Néhány különleges vírus


A vírusok kicsiny mikroorganizmusok, az élő és az élettelen határán elhelyezkedő szervezetek.

Itt az ideje hogy megismerkedjünk közelebbről is a vírusokkal. A vírusok olyan kicsiny (20-400 nanométer) mikroorganizmusok, amelyek a hagyományos mikroszkóppal nem láthatóak, az élő és az élettelen határán elhelyezkedő szervezetek. Önálló szaporodásra, mozgásra képtelenek, anyagcseréjük nincs, önmagukban életjelenségeket nem mutatnak. Élőlényként csak élő, gazdasejtben viselkednek. Felépítésük rendkívül egyszerű, egyetlen molekulából vagy DNS (dezoxiribonuklein sav) vagy RNS (ribonukelein sav) molekulából állnak, ennek megfelelően nevezik RNS vagy DNS vírusnak, fehérje természetű burok veszi őket körül.

Szaporodásuk csak az élő sejtbe való bejutás után lehetséges, amikor a gazdasejtet arra kényszerítik, hogy a vírust alkotó molekulát sokszorozva építsék fel. Közben a fertőzött sejt elpusztul, a sejtből kiszabadult vírus újabb sejteket fertőz meg és a gazdaszervezet milliószámra termeli a vírusokat, ami szerencsétlen esetben a gazdaszervezet halálához vezet. Számos hétköznapi enyhébb és súlyosabb állati és emberi betegséget okoznak. A veszettségről már volt szó, de vírusok okozzák az influenzát, bizonyos tüdőgyulladást, herpeszt, bárányhimlőt, kanyarót, rubeólát, mumpszot, gyermekparalízist, az utóbbi időben terjedő AIDS-et, sárgalázat és más ritkább betegségeket is, mint a nálunk szerencsére ismeretlen Ebola betegséget is. Száz esztendeje annak is, hogy kimutatták az állatok között a vírusok daganatkeltő hatását, de csak mintegy ötven éve tudjuk, hogy az ember daganatos megbetegedéseiben is szerepet játszanak bizonyos vírusok. Ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a leukémiák, a méhnyakrák, a májrákok keletkezésében döntő szerepük van. Ezeket a vírusokat összefoglaló néven "onkogén", daganatkeltő vírusoknak nevezzük.

Néhány különleges vírus
Csak rövid ideje ismert az úgynevezett retrovírusok csoportja. Ezek RNS vírusok, azonban tartalmaznak egy olyan enzimet, aminek segítségével, miután a gazdasejtbe behatoltak, az RNS molekuláját átalakítják DNS molekulává és ennek mintájára történik a vírus RNS molekulájának a felépítése. Ezek közé a vírusok közé tartozik az AIDS betegség vírusa is.

Nem szabad összetéveszteni a fent említett retrovírusokat a rotavírusokkal. Ez utóbbi főleg az őszi-téli hónapokban okoz egyedi, vagy kisebb-nagyobb járványok formájában fertőzéseket első sorban az 5 évesnél fiatalabb gyermekekben. Jellemző a heveny, vízszerű hasmenés jelentkezése, a súlyos bélgyulladás véres széklethez is vezethet. A nagy folyadékveszteség, az esetleges hányás miatt a kisded könnyen kiszárad, sokszor kórházi kezelése is szükséges. A betegség leginkább Dél-Amerikában, Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában gyakori, ami a higiénés hiányosságokra vezethető vissza, ugyanis a betegség alatt a széklettel ürülő vírusok rendszerint a kéz közvetítésével kerül a gyermek szájába, onnan a belekbe. Hát nem megmondta Semmelweis, hogy kezet kell mosni? Ezzel szemben gyakorta látni a bevásárlóközpontokban majszoló, iszogató gyermekeket, akik azután megkaphatják a korántsem veszélytelen betegséget. Gazdasági jelentősége is nagy, mert a kórházi költségek magasak. 1997 óta van ellene védőoltás.

A baktériumok vírusai
Ha röviden is, de szót kell ejteni a fágokról, pontosabban a bakteriofágokról. A bakteriofágok a baktériumok vírusai, jellegzetességük az, hogy egy bizonyos fág csak egy bizonyos fajta baktériumot támad meg és pusztít el és így a biológiai egyensúly fenntartásában van szerepük.

Újabb ellenség: a prion, de nem vírus!
Ahogy az AIDS betegség, úgy szarvasmarhák szivacsos agyvelősorvadása keltett riadalmat a közelmúltban. A szivacsos agysorvadás egy újabb kórokozó tényező következtében alakul ki, emberben a Kreutzfeld-Jakob betegséghez vezet. Felfedezése fél évszázaddal ezelőtt, amikor C. Gajdusek (sz.:1923, Nobel díj 1976.) amerikai virológus Új-Guineában az ottani bennszülött törzsek körében a „kuru" nevű betegséget leírta. Akkor úgy gondolták, hogy a betegséget egy úgynevezett lassú vírus okozza és az akkor még szokásos kannibalizmus útján terjedt főleg az asszonyok és gyermekek körében. A vírust azonban a szokásos módszerekkel láthatóvá tenni, tenyészteni nem sikerült. 1982-ben S.B. Prusiner (Nobel díj 1997.) amerikai orvos izolált egy fehérjerészecskét, ami nem felelt meg sem vírusnak, sem baktériumnak, sem gombának, de a betegséget ezzel sikerült más állatokra is átvinnie. Ezt az anyagot nevezte el prion-nak.

A prion nukleinsavat nem tartalmazó fehérjemolekula, amit nem károsít az ultraibolya- vagy röntgensugárzás, hővel, fertőtlenítőszerekkel szemben ellenálló, a magas hőmérsékletet is elvisel (130 C fok), csak különleges eljárásokkal inaktiválható. Normális szerkezetű alakja az idegsejtek felszínén megtalálható és úgy látszik, szerepe van az emlékezés bonyolult mechanizmusában. Ha a normális prion-molekula szerkezete valamilyen okból átalakul, kóros prion jön létre, ami az említett betegségeket okozza, az agy idegsejtjeinek pusztítása révén. A betegség lefolyása több hónap esetleg több év, fokozatos szellemi leépüléssel, érzés- és mozgászavarokkal jár és minden esetben halálhoz vezet. Megelőzésére és gyógyítására pillanatnyilag nincs lehetőség.

Szerencsére a betegség rendkívül ritka, az állatok között előforduló formát a drasztikus állategészségügyi eljárásokkal sikerült minimálisra csökkenteni. Figyelemre méltó azonban, hogy nem csak a szarvasmarhák, hanem más kérődző állatok (kecske, juh, jávorantilop) sőt macskák esetében is leírták. Magyarországi előfordulásról nem tudunk.

Védekezés a vírusos betegségek ellen
A vírusos betegségek szerencsére ma már nem okoznak olyan nagy járványokat, amelyek milliók életét követelnék. Az utolsó nagy halálozással járó vírusos betegség 1918-1920 között zajlott, ez volt az úgynevezett „spanyolnátha", ami 20 millió ember elhalálozásával járt. Újabb kutatások szerint a vírus valószínűleg a madárinfluenza vírusának módosult formája volt, ami emberről emberre is terjedt. Ez az, amitől a járványügyi szakemberek jelenleg is tartanak. A vírusbetegségek ellen elsősorban higiénés rendszabályokkal (a betegek elkülönítése, az állatokról emberre terjedés megakadályozása, mint pl. a patkányirtás, szúnyogirtás stb.) lehet, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vírusbetegségek jelentős része a szájon át – mosdatlan kézzel, és széklettel szennyezett táplálékkal - történő fertőzés következtében alakul ki. Olyan hatásos szerek, mint amilyeneket a baktériumok ellen az antibiotikumok jelentenek, nem áll rendelkezésre. Jelentős fejlődés történt azonban az elmúlt évtizedekben és számos vírusbetegség ellen sikerült hatásos gyógyszereket felfedezni. Azóta nem reménytelen a májgyulladás, az AIDS, a herpeszvírusok okozta betegségek gyógyítása sem.

A vírusbetegségek elleni védekezés másik útja a védőoltások alkalmazása. Ennek előzményeiről a himlő, a veszettség ismertetése során már említést tettünk. A módszer elve azóta sem változott, legfeljebb a technológia. Számos esetben a védőoltás kifejlesztését az akadályozta és akadályozza meg, hogy nem sikerül a vírust azonosítani, elkülöníteni, tenyészteni, szaporítani, ahogyan ez sokáig a gyermekbénulás vírusával is történt. A legsikeresebb védőoltás máig is a himlőoltás volt, mert kiterjedt alkalmazásával az egyetlen betegség, amit az orvostudomány fel tudott számolni, 1977 óta az egész világ himlőmentes, ezért az ellene való kötelező védőoltást is meg lehetett szüntetni.
A leghatékonyabb egészségmegőrzés a megelőzés, ezért máig is vannak kötelező védőoltások, de ezekről majd más alkalommal!



2006-08-08 11:27 Forrás: Weborvos Prof. dr. Alföldy Ferenc