• hálapénz
    • Hálapénz: próbára bocsátották az orvosokat

      Hálapénz: próbára bocsátották az orvosokat

    • Nem a munkáltatótól függ a hálapénz megítélése

      Nem a munkáltatótól függ a hálapénz megítélése

    • Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

      Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

  • kórházadósság
    • Nehéz helyzetben a kórházi menedzsment

      Nehéz helyzetben a kórházi menedzsment

    • Nem értik a konszolidációt a kórházak

      Nem értik a konszolidációt a kórházak

    • Kórházak: a tervezettnél több pénzt vontak vissza

      Kórházak: a tervezettnél több pénzt vontak vissza

  • ebola
    • Ebola: Francia katonai kórház létesül Guineában

      Ebola: Francia katonai kórház létesül Guineában

    • Hazaszállítják Párizsba az első francia beteget

      Hazaszállítják Párizsba az első francia beteget

    • Globális biztonsági kérdés az ebola-járvány

      Globális biztonsági kérdés az ebola-járvány

Amit a vesedaganatokról tudni érdemes

Egészségmagazin 2005.08.30 01:00 Forrás: Weborvos Szerző: Dr. Alföldy Ferenc

Ma a korai stádiumban felfedezett és megfelelően kezelt betegek 90-95%-a meggyógyul, munkaképességét visszanyeri.

A vese rosszindulatú daganatai ritkák, az összes daganatos halálozásnak mintegy 2 %-át teszik ki. Magyarországon nincsenek pontos adatok a gyakoriságáról, de ha az Egyesült Államok adatait arányosan hazánkra vonatkoztatjuk, feltételezhetjük, hogy évente mintegy 1500 ember betegszik meg e kórban, s az éves halálozási ráta 500-ra tehető. A veséből kiindulhatnak jóindulatú daganatok is, ezek gyakoriságáról azonban még becsült adat sincs.


A vese jóindulatú daganatai: rendszerint tüneteket nem okoznak, hacsak nagyságuk nem jelentős, illetve – ritkábban - megrepednek, hashártya mögötti vérzéshez, véres vizelethez, még ritkábban magas vérnyomáshoz vezetnek. Általában egyéb panaszok miatt végzett hasi ultrahangos vizsgálat során veszik észre. Még a részletes kivizsgálás során sem lehet biztosan elkülöníteni a rosszindulatú daganatoktól, ezért csak ritkán kerülhető el a műtéti megoldás, ami a végleges diagnózist biztosítja a szövettani vizsgálat útján. Erről a későbbekben még lesz szó.


A vese rosszindulatú daganatainak oka nem ismert. Vannak bizonyos tényezők, amelyek a vesedaganat kialakulásának kockázatát fokozzák. Ezek között sorolják fel a dohányzást, az elhízást, a zsíros ételek fogyasztását, bizonyos fájdalomcsillapítók túlzott szedését, a kadmium és azbeszt szervezetbe kerülését (gondoljanak a hőszigetelésre és a ceruza- és gombelemekre). Az életkor előrehaladásával a gyakoriság nő, főként 50 éves kor felett lehet vele találkozni és férfiakban kétszer gyakrabban.

Megfigyelték azt is, hogy az úgynevezett néma (tehát nem működő) vesében lényegesen gyakrabban fordulnak elő, ezért a művesekezelésben részesülő, veseelégtelen betegek ilyen szempontból veszélyeztetettebbek. A daganatok több, mint 80%-a a vese állományából, kisebb részben a vesemedencéből indulnak ki. Mint minden rosszindulatú daganat, a veserák is beszűri a környezetét, azzal összekapaszkodik, első sorban a véráram útján a tüdőbe, csontokba, agyba adhat áttétet, de a nyirokutakon keresztül a közeli nyirokcsomókba és az azonos oldali vagy ellenoldali mellékvesébe is terjedhet. A vesedaganatok általában lassan növekszenek, későn adnak áttétet a távolabbi szervekbe, néhány százalékban többszörösek, vagy mindkét vesét érintik.


A vesedaganat tünetei nem jellegzetesek. Sokszor csak szűrővizsgálaton vagy egyéb panaszok (pl. epekövesség, baleset) miatt végzett hasi ultrahangvizsgálat veti fel a daganat lehetőségét. A régebbi könyvekben leirt jellemző tünetek, mint a láz, a véres vizelet csak előrehaladott betegségben figyelhető meg. Gyakran bizonytalan deréktáji nyomó fájdalom, megmagyarázhatatlan gyors fogyás, fáradékonyság, vérszegénység hívja fel a figyelmet a betegségre, de ezek a tünetek más daganatos betegségben is gyakorta előfordulnak. A véres vizelet akkor jelentkezik, ha a daganat a vesemedencéből indul ki, vagy a daganat eléri, beszűri a vesemedencét is. Ritkán, ha a daganat a vese verőerét is érinti, magas vérnyomás is észlelhető. Előfordul, hogy a beteg csont vagy izületi fájdalmakra panaszkodik, ilyenkor rendszerint a csontokban áttéteket találunk és az elsődleges daganat kutatása során derül ki a vesedaganat.

 
A fizikális vizsgálat során, ha már a daganat előrehaladott állapotban van, esetleg tapintható az elváltozás, de a kisebb daganatok a leggondosabb vizsgálattal sem észlelhetőek.


A laboratóriumi vizsgálatok sem adnak megfelelő támpontot. A magasabb vérsejtsüllyedés, a vizeletben észlelhető vér, az említett vérszegénység számos más betegségben is előfordul. A vizelet üledékében csak igen ritkán lehet megfigyelni a mikroszkópos vizsgálat során daganatra gyanús sejteket. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a vesedaganat korai felismerése többnyire szerencse kérdése, azonban a laboratóriumi eltérések okát keresve, rendszerint sikerül a pontos diagnózishoz eljutni.
Ha a vesedaganat gyanúja a panaszok vagy bármelyik tünet alapján felmerül, megfelelő sorrendben kell a szükséges vizsgálatokat elvégezni.


A hasi ultrahangos vizsgálat nagy pontossággal el tudja különíteni a cisztát a daganattól, hogy csak az egyik vagy mindkét vese érintett-e, de arra vonatkozóan nem ad biztos támpontot, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú. Az ultrahangos vizsgálatnak is vannak korlátai, mert fél centiméternél kisebb elváltozást csak nagyon korszerű készülékkel, nagy gyakorlattal rendelkező szakember tud felismerni.


Az intravénás nefrográfia - amikor olyan kontrasztanyagot adnak vénás úton, amit a vesék választanak ki, - a korszerű képalkotó eljárások mellett már ritkán szükséges.


Számítógépes röntgenvizsgálat (CT) vagy mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) finomabb elváltozásokat is felfedezhet, de itt is fél centiméter körüli a vizsgálat feloldóképessége. Azonban az esetek jelentős részében e vizsgálati módszer arra is választ tud adni, hogy az elváltozás rosszindulatú-e vagy sem. Bizonyos daganattípusokban ugyanis a CT kép annyira jellegzetes, hogy a biztos diagnózis a vizsgálat alapján megállapítható. Ilyen a vese egyik jóindulatú daganata, amely egy úgynevezett vegyes (vagy kevert) daganat, részben vérerekből, részben simaizomból, részben zsírszövetből épül fel és ez utóbbi adja a jellemző képet. Sokszor CT, az MRI, de az újabban előszeretettel alkalmazott pozitron emissziós vizsgálat (PET) alapján sem lehet elkülöníteni a jó (adenoma, onkocitoma) és rosszindulatú (carcinoma) daganatot. Ilyenkor szükség lehet a sejt- vagy szövetminta vételére.


Az MRI érzékenyebben mutatja ki a daganat környezetével való összekapaszkodását és az esetleges vesevénába való terjedését. Mind a CT, mind az MRI kimutathatja a mellékvese vagy a nyirokcsomók daganatos áttételét.

Szövettani vagy sejtminta vétele a vesék rejtett helyzete miatt csak ultrahang- vagy CT vezérlettel, irányítással lehetséges. A sejtminta-vétel (citológia) vékony tűvel minimális fájdalom mellett kockázatmentesen elvégezhető, de megbízhatósága a végleges diagnózis felállításához általában nem elegendő, mert a sejteknek a környezetükhöz való viszonyáról, - ami a rosszindulatúságot bizonyítaná -, nem ad felvilágosítást. Valamivel nagyobb kockázattal, a vérzés veszélyével jár, ha a szövetmintát vastag tűvel veszik, de megbízhatóbb eredményt ad. Szerencsés esetben biztos diagnózishoz vezet, de negatívitása ellenére a rosszindulatúság fennállhat és a tévedés fordítva is előfordulhat.


A vese izotópos vizsgálata annak megítéléséhez szükséges, hogy az ellenoldali vese működése elegendő-e, ha a beteg vesét eltávolítják. Ha a vesedaganat a 2-3 cm-es nagyságot eléri, az izotóp a működés (az izotóp kiválasztás) kiesését kimutatja, de annak okára választ adni nem tud.


A csontváz izotópos vizsgálata érzékeny módszer a daganat okozta csontáttétek kimutatására.


A mellkas röntgenvizsgálata de még inkább a mellkas CT vizsgálata a kivizsgálás része, mert a vesedaganat gyakran képez áttéteket a tüdőkben.


Az érfestés (angiográfia) értéke nem nagy, a kockázata nem elhanyagolható és fájdalmas is, ezért azt vagy terápiás céllal végzik (lásd később), vagy abban az esetben, ha nem az egész vesét tervezik eltávolítani, hanem csak egy részletét.
Endoszkópia: a hólyag és a húgyvezeték tükrözésére bizonyos esetekben szükség lehet, általában olyankor, ha arra van gyanú, hogy a daganat a vesemedencéből vagy a húgyvezetékből indul ki.


A fentiekből kiderül, hogy a veséből kiinduló daganatok akár jó- akár rosszindulatúak, rendszerint nem okoznak jellegzetes panaszokat és tüneteket, egymástól a két fajta daganat szövettani vizsgálat nélkül gyakran nem különíthető el.


A daganat előrehaladottságát annak alapján állapítják meg, hogy mekkora az elsődleges daganat nagysága (centiméterben), van-e kimutatható nyirokcsomó-áttét, vagy van-e a távoli szervekben (tüdő, máj, agy, csont) daganatos áttét. Minél későbbi stádiumban ismerik fel a daganatos betegséget, a gyógyulás esélye annál kisebb.


A vesedaganat kezelésében többféle eljárás ismert, rendszerint ezek kombinációját alkalmazzák.
Sebészi eljárás: ha biztosan megállapítható, hogy a daganat jóindulatú (ez ritka kivétel) sebészi beavatkozás nem szükséges. Ha a daganat nagysága eléri a 2-3 centiméteres nagyságot, vagy rövid (néhány hónapos) megfigyelési időszak alatt növekszik, rosszindulatúnak kell tekinteni és a sebészi feltárást el kell végezni. Kisebb, négy centiméternél nem nagyobb és az alsó vagy a felső pólusban elhelyezkedő, a környezetétől elhatárolt daganat esetén úgynevezett szervmegtartó műtétet (csonkolás) lehet végezni, de ehhez szükséges az eltávolított részlet azonnali szövettani vizsgálata. Amennyiben a szövettani vizsgálat azt bizonyítja, hogy az elváltozás jóindulatú vagy az eltávolítás az ép szövetben történt, ezzel a beavatkozással is megelégedhetünk. Ugyancsak szervmegtartó műtétre kell törekedni abban az esetben, ha a daganat kétoldali, a beteg veseműködése egyéb okok miatt jelentősen károsodott vagy a betegnek csak egy (a daganatos) veséje van.


Más esetekben a vese eltávolítása indokolt, a környező zsírszövettel, kötőszövetes lemezével, a környéki nyirokcsomókkal és az azonos oldali mellékvesével együtt (radikális veseeltávolítás). Ha a daganat a vesemedencét is eléri, vagy abból indul ki, akkor a vese eltávolítását ki kell egészíteni a húgyvezeték és a húgyhólyagnak a húgyvezeték beszájadzása körüli részének eltávolításával.


Előfordul, hogy a daganat behatol és terjed a vese visszerébe, sőt onnan továbbterjedhet a szív felé vezető úgynevezett alsó űrös visszérbe is. Ilyenkor szükség lehet a visszerek megnyitására, a daganatos szövet eltávolítására. Bizonyos esetekben ezt az eljárást csak szívsebészeti intézetben lehet elvégezni.


Alternatív eljárás a vese verőerének elzárása érfestéses technikával. Ezt néha nagy kiterjedésű daganatoknál a műtét előtt is el szokták végezni, mert a műtét alatti vérzés és vérveszteség így jelentősen csökkenthető, a daganat pedig megkisebbedik, könnyebben eltávolítható. Végleges megoldásként akkor alkalmazzák, ha a beteg idős és általános állapota, kísérőbetegségei miatt a műtéti kockázat nagymértékben fokozott, illetőleg ha a vizsgálatok alapján meg lehet állapítani, hogy a daganatos vese technikailag - előrehaladott állapota miatt - sebészi úton nem távolítható el.


Áttétek kezelése: ha a csontban levő áttétek töréshez vezetnek, akkor a törések műtéti egyesítése és rögzítése indokolt lehet. Ugyancsak sebészeti (gerincsebészeti) beavatkozásra lehet szükség a csigolyákban elhelyezkedő áttétek esetén a fájdalom és az idegkárosodás (bénulás) megelőzésére. Mind a máj, mind a tüdő, mind pedig az agy áttéteinek eltávolítására is lehetőség van bizonyos körülmények között. Ezekkel a beavatkozásokkal a betegséget meggyógyítani általában nem lehetséges, de a beteg életét sikerül meghosszabbítani.


Utókezelés: ez részben kemoterápiát részben immunterápiát jelent. A kezelés formáját az onkológus szakember, az összes lelet és a szövettani eredmény ismeretében határozza meg. Jó eredményeket lehet elérni a sebészi kezelés kiegészítéseként alkalmazott onkológiai kezeléssel. A veserák a sugárkezelésre nem érzékeny, ezért ezt inkább a fájdalom csillapítására szokták alkalmazni, sokszor meglepően jó eredménnyel.


A daganatos betegek gondozása: az orvos feladata, hogy a daganatos beteget, életének ezen súlyos szakaszán, megfelelő humánummal átvezesse, megadva a gyógyulás reményét. Szükséges azonban a rendszeres ellenőrzés is, az idő múlásával egyre ritkábban laboratóriumi, fizikális vizsgálat, mellkas röntgenvizsgálat, hasi ultrahangvizsgálat, hasi és mellkasi CT vizsgálat, csont izotópvizsgálat. Ha a képalkotó eljárások a kiújulás vagy az áttét gyanúját vetik fel, ultrahang vagy CT vezérelt sejtminta vételre vagy újabb operációra lehet szükség.


Gyógyulás: minden daganatos betegség esetén a gyógyulást döntően befolyásolja az, hogy milyen stádiumban ismerték fel. Az ultrahangos vizsgálatok elterjedése előtt rendszerint már előrehaladott állapotban kerültek a betegek műtétre és nem álltak rendelkezésre a mai korszerű gyógyszerek, az áttétek sebészi eltávolítását sem végezték, az eredmények meglehetősen elszomorítóak voltak. Ma a korai stádiumban felfedezett és megfelelően kezelt betegek 90-95%-a meggyógyul, munkaképességét visszanyeri.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink