• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

    • Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

      Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

    • Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

      Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

  • költségvetés
    • A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

      A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

  • EESZT
    • Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

      Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

    • Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

      Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

    • EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

      EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

A citromsav jöhet, az E-330 nem!

Egészségmagazin 2006.02.01 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: kávé

Bizonyára könnyítene az adalékanyagok megítélésén, ha egyáltalán tudnánk, hogy mik ezek.

Meglehetősen paradox helyzet, hogy az élelmiszeripari adalékanyagok ellen éppen akkortájt indulnak már-már mozgalomszerű fogyasztói támadások, amikor az élelmiszerbiztonsági előírások, és a hatósági figyelem az eddigieknél szigorúbb, a szabályok betartását, s a felhasznált anyagok hatását ellenőrző vizsgálati módszerek szakmai fejlettsége is magasabb, mint évtizedekkel ezelőtt.

Míg a harmincas években született eredmények alapján még több évtized kellett ahhoz, hogy egy ártalmasnak bizonyuló anyagot kivonjanak, addig a pemetefű cukorkából ismert Kumarin nevű aromaanyag világméretű betiltásához a közelmúltban már elegendő volt egy év is.

Mégis, az a fajta fogyasztói figyelem, amely ugyan sokszor szakmailag nem kellően megalapozott cikkek keltette óvatosságban vagy éppen a szakmai intézethez befutó kétségbeesett telefonhívásokban nyilvánul meg, a kellő hatósági és szakmai szigorral együtt reményt ad arra, hogy egészségkárosító anyagok ne is kerülhessenek tudatosan az élelmiszereinkbe – sommázták a szakértők egy mai háttértájékoztatón.


2005-ben az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) toxikológiai főosztálya 545 élelmiszer-adalékokat érintő vizsgálatot végzett, ebből 339 a mesterséges színezékek, míg csaknem 100 az édesítőszereket kutatta. Kirívó szabálytalanságot, az előírások tudatos megsértését nem állapították meg, pedig az ellenőrzésekhez kifejezetten olyan élelmiszereket választottak, amelyekben az adalékanyagok napi bevitelének engedélyezett értéke szigorúan meghatározott. Találtak viszont olyan, amerikai importból származó készítményt, amelyben a felhasznált színezőanyagot az unió csak a koktélcseresznye színesítésére engedélyezi - foglalta össze dr. Martos Éva főorvos, az OÉTI főigazgatója.


Mielőtt bárki újabb muníciót találna e tényben az élelmiszerek adalékmentesítéséhez jó tudni, hogy ugyanakkor az Egyesült Államokban éppen azt az anyagot nem engedélyezik erre a célra, amelyiket az uniós tagországok használnak. Még érdekesebbé teszi a helyzetet a tény, hogy mindkét anyag kiállta az alkalmazásához szükséges toxikológiai és egyéb vizsgálatok próbáját, mint ahogyan arra is van példa, hogy az EU-n belül egyik-vagy másik ország alkalmazzon olyan összetevőt az engedélyezett listáról, amelyiket akár több másik nem használ, de ez nem jelenti azt, hogy azok károsak volnának.


A nemzetközi szabályozás története az 1950-es évekre nyúlik vissza, ekkor hozták létre a FAO/WHO közös Élelmiszer Adalékanyag Szakértő Bizottságát, amely lefektette az adalékanyagok biztonságos felhasználásának alapelveit, a toxikológiai vizsgálatok rendszerét, és kidolgozta az adalékanyagokra vonatkozó követelményeket. Ma az egész világon ezekre az ajánlásokra épülnek a nemzeti és nemzetközi szabályozások, így a magyar előírások is – mondta el dr. Sohár Pálné, a toxikológiai főosztály vezetője. Az uniós csatlakozás kapcsán átvettük az Európai Unió e tárgyban érvényes direktíváit, (megtartva néhány annál szigorúbb nemzeti szabályt), amelyek a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaiként minden élelmiszer előállító számára kötelezőek.


Ezen előírások szerint, az élelmiszerek előállítása során csak engedélyezett adalékanyagot lehet felhasználni, s csak ahhoz az élelmiszerhez és csak abban a mennyiségben, amilyet az előírások megengednek. Az alkalmazás akkor engedélyezhető, ha a toxikológiai szempontból megvizsgált anyag a rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján ártalmatlan, tehát a fogyasztók egészségét nem veszélyezteti.

Nem elég ugyanakkor, hogy az anyag nem árt, alkalmazásának technológiai szükségességét is igazolni kell, bizonyítva, hogy ugyanaz a cél más módon nem érhető el. Az adalékanyagok biztonságos felhasználásának további fontos követelménye, hogy csak a kívánt hatást még biztosító legkisebb mennyiségben szabad őket alkalmazni. Az élelmiszerekkel a fogyasztó szervezetébe kerülő adalékanyag mennyisége nem haladja meg a toxikológiai vizsgálatok alapján megállapított megengedhető napi bevitel.

Ez utóbbit szintén folyamatosan ellenőrzik, figyelve a fogyasztási szokások változására is – egészítette ki az eddigieket dr. Domoki János főorvos egy skandináv vizsgálatra utalva, amely igazolta, hogy egy bizonyos üdítőital fogyasztásának ugrásszerű növekedése miatt az abban található édesítőszer napi fogyasztása is nőtt – ezért módosították az anyag engedélyezett mennyiségét, s volt termék, amiből kivonatták.


Bizonyára könnyítene az adalékanyagok megítélésén, ha egyáltalán tudnánk, hogy mik ezek, s nem keringene annyi tévhit e tárgyban. (Adalékanyagnak nevezünk minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott anyagot, amelyet az adott élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása során technológiai célból, szándékosan és kis mennyiségben (legfeljebb 10 g/kg nagyságrendben) adnak az élelmiszerhez, melynek eredményeként önmaga vagy származéka közvetlenül vagy közvetetten az élelmiszer összetevőjévé válik és ezzel a fogyasztó érdekében kedvező hatást érnek el.)


Az oly sokszor idézett E-számok mindössze ezen anyagok besorolását szolgálják, s a szám nagysága sem a veszély mértékét jelöli, (mint híresztelik ezt néha), hanem azt, hogy az adott anyag funkciója szerint hová sorolandó: először számozták be a színezékeket, utána a tartósítószereket, majd az antioxidánsokat és így tovább.

Az a tévhit, hogy minden adalékanyag mesterséges lenne, szerencsére nem igaz. Főként az állományjavítók jelentős része, természetben előforduló anyag, ilyen pl. a guarmag-liszt, a xantán, a szentjánoskenyérmag-liszt, ez utóbbi alapvető népélelmezési cikk Afrikában. Ha az E-330 adalékanyag mérgező vagy rákkeltő volna, az emberiség nagy része kerülne veszélybe, ez ugyanis a citrusfélékben megtalálható citromsav jele, de az E-listán megtalálható az egészségvédőnek mondott béta-karotin éppúgy, mint a sütőpor.


Ugyanakkor a természetben előforduló anyagok között is vannak veszélyesek, sőt mérgezők – figyelmeztettek a szakemberek. Sok természetes, kifejezetten egészségesnek kikiáltott anyag válthat ki allergiás tüneteket, míg az ellenőrzött, hivatalos adalékanyaglistán egyetlen ilyen van: a kéndioxid, melynek alkalmazhatóságát, határértékeit szigorúan szabályozzák. Sok anyag okoz ugyanakkor allergia-szerű (ahhoz hasonló vagy azzal azonos) tüneteket, sőt, kimondható, hogy nincsen olyan mesterséges vagy természetes anyag, amelyikről biztosan állítható, hogy egyetlen arra érzékeny ember sem él a földön.

Az OÉTI közleménye: Tények az aszpartámról

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink