• Ónodi-Szűcs
    • 221 milliárddal több jut egészségügyre 2018-ban

      221 milliárddal több jut egészségügyre 2018-ban

    • Az államtitkárt nem lepte meg az egészségügy lelete

      Az államtitkárt nem lepte meg az egészségügy lelete

    • Az államtitkár is élt az alkalommal

      Az államtitkár is élt az alkalommal

  • kanyaró
    • Egyre súlyosabb a romániai kanyaróhelyzet

      Egyre súlyosabb a romániai kanyaróhelyzet

    • Kanyaró: nő a nyomás Románia felől

      Kanyaró: nő a nyomás Románia felől

    • Kanyaró: egy hét alatt több száz beteg

      Kanyaró: egy hét alatt több száz beteg

  • bérrendezés
    • Nem az IKEA az egészségügy gyilkosa

      Nem az IKEA az egészségügy gyilkosa

    • Éger az ígéretekről, költségvetésekről

      Éger az ígéretekről, költségvetésekről

    • A miniszter elégedett a mentős bérfejlesztéssel

      A miniszter elégedett a mentős bérfejlesztéssel

Balesetek, fertőzések - itt a nyár

Egészségmagazin 2006.05.30 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: Komornik Vera

Aranyszabályként véshetnénk fel mindjárt az elején, hogy ami súlyosbodik, nem múlik el magától.

Lábujjat kaszál a hobbikertész
Azt hihetnénk, hogy a burleszkek, rajzfilmek készítői már kimerítették a rosszul letett, illetve csak úgy otthagyott gereblyékbe, ásókba lépő ember fájdalmában rejlő komikumot, a szanaszét hagyott és a fűben láthatatlanná vált szerszámok mégis minden évben súlyos láb és kevésbé súlyos fejsérüléseket okoznak. Ráadásul a szerszámok földdel szennyezettek, ezért nem csak a mély seb, hanem a fertőzésveszély is fokozza a gondot,- sorolja a mentőorvos a tipikus tavaszi-nyári sérüléseket.


A sebesülés jellegétől vagy okától függetlenül aranyszabályként véshetnénk fel mindjárt az elején, hogy: ami súlyosbodik, az nem múlik el magától,- szól a figyelmeztetés. Nagyon gyakori ugyanis, hogy elfertőződött sebekkel, gyulladt, duzzadt, érzékeny testtájakkal, sőt már kékes-fekete, üszkösödő végtagokkal keresik fel a páciensek a sebészt, mondván: már három napja nem aludtam doktor úr, de azt hittem, majd csak rendbe jön. A kisebbnek, banálisabbnak tűnő sérüléseket sokan házilagosan próbálják kezelni, s ahelyett, hogy egy-két öltéssel vagy szakszerű fertőtlenítéssel időben megúsznák a komoly szepszist és hosszadalmas terápiát, nem ritkán a maradandó károsodást kockáztatják.

 
Ilyenkor beköszönt a fáról esések időszaka: túlsúlyos honfitársaink olyan ágakról zuhannak alá, amely eleve láthatóan nem bírhatja el őket. Sajnos, nem pusztán lezuhannak, hanem általában rázuhannak valamire, gyakori, hogy felnyársalja őket a kerítés vagy a fa alatt hagyott talicska, a szôlôkaró vagy éppen a velük együtt eldőlő létra.


Az otthoni balesetek évszaktól függetlenül jelentkező fajtája az eleséses okozta törés. Főképpen a nehezen mozgó, idősebb, sérülékenyebb csontozatú korosztályt érinti, leggyakoribb színtere a fürdőszoba, a kád környéke. Éppen ezért a szakemberek idősebb korban a kád helyett a zuhanyfülke kialakítását és használatát javasolják. Ha a beruházásra nincsen pénz, csúszásgátlóval, kapaszkodókkal segíthetjük a mozgást. Ugyancsak jó szolgálatot tehetnek a szőnyegek elmozdulását gátló gumialátétek.


Halálos korty a pillepalackból

A sürgősségi belgyógyászati és toxikológiai osztályokra szintén minden évben megérkeznek a tavaszi - nyári szezonra jellemző betegek, a szénmonoxid- és vegyszermérgezettek. Ilyenkor felkészültek már a csípésekre allergiások, a hőgutától szenvedők fogadására is.
A tavaszi-nyári hónapok jellegzetes balesetforrása a permetezés, a kórlapok tanúsága szerint gyakran védőfelszerelés nélkül juttatják ki a permetlevet a növényre, így a balesethez elég, ha a szél megfordul. De nem csak belélegzés útján juthat a veszélyes méreg a szervezetbe, hanem felszívódhat a bőrön át is, amikor a permetezéshez szükséges vegyszereket összeöntögetik, keverik - persze kesztyű nélkül.


Mégis, a legtöbb vegyszermérgezés tárolási hibából adódik, például üdítős vagy ásványvizes üvegbe töltik a megmaradt leveket, majd megfeledkezve erről, jót húznak belőle. 

Az sem ritka, hogy a gyerekek kóstolják meg a nekik tetsző növényeket, virágokat, vagy éppen a felnőttek tévesztik össze azokat, gyógynövénynek hiszik a mérgezőt.

A hőguta is megüthet

Bár a tartós nagy meleg mindenkit megvisel, vannak közöttünk, akik életkoruk, krónikus betegségük vagy éppen foglalkozásuk miatt különösen veszélyeztetettek: hajlamosabbak a kóros folyadékvesztésre, a kiszáradásra vagy a hőgutára. A csecsemők és kisgyermekek szerencsére hangosan jelzik, ha szomjasak, a korosabbak nem érzik ezt, ezért könnyen elmulasztják a folyadékpótlást. A szédelgést, a bágyadtságot, az erőtlenséget, az ájulást nemcsak a meleg okozhatja, hanem az is, ha a szervezetben nincsen megfelelő mennyiségű folyadék.


Az időseknek is legalább 2-2,5 liter folyadékot kell naponta meginniuk ahhoz, hogy szervezetük folyadékháztartása ne boruljon fel. Ebbe a mennyiségbe beletartozik a gyümölcsök-zöldségek leve és az ebédre elfogyasztott leves is. Természetesen a víz is megteszi, de még jobb az ásványvíz, mert azzal már az izzadással elveszített fontos ionokat, ásványi sókat is pótolhatjuk. Az idősebbeknek, a gyerekeknek, az emésztőszervi bajokkal kínlódóknak vagy a diabéteszeseknek a szénsavmentes változat ajánlott.


Nehezebb helyzetben vannak a hipertóniában, szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők, esetükben ugyanis nem korlátlan a folyadékfogyasztás. Bár az izzadás miatti folyadékvesztés súlyosabb esetekben szívritmuszavart is okozhat, ám a nagy folyadékbevitel is kórosan terhelheti szervezetüket. Ezért aranyszabály, hogy óránként egy deci, azaz naponta másfél liter folyadékot szabad inniuk. A szénsavas italok vízhajtó hatásuk miatt kerülendők, a legjobb a buboréktalan ásványvíz vagy a káliumban gazdag narancslé.


A már kezelt betegeknek nem tanácsos a legmelegebb napszakban (11-15 óra között) a szabadban tartózkodni, mert a meleg kitágítja az ereket, így a szív terhelése nő.
Rosszullétet okozhat a hirtelen, erőteljes mozgás, ezért a betegek lassan, fokozatosan váltsanak testhelyzetet. A szédülés azt jelzi, hogy nincsen elég folyadék az érpályákban, ezt fokozatosan, apránként pótolni kell. A melegből adódó rosszullétek miatt jobb, ha a szívbeteg kánikulában nem vezet autót.


Unalomig ismert szabály, hogy fedetlen fővel ne tartózkodjunk huzamosabb ideig a napon. A felmelegedő agy fejfájással, hányingerrel jelez, súlyosabb esetekben a test hőmérséklete - akár a láznál - megemelkedik, s végül teljesen felborulhat a hőháztartás: a beteg összeesik, eszméletét veszti. Ahogyan tilos felhevült testtel a hideg vízbe ugrani, ugyancsak életveszélyes az ilyen beteget lehűteni, ugyanis a gyors hőveszteségtől görcsös állapot alakulhat ki, s reflexként megállhat a szív.


A szokásosnál magasabb hőmérséklet melegfronti hatást válthat ki az arra érzékenyeknél: lassulnak a reflexek, hirtelen álmosság, fáradékonyság törhet rájuk. A kánikulában a gyomorfekélyesek állapota is rosszabbodhat, gyakoribbá válnak az asztmatikus panaszok és lassabban gyógyulnak a gyulladások.


Utazók betegsége: a hasmenés

Az utazás egy másik országba - főképp, ha jelentős különbség van az éghajlatban, szociális és higiénés körülményekben - valószínűleg egy héten belül hasmenéshez vezet, amelyhez esetenként láz, hasi görcs és hányás társulhat. A betegek zöme egy hét alatt meggyógyul, ám 10 százalékuk ennél tovább, két százalékuk pedig még egy hónappal később is kínlódik a tünetekkel.


Az utazók betegségét 80 százalékban baktériumok okozzák, ám néha járulékos tényező lehet a szokatlan étel vagy ital, illetve annak elkészítési módja, de a bélflóra változása, esetleg vírusfertőzés is tetézheti a bajt. Az Ázsiába utazók között a hasmenést leggyakrabban kiváltó kórokozó az E. coli (20-30%), a szalmonella (10-15%), a shigella (4 - 7%). Az Afrikába és Dél-Amerikába utazók között is az enterotoxint termelő E. coli bacilus áll a hasmenések hátterében. 

 
Az általános megelőzésben a fő feladat a fertőzési lánc megszakítása, azaz annak megakadályozása volna, hogy a széklettel terjedő kórokozó "kézen-közön", szájon át a szervezetünkbe kerüljön. Ebben a gyakori kézmosás, a konyhatechnikai szabályok betartása, a csak megbízható helyen vásárolt étel segíthet.


A fertőzések specifikus megelőzésében a hatékony és veszélytelen vakcinák játsszák a főszerepet. A mérsékelt égövön a rotavírus-vakcina áll az első helyen, a trópusi területeken a kolerához hasonló tüneteket és elváltozásokat okozó, enterotoxikus E. coli baktérium elleni immunizáció a fontos. A kolerától védő vakcina már rendelkezésre áll, ám a szintén gyakori shigellózisok megelőzésére még nincsen készen oltóanyag.


A fertőzés gyógyítása a kórokozótól függően eltérő lehet, ezért elhúzódó esetekben tanácsos szakorvoshoz fordulni. Az antibiotikumok használata ebben a kórképben sem automatikus, erről csak szakorvos dönthet a tünetek és leletek alapján. A terápiának azonban mindig fontos része a folyadékpótlás (súlyos esetben akár infúzióval, tehát kórházi körülmények között) és a diéta: könnyen emészthető, zsírban szegény táplálkozás


A járványügyi helyzet változásait az egészségügyi világszervezet pontosan követi és hetenként jelenti a nemzeti közegészségügyi hatóságoknak. Hazánkban a tisztiorvosi szolgálat, az epidemiológiai központ és az Országos Gyógyintézeti Központban található trópusi betegségek tanszék ad felvilágosítást az utazóknak a megbetegedések kockázatáról s arról, hogy az úti célnak megfelelően milyen védőoltást lehet, illetve kell kapniuk.

 
Vigyázat: csobbanásveszély!

Minden strandoló tíz a kilencediken számú kórokozót visz be testével a medence vizébe, s teszi ezt akaratlanul, vétlenül - mondja a mikrobiológus. S ekkor még nem beszéltünk a láthatóan mosdatlan, bőrbajos, gyulladásos kórban szenvedő vagy ránézésre megállapíthatatlanul beteg fürdővendégekről, akiket nem tilthatunk ki a medencéből. A fürdőzők számából, a víz mennyiségéből és a nyitva tartás idejéből könnyedén kiszámítható, hogy átlagosan hány kórokozó hemzseghet a strandok hűsítő vizeiben, amin semmiféle hígítás nem segít, egyedül a vízforgatás általános elterjesztése jelent megoldást - mondja a szakember. A gyógyfürdőkben ennél rosszabb a helyzet, ezért bármilyen borzongató is a gondolat, a csobbanás előtt amúgy kötelező (és a strandolás után önvédelemből fokozottan ajánlott) zuhanyozást sosem mulaszthatjuk el.


A fürdőzők testnyílásaiból, váladékából, bőréről és nyálkahártyáiról ártalmatlan és betegítő kórokozók milliárdjai jutnak a vízbe: gombák, baktériumok, vírusok és paraziták. A szakemberek szerint a "látványos" bőr- és egyéb fertőzéseknél sokkal veszélyesebbek azok a nyavalyák, amelyek makacs tüneteket okoznak, ám mire ezek jelentkeznek, már eszünkbe sem jut, hogy napokkal ezelőtt a strandon szedhettük öszsze valamilyen betegséget. Például a futószemölcs vírusát, a gyermeken kitörő középfülgyulladás kórokozóját, a sokáig panaszokat sem okozó, belülről támadó gombabetegségeket.


A legnagyobb veszélyforrás a gyermekmedence, abban ugyanis a járványügyi szempontból biztonságosnál jóval melegebb víz van, ami kedvez a kórokozók szaporodásának, ráadásul a kicsik - életkoruknál fogva - jóval több "testnedvet" eresztenek bele. A tapasztalat szerint hiába tilos, a felnőttek is gyakorta belemennek a vízbe, hogy egy-egy vitát eldöntsenek, de legalábbis lábukat a kismedence vizében áztatva felügyelnek szemük fényére - helytelenül.


Égő, viszkető mokaszin

A láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége sokkal gyakoribb, mint a kézkörmök ilyen betegsége. Kialakulása külső tényezőktől (éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől) és belső faktoroktól (alapbetegségtől, nemtől, életkortól) is függ. Ennek megfelelően a fertőzések gyakorisága még Európában is változatos képet mutat 1,7-13 százalék közötti aránnyal. Egyes betegségekhez - pl. cukorbetegséghez - társulva az érintettek száma a lakosság 20-30 százalékát is elérheti, idősebb korban a betegség sokkal gyakoribb.


A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, annak formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek öszsze, és végül leválhat a körömágyról.
Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, már egy kis nyomás is fájdalmat okozhat. Egy körömből kiindulva a fertőzés átterjedhet a kéz vagy a láb többi körmére is. Ezért van az, hogy a bőrgyógyászok által igazolt esetek 40 százalékában a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg.


Amellett, hogy a betegség esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Zavarja a járást, a zárt cipőt a páciens elviselhetetlennek érzi, ráadásul a kór más betegségek kialakulásához is vezethet, főként akkor, ha a kor előrehaladtával a hajlamosító tényezők halmozottan fordulnak elő.


A kórokozók legnagyobbrészt az emberi bőr és köröm szaruanyagát emésztő, ún. bőrgombák (dermatophytonok), amelyek jelentős része kifejezetten az emberi szervezethez és környezetéhez adaptálódott. Másrészt olyan sarjadzó- és penészgombák is megtámadhatják a bőrt és a körmöt, amelyek mindennapos lakói az emberi bőrnek, és csak a számukra megfelelő körülmények között képesek betegséget okozni. Ha a talpunkon - főként nyári időszakban - száraz hámlás alakul ki vagy apró, savós, égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, azonnal felmerül a fertőzés gyanúja. Ugyancsak gombás fertőzésre utal a talpi rész oldalán, az ún. mokaszinvonalban létrejövő hámló, viszonylag éles határú, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is. Hasonlóképpen intő jel a lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés, a lábkörmök, gyakran a nagylábujj körmének deformáltsága, amely lassan, fokozatosan vagy sérülést követően jön létre.


Mivel a körömgombásodás klinikai képe meglehetősen változatos, így a téves diagnózis esélye nagy, a kezelés pedig költséges, ezért a "figyelmeztető jeleket" feltétlenül orvosnak kell azonosítania. A lábgombásodás megelőzhető, de ha már kialakult a fertőzés, akkor gyógyszeres kezeléssel és a fertőzőforrás megszüntetésével, kiiktatásával az újrafertőződés megakadályozható.


A nyilvános fürdők, uszodák vize, a zuhanyzók és öltözők padlózata nagy mennyiségben tartalmaz fertőző gombaelemeket, amelyek más betegek lábáról kerülnek a környezetbe, ezért ilyen helyen viseljünk papucsot. A megelőzés legfontosabb része a mindennapos alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. A lábizzadás megakadályozása rontja a gombák életkörülményeit, ezért az arra hajlamosaknak, illetve nyári melegben érdemes ecsetelőket, spray-ket alkalmazni. Különösen fontos ez a gyakori uszodalátogatóknál, rendszeres sportot, komoly fizikai erőkifejtést végzőknél. A saját törülköző és a papucs használata természetes higiénés követelmény.


A bőr- és körömgombásodás gyanúja esetén minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Ennek legfontosabb oka, hogy más bőr- és körömelváltozások is hasonló tünetekkel járhatnak, az önkezelés tehát fölösleges, sőt egyenesen káros lehet. A gombás fertőzés laboratóriumi vizsgálata nemcsak a fertőzés tényét, hanem a kórokozót is kimutatja, ezáltal a célzott, s így hatékonyabb kezelés könnyebben megoldható.


Intim tájakon kínzó tünetek

A nők 75 százalékának életében legalább egyszer, 50 százalékuknak kétszer, további öt százalékuknak pedig többször visszatérő módon okoz kínzó, kellemetlen panaszokat a hüvelyi gombás fertőzés. A betegek többsége úgy gondolja, hogy valakitől "elkapta", pedig az esetek zömében nem erről van szó.
A sarjadzó gombák családjába tartozó Candida olyan kórokozó, amely normál körülmények között is megtalálható az egészséges szervezetben: a hüvelyben, a végbélben, sőt része a szájflórának is. Számos hajlamosító tényező okolható azért, hogy a tünetmentes együttélésből fellobban a betegség, így például gyakori kísérőjelensége ez a diabétesznek, de a túlzott édességfogyasztás, a terhesség, az ösztrogénkezelés vagy a szervezeten belüli flórát befolyásoló antibiotikum-, illetve szteroidkezelés, sőt akár bizonyos allergiák is kedvezhetnek a gombák elszaporodásának.


A férfiaknál gyakran tünetmentesen meglévő fertőzésnek a szexuális élet is útja lehet, ezért a szakorvosi gyakorlat szerint a partnereket együtt kell kezelni, hogy az újrafertőződést megakadályozhassuk. A betegség leggyakrabban égő, viszkető érzéssel jelentkezik a hüvelyben és környékén, s apró berepedezések, gyulladást jelző vörösség látható a nemi szerveken és környékén. A hüvelyből megnövekedett mennyiségű, szagtalan váladék távozik, s a fertőzés hatására fájdalmassá válik a vizeletürítés és a szexuális élet is.


A korábban használt készítmények mellett ma már több, a hüvelyi fertőzések kezelésére alkalmas, szájon át szedhető gyógyszer is rendelkezésre áll, amelyek a tapasztalatok szerint néhány napon belül enyhítik, sőt meg is szüntetik a panaszokat. A Semmelweis Egyetem Üllői úti nőgyógyászati klinikájának szexuális úton terjedő betegségekkel foglalkozó speciális ambulanciájának tapasztalatai szerint a betegek szívesen fogadják a kissé bonyolultabb helyi kezelés helyett felajánlott, tabletta formában bevehető gyógyszert, - mondta el dr. Paulin Ferenc professzor. Az új kezelés előnye még, hogy a helyi kezeléssel szemben nemcsak a hüvely felületéről pusztítja el a gombafonalakat, hanem a véráramon keresztül a falába fúródott gombákat is eltünteti, s a gyomor-bélcsatornában meghúzódó, a fertőzés forrásául szolgáló gombák csíraszámát is csökkenti, ezzel szabva gátat az újrafertőződésnek.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink