoznak, ezt nevezzük embóliának. Az érelzáródás következtében kialakuló tüneteket és agyi infarktusokat rendszerint ismétlôdô keringési zavarok, úgynevezett érgörcsök szokták megelôzni, hasonlóan a szívinfarktus közeledtét jelzô anginás rohamokhoz, fájdalomhoz. Az agyi érgörcs tünetei változatosak, súlyosságuk a zavar mértékétôl függ, így fülzúgástól, nyaktáji fájdalomtól kezdve a szédüléssel járó rosszulléten át akár a bénulásig, nyelési és beszédzavarokig terjedhetnek. Magyarországon még mindig a harmadik haláloki tényezô a stroke, - a kifejezés az agyérrendszeri betegségek (gutaütés, szélütés, agytrombózis, agyvérzés) összefoglaló neve. A képet, amely szerint a stroke elôfordulása régiónkban igen magas, sajnálatosan színesíti a tény, hogy bár az idôskori stroke-halálozás némiképpen csökkent az elmúlt idôszakban, ám a fiatalabb korosztályokat érintô agyi értraumák gyakorisága még a régióban is szinte egyedülálló. Az Agyérbetegségek Országos Központjában évente átlagosan 40 ezer stroke-eseményt regisztrálnak, melyek durván egyharmada halálos kimenetelű, másik egyharmada pedig maradandó károsodást okoz. Míg Nyugat-Európában átlagosan másfél kockázati tényezôt találnak egy betegnél, addig a hazai páciensekre jellemzô a legalább három, illetve hat veszélyforrás együttes jelenléte.

A néma gyilkos cinkosai
Mára már bebizonyosodott, hogy bár kezdetben a plakkokban mindhárom típusú vérzsír nyomai megtalálhatók, a késôbbiek során azonban a koleszterin válik a fô alkotóelemmé. Az érelmeszesedés és következményei, így a szívinfarktus vagy éppen a stroke kialakulásának kockázati tényezôi jól ismertek, kezdve a magas zsírfogyasztáson, a dohányzás ártalmain vagy éppen a kezeletlen magas vérnyomás betegségen.
A hipertónia esetében sajnos még mindig él a felezéses szabály: a betegek legfeljebb felét sikerül megtalálni, azoknak is csak 50 százalékát kezelik, de ezeknek a pácienseknek is csak a fele kapja, vagy fogadja el a megfelelô terápiát. Pedig, Magyarországon már a halálozások több mint ötven százalékáért azok a szív és érrendszeri megbetegedések a felelôsek, melyek mögött némán és egy ideig tünetek nélkül lappang a magas vérnyomás betegség. A felnôtt lakosság csaknem 15-20 százalékának, azaz legalább másfélmillió embernek magas a vérnyomása, s az arányok idôsebb korban még rosszabbak, a hatvan év feletti férfiak 40 - 50, míg a nôk 60 - 70 százaléka hipertóniás.
Nem véletlenül hívják e betegséget csendes, vagy néma gyilkosnak, hiszen sokáig észrevétlen marad, tüneteket nem okoz, sôt, mire az ember a jeleit észleli, már megtámadhatta a kór valamelyik szervét, például a szemfenék ereit vagy a vesét. Egy 1997-es felmérés adatai azt mutatták, hogy abban az évben több mint 581 ezer nôt és 855 ezer férfit kezeltek a háziorvosok hipertóniával, ám a szakorvosi becslések szerint a betegek 12 - 15 százaléka nem is tud arról, hogy magas volna a vérnyomás, így nem kerül az egészségügy látóterébe. Ezért indított néhány éve akciót a Magyar Hipertónia Társaság arra, hogy elterjedjen: bármilyen panasszal keresi fel a páciens az orvosát, a vérnyomását mérjék meg, hátha így idôben felismerhetô a baj. A hipertónia kezelése ugyanis nem csak egy súlyos betegség gyógyítását jelenti, hanem egyszersmind más, súlyos betegségek megelôzését is, hiszen a hipertónia önmagában legalább 35 százalékban kiváltó oka a szívkoszorúér betegségnek, a szívinfarktusnak, az agyvérzésnek, a végtagi érszűkületnek és a szívelégtelenségnek. Ám a tapasztalatok szerint gyakorta nem egyedül, hanem cinkosaival együtt támad. A gyilkos négyes: az elhízás, a hipertónia, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint olyan rizikófaktorok, amelyek közül bármelyik jelenléte valószínűsíti a másik három megjelenését is. Az esetek 80 százalékában ezek a tényezôk együtt okozzák a betegséget és annak tragikus következményeit.

A hipertóniára hajlamosító tényezôk közül a legegyértelműbb a kapcsolat az elhízással. Egy országos felmérés alapján a 20 százalékos túlsúllyal rendelkezôk 73 százalékának volt magas a vérnyomása. (Az elhízás mértékét a testtömegindex kiszámításával bárki ellenôrizheti: ez a kilogrammokban megadott testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének átlaga, azaz testsúly(kg)/ testmagasság m2. A normális érték 20 – 25 között van, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett pedig elhízásról, 40 felett pedig kóros elhízásról beszélünk.) Az sem mindegy, hogy milyen típusú az elhízás: a hasra terjedô “alma" típus az, amely a szövôdményekre, azaz a halálos négyes többi tagjára hajlamosít, a “körte" tipusú elhízás legfeljebb visszérbetegséget okoz. A derék körfogat önmagában is utal a veszélyre: a férfiaknál 94, míg a nôknél 80 cm felett kezdôdik a szívbetegség rizikója, a fokozott kockázat a férfiak esetében 102, a nôknél 88 cm-es derékbôség felett jelentkezik. A testsúly csökkentése a vérnyomást is csökkenti: mínusz 7 kg fogyás vérnyomás csökkentô hatása megfelel egy átlagos adagban adott vérnyomás csökkentô gyógyszer hatásának. Nem pusztán a plusz kilók, hanem a kialakulásukat elôsegítô étrend magas zsíratartalma hordozza a veszélyt.

A láthatatlan ellenség
Bár az utóbbi években anyagi okokból megtorpanni látszik, mégis örvendetes a folyamat, amellyel az egészségtelennek mondott sertészsírt egyre inkább a növényi olajok, a vajat pedig az egyre diétásabbra hangolt margarinok szorították háttérbe, mégis, egyre többen voksolnak az állati eredetű zsírok ellen. Csakhogy kevesen tudják, hogy nem csak azt a zsírt esszük meg, amit az étel alá locsolunk vagy éppen a kenyérre kenünk, ugyanis évente körülbelül 18 kg úgynevezett rejtett zsírt fogyasztunk: kolbászban, felvágottban s a mégoly soványnak tűnô húsokban is.
A zsírokra ugyanakkor szüksége van a szervezetnek, s nem pusztán azért, mert energiaszükségletünk nagyobb részét ezek szolgáltatják, hanem azért is, mert nélkülük nem szívódnának fel szervezetünkben a zsírban oldódó vitaminok (így az A-, D-, E- és K vitamin) és hiányoznának azok az esszenciális zsírsavak, amelyeket a szervezet nem tud elôállítani. Ezért vélik úgy ma a táplálkozástudósok, hogy a zsírmentes diéta rossz üzenet. Két olyan létfontosságú tápanyag létezik, amelyet éppen zsírokból és olajokból származik, az egyik az alphalinolenic sav, más néven az omega 3, a másik a linolenic sav, az omega 6 zsírsav. Ezeknek az anyagoknak fontos szerepük van az agy és az immunrendszer egészséges fejlôdésében, sôt még a bôrt is bársonyosabbá teszik. Támogatják különbözô mirigyek és szervek működését, így még a zsíroktól annyira óvott szív és érrendszert is, ugyanis egyes kutatások szerint az omega 3 jelenléte több mint ötven százalékkal csökkenti a magas triglicerideket, végsô soron csökkenti a vérzsírt. A legújabb kutatások szerint a növényi olajok és zsírok a sejtek egészséges működéséhez nélkülözhetetlen növényi szterineket és antioxidánsokat is tartalmaznak. No persze, nem a tudományos érvek miatt olyan nehéz lemondanunk a zsírok fogyasztásáról, hanem azért, mert az íz- és aromaanyagok jelentôs része is zsírban oldódik, tehát a zsíros ételeket finomabbnak érezzük.

Csakhogy az utóbbi évek egészségpropagandájának köszönhetôen ma már az is tudható, hogy zsír és zsír között jelentôs különbség van, az állati zsírokban nagy arányban lévô telített zsírsavak megemelik a szervezet koleszterinszintjét, s ezzel az érelmeszesedés kockázatát is. Ezért nem csak a zsírbevitel mennyiségét kell csökkentenünk legalább a felére, hanem figyelnünk kell az összetételére is: a telítettlen, sôt többszörösen telítetlen zsírsavakból álló készítményeket kell elônyben részesítenünk, mert ezek csökkentik a vérben az ártó LDL koleszterin szintjét, illetve növelik a védô hatású koleszterinét. Ugyancsak mérhetô hatása van a konyhasófogyasztás mérséklésének, s nem elhanyagolható a testmozgás jótékony hatása: a rendszeresen, ám nem versenyszerűen sportolók között 35 százalékkal kisebb a hipertónia keletkezésének rizikója, így a mozgás nem csak terápiás feltétel, hanem megelôzô hatású is.
A tudomány ma már egységes kórképnek tartja és metabilokus (anyagcsere) szindrómának nevezi ezen kockázati tényezôk jelenlétét, amelyek tehát a hipertóniával együtt a fent sorolt súlyos kórképeket és az abból fakadó magas halálozást elôidézik. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a magas vérnyomás betegség a dohányzáshoz hasonlóan önállóan is képes elôidézni a szív és érrendszeri katasztrófákat. Nagy vizsgálatok igazolták, hogy ha egy 35 éves férfi naponta csak 63-9 cigarettát szív el, már 4,5 évet veszít el az életébôl, ha pedig erôs dohányként 20-639 szálat füstöl el, akkor átlagban hat évvel rövidíti meg az életét. A koszorúér betegség elôfordulásának aránya az elszívott cigaretták számával egyenes arányban nô, de az infarktus is gyakoribbá válik a folyamatosan cigarettázók körében. Ma már tudható, hogy nem pusztán az érrendszert károsítja direkt és indirekt módon a szervezetbe kerülô nikotin és szén-monoxid, hanem a vér alvadását gátló anyagokat is kiűzi a keringô vérbôl, ami növeli a trombózis és infarktusveszélyt.

Koleszterinszint gyermekkorban
Egy tíz éven át tartó, öt kontinens 18 országának részvételével zajló hatalmas kutatás eredményeként megállapították, hogy az érelmeszesedés kialakulásának elsô fázisa, az erek falában kialakuló zsíros csíkok jelenléte már öt éves korra kimutatható, függetlenül az adott ország klímájától, az ott általános táplálkozási szokásoktól, életmódtól. Ez azt bizonyította, hogy az érelmeszesedés már kisgyermek korban megindul és 15-24 éves kor körül fokozódni kezd. Az ereken látható elváltozások 20 éves korig lassan, a harmadik X után gyorsan emelkednek, de a súlyos érelváltozások kezdeti ideje a negyedik évtized körülire tehetô. Több ezer balesetben elhalt személy vizsgálata arra is rámutatott, hogy a kockázati tényezôk számának a fiatal felnôttkorra tehetô hirtelen szaporodása megnöveli a tünetmentes koszorúér és aortaelmeszesedés súlyosságát. Márpedig a rizikótényezôk általában nem egyedül, hanem együttesen vannak jelen: ekkor kezdôdik a dohányzás, a fogamzásgátlók használata, az alkoholfogyasztás és még sorolhatnánk. Ez azt jelenti, hogy a 16-18 évesek veszélyeztetettsége éppoly magas, mint az egészségpropaganda fôszereplôié: a középkorú férfiaké.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink