• hálapénz
    • Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

      Hálapénz vagy copayment: ki fizessen a gyógyításért?

    • Évekbe telik a hálapénz rendszerének megszüntetése

      Évekbe telik a hálapénz rendszerének megszüntetése

    • Központosított várólista és paraszolvencia

      Központosított várólista és paraszolvencia

  • kórházadósság
    • Adósságmentésre számít a MISEK is

      Adósságmentésre számít a MISEK is

    • Adósságrendezés: az OEP utal, a KEHI ellenőriz

      Adósságrendezés: az OEP utal, a KEHI ellenőriz

    • Két és fél havi tartozásra elég a pénz

      Két és fél havi tartozásra elég a pénz

  • hőség
    • Okos barnulás tanácsokkal, okos telefonnal

      Okos barnulás tanácsokkal, okos telefonnal

    • Hogyan használjuk kánikulában a klímát?

      Hogyan használjuk kánikulában a klímát?

    • Ha jön a kánikula. Mire figyeljünk?

      Ha jön a kánikula. Mire figyeljünk?

Szúnyogok: ismerd meg az ellenséget

Egészségmagazin 2010.07.21 01:00 Forrás: Weborvos Szerző: Krasznai Éva

A nyár csodás, vízparti napnyugtáit szerelmes ölelések helyett szúnyogtámadások miatti vad, dühödt, elkeseredett vakarózással töltjük.

Úgy gondoltuk, egy kis ismertetőt nyújtunk a vérünket szívó kellemetlen élőlényekről, végül is nem árt tudni, „kik" teszik pokollá árvíz után a nyáridőt? A nálunk élő 50 szúnyogfaj közül ártalmassága, gyakorisága miatt a foltosszárnyú a malária-, a gyötrő-, a házi- és a mocsári szúnyog külön figyelmet érdemel.


Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél. Halandóságuk a természetben rendkívül nagy, naponta csaknem 40 százalék! Igaz, az alacsony hőmérséklet és a csekély páratartalom élettartamukat meghosszabbítja. Közös tulajdonságuk, hogy teljes átalakulással fejlődnek. A peterakás a nőstények megtermékenyítését követő 1-4 nappal kezdődik. Noha a víz elengedhetetlen a petékből kikelő szúnyoglárvák fejlődéséhez, a szúnyog-lárvák mégsem elsődlegesen vízi élőlények. Csak másodlagos, hogy a vízhez alkalmazkodott a szervezetük. Táplálékukat a vízben élő egysejtű szervezetekből és szerves törmelékből szűréssel szerzik meg.

A mocsári szúnyog kivételével állandóan a víz felszínén, illetve alacsony vízben – pocsolyában –, légcsövüket a víz felszínén tartva nem a vízből, hanem a levegőből veszik az oxigént. A víz oxigéntartalma alig hat a lárvákra, fejlődésükben a főszereplő a vízhőmérséklet: +16-20 Celsius között mintegy egy hónap, +25 Celsiuson két hét. Hidegben a lárvák fejlődése lelassul, sőt, akár le is áll, hőségben viszont halandóságuk nő meg. A víz befagyását a lárvaállapotban telelő fajok sem viselik el, előle az iszap mélyébe ássák magukat. A szél, a hullámzás a lárvákat elpusztítja, a tenyészőhely idő előtti kiszáradása számukra végzetes. Három-négynapnyi csak az úgynevezett bábállapot, amiben a báb a víz felszínen úszik, s ha mondjuk a vízre árnyék vetődik, megrezdül, iszkiri és a báb gyorsan alámerül.


Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, a hím képtelen a bőrt átszúrni, csak növényi nedvekkel táplálkozik. Miután nem szilárdult még meg a nőstények szájszervei, tehát a bőrt nem képesek átszúrni, a kikelt imágók még nem táplálkoznak. De a 3-4 napos nőstény a legmohóbb, rettenetesen támad. Szagot, hőmérsékletét érzékelve, optikai és kémiai érzékszerveivel találja meg áldozatát. Az ember, az állat bőrét végigtapogatja, majd a bőrfelszín alatt húzódó eret megtalálva szívókáját odaszúrja.

Foltosszárnyú maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis)
Imágó alakban telel át, rejtekhelyre vonuló, zsírtartalékot gyűjtő, megtermékenyített nőstények 6-8 hónapig is életben maradhatnak. Egy-egy alkalommal átlag 200, a lesüllyedést megakadályozza úszókészülékkel rendelkező petét rak. A lárvák a petékből nyáron 2-3 nap alatt, hidegben 3 hét alatt kelnek ki a tiszta, napsütötte, növényzetben gazdag, sekély, vagy alig mozgó vízben. A legcsekélyebb légmozgás is a petéket a part felé hajtja, ott a növényzet levelei között fennakadnak, kiszáradnak és elpusztulnak. A foltosszárnyú maláriaszúnyog a tenyészőhelytől akár 1,5-2 kilométert is megtesz.

Nyáron a nagy melegben 3-4 naponként kell vért szívnia, ellenkező esetben nem képes petét rakni. Elsősorban emlősállatok – szarvasmarha, sertés – vérével táplálkozik, az ember vérét kevésbé kedveli. Ideális számára a párás levegőjű istálló és sertésól, a lakás többnyire túl világos, száraz, ezért napkeltekor az éjszaka berepült szúnyogok is sötétebb helyre menekülnek. Kisebb részük a falon, többségük a mennyezeten, annak pókhálós, sötét sarkaiban keres nappali rejtekhelyet. Az éjszakai sötétben kel szárnyra és táplálkozik. Éjféltájban támad és mivel csípése fájdalmatlan, alig észrevehető, ilyen körülmények között nem csoda, ha áldozata nem is ébred fel a támadására.


Gyötrő szúnyog (Aedes vexans)
A telet peteként tölti, a nőstény petéit egyesével nem a vízre, hanem a növényekre, vagy a nedves talajra rakja, ahol hóolvadáskor, esőzések, áradások során, a talajvíz emelkedésekor előbb-utóbb víz alá kerül. A pete hosszú ideig, akár évekig életképes is életképes. Növekedésük hihetetlenül gyors, a lárvák meleg nyári időben 4-5 nap alatt kifejlődnek a napos, sekély pocsolyában, vizesárokban, gödörben, kocsi nyomon stb. is. A nyári esők után víz alá került rétek, a megáradt folyók árterei nyüzsögnek a lárváktól. A bábok víz nélkül, a sárban is befejezik fejlődésüket. Évente akár több nemzedéke is születik. Bármely élőlény vérével táplálkozik.

E szúnyogok által okozott kellemetlenség fő előidézője késő tavasztól kora őszig árt, ligetekben, parkokban, erdőkben egész nap támad. Csípése fájdalmas. Az imágó nappal a fák között tartózkodik, a növényzet nélküli területeket kerüli. Tenyészőhelyétől messzire, akár 5-15 kilométerre is elvándorol, ezért olyan területekre is eljut, ahol igazából nincs alkalmas tenyészőhelye.


Házi szúnyog (Culex pipiens molestus)
Egész éven át tenyészik, s csak ott él, ahol télen is talál vizet. A nőstény peterakáskor 2-300 petét rak a víz felszínére, azok összetapadva, petetutajt alkotva a víz felszínén úsznak. Az imágó nem gyűjt zsírtartalékot, lakásban vagy melegvizű tenyészőhelyén él, az esővizes hordó, a konzervdoboz, a ciszterna, a pöcegödör, a földalatti szennyvízcsatorna stb. jó hely neki. A ház körül él, tenyészőhelyétől legfeljebb 0,5-1 kilométerre jut el, zárt, sötét, huzatmentes helyeken tartózkodik. Különösen télen kellemetlenkedik. Döntően az ember vérét kedveli, ezért súlyos kellemetlenséget okoz. Főleg este és éjszaka szív vért. Vérszívás nélkül is képes petét rakni, de peteszáma ilyenkor kevesebb.


Mocsári szúnyog (Mansonia richiardii)
Lárva alakban vészeli át a telet. A nőstény petéit a vízfelszínre rakja. Miután a lárva növekedése csaknem 10 hónap, ezért csak állandó vizekben – tavakban, mocsarakban, csatornákban stb. – fejlődik. A lárva és a báb légző csövét a vízinövények szárába fúrja és az onnan felvett levegővel lélegzik. Vérszomjasan támadó, az embernek legkellemetlenebb faj. Főképp alkonyatkor csíp, de erdős, árnyékos helyen nappal is támad. Különösen állandó vizek környékén, napnyugtakor ártalma szinte elviselhetetlen a fájdalmas csípése.

Hát kérem, ezek a szúnyogokkal élünk „háborús" körülmények között nyaranta, főleg most a kánikulában…

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink