• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

    • Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

      Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

    • Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

      Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

  • költségvetés
    • A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

      A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

  • EESZT
    • Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

      Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

    • Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

      Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

    • EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

      EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

Vállprotézis beültetés: mikor, kinek, hogyan?

Címoldal 2006.07.27 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: E.É.

Bár az első vállprotézis beültetést több mint öt évtizeddel ezelőtt végezték, nálunk még újdonságnak számít.

Az orthopéd sebészet dinamikusan fejlődő szakterülete a vállprotézis beültetés, amelyre egyre több betegnek lenne szüksége ahhoz, hogy tűrhetetlen fájdalmai megszűnjenek, s munkáját újra teljes értékű, egészséges emberként végezze. A hazai vállsebészet jelentős intézménye a Pécsi Tudományegyetem Orthopédiai Klinikája, ahol már folyamatosan végeznek ilyen jellegű műtéteket. A team vezetője Dr. Szabó István, ortopédus szakorvos Franciaországban tanulta az eljárást a világ egyik legjobb vállsebészétől. A fiatal orvost felkészültsége, és eddigi műtéti eredményei miatt az Európai Váll,-és Könyöksebészeti Társaság (SECE) időközben tagjai közé választotta. Most az a cél, hogy a klinikán regionális vállsebészeti centrumot hozzanak létre. Szabó István doktor az alábbiakban részletesen ismerteti mindazt, amit e speciális sebészeti indikációról, illetve beavatkozásról orvosnak, betegnek tudnia érdemes.


- Mely betegségi fokozatok, illetve tünetek indokolják, hogy a sebész a vállprotézis beültetés mellett döntsön?


Vállprotézis beültetése olyan vállbetegségek esetén szükséges, amikor a csúszó, porcfelszín elkopott, vagy a felkarcsont fejének csontállománya elhalt valamilyen kórkép következtében. A vállproblémák általában éjszaka okozzák a legtöbb fájdalmat, a beteg, amint ráfekszik a vállukra, felébred, végigszenvedi az éjszakákat. Vállát egyre kevésbé képes mozgatni, egyrészt az egyre erősödő fájdalom, másrészt pedig a fokozódó deformitás miatt. A folyamat később már odáig fajul, hogy legtöbben a mindennapi tevékenységükre sem képesek. Nehezükre esik fésülködni, öltözködni, sőt az evéssel is gondjuk lehet. Így aztán vállprotézis beültetése orvosi szempontból akkor javasolt, ha a panaszok  már nem vagy nehezen elviselhetők.


- Lehet-e tudni, mi a pontos oka a vállbetegség kialakulásának?
A közvetlen ok nem más, mint legtöbbször maga a vállízület, illetve annak speciális anatómiája. Kis felületen két csontfelszín érintkezik egymással, amelyek között nincs szoros kapcsolat. Ezért is tekintjük ezt az ízületet a szervezet leginkább instabil ízületének. Ugyanakkor éppen ennek az ízületnek van szüksége a legnagyobb mozgástartományra, emellett jelentős mértékű erőkifejtést is végzünk vele. A vállízület csontjait körbevevő lágyrészekre (szalagok, izmok stb.) azért van szükség, hogy stabil, nagy mozgástartományú és erős ízületünk legyen. Erre a lágyrészköpenyre óriási teher hárul, de ez van leginkább kitéve a fizikai terhelésnek is.

Érdekességként említeném, hogy a biomechanikai tanulmányok bebizonyították: amikor az ember felemeli a karját 90 fokig, a vállízületen akkora erők mennek át, mint az illető teljes testsúlya. Ezért nem helytálló az orvosoktók is gyakran hallható megállapítás, miszerint a vállízülettel nem kell foglalkozni, mert azt nem terheljük. Bár nem járunk rajta, de hatalmas erőknek kell ellenállnia egy-egy karemelésnél, főként, ha súllyal a kezünkben végezzük. És ahogy haladunk a korral, csökken az ínköpeny ellenállása. Azaz: elszakadhat, elkophat, s a későbbiek során a porc is károsodhat. A porc egyébként a terhelés hatására, az ínköpeny károsodása nélkül is elkophat, ahogy az már jól ismert a csípő-, illetve térdízületnél. De törések utáni állapotok is okozhatnak súlyos károsodást.

 
- Mióta végeznek a pécsi klinikán ilyen műtétet, s ennek mi a lényege?
Már korábban is végeztünk ilyen jellegű műtéteket a klinikánkon, de az igazi áttörés 2001-ben történt, amikor el kezdtük használni a világ egyik legjobb protéziscsaládját, amelyet egy francia orvoscsapat dolgozott ki. A team egyik tagja Gilles Walch doktor, aki jelenleg az Európai Váll-és Könyöksebészeti Társaság (SECEC) elnöke. Jómagam pedig abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy egy évig személyi asszisztenseként dolgozhattam Lyonban, ahol megismerhettem ezeket a protéziseket. Az altatásban, vagy vezetéses érzéstelenítésben végezhető műtét során 10-12 cm-es bőrmetszést ejtünk a váll elülső részén, majd a betegségtől függően kiválasztott protézissel helyettesítjük a károsodott porcot, csontot, vagy az ínállományt.


- Ki kaphat vállprotézist?
Néhány kivételtől eltekintve bárki, akinek vállában olyan porckopása, csontelhalása, vagy ínsérülése van, amelyen egyéb módon nem lehet segíteni. Bármely életkorban beültethető a protézis. Nem a kor, hanem a beteg motivációja, az általános állapota számít. Megjegyzem, hogy az általam operált legfiatalabb beteg 30 évesnél fiatalabb volt. Azóta ő már teljes értékű tagja a társadalomnak, s jelenleg minden panasz nélkül végez kemény fizikai munkát. A legidősebb beteg műtétjében pedig külföldön vettem részt. A páciens azért operáltatta meg magát, mert 92 évesen úgy döntött: ő még golfozni szeretne. Azóta természetesen golfozik is, igaz már új vállizülettel.


- Mi a célja a protézis beültetésének?
Minden betegnél más, hiszen a kórkép előrehaladottsága páciensenként változik. Általában azonban elmondható, hogy a cél kettős: a fájdalom megszüntetése és a funkció javítása. Mint fiatal betegem példája is mutatja, a társadalom teljes értékű tagjává, fizikai munkára alkalmassá válhat egy korábban még fájdalmaktól kínlódó, munkára sem alkalmas beteg. Fontos hangsúlyozni, minél elhanyagoltabb az állapot a vállműtét előtt, annál nehezebb mindenben a maximális javulást elérni. A fájdalom megszűnése és az önellátás viszont a legsúlyosabbnak tűnő kórképekben is megoldható. Ne felejtsük el, hogy idős, egyedül élő betegeknek gyakran az önellátás egyik legfontosabb igényük. Természetesen a váll állapotának felmérése után a vállsebész előre prognosztizálja, milyen eredmény várható az operációtól, ennek ismeretében minden esetben a beteg maga dönt, hogy vállalja-e a műtétet.

- A protézisnek hány fajtája ismert, s a beültetést milyen mértékben támogatja az OEP?
Három nagy csoportot különböztetünk meg. Az első az úgynevezett anatómiai protézis család, amely révén az elkopott porcot vagy az elhalt csontrészt pótolva a beteg eredeti anatómiai viszonyait tudjuk helyreállítani. Ha a vállízület körül elhelyezkedő, a felső végtag emelését és forgatását végző rotátorköpeny ép és funkciójára alkalmas, ezzel az anatómiai protézissel nemcsak a beteg fájdalmait tudjuk megszüntetni, hanem akár az ízület teljes funkciója is elérhető.

Ha viszont ez a rotátorköpeny nagymértékben sérült, a műtét előtti fájdalom megszűnik ugyan, de a funkció jelentős javulása nem várható ettől a protézistípustól. Ilyenkor indikáljuk a másik protézisfajtát, az úgynevezett „reversed"-et, vagy „fordított" protézist. Ez új lehetőség az olyan betegeknek, akiknél már jelentős az ínszakadás vagy izomfogyás alakult ki a vállízület körül. A beavatkozás után – a megmaradt izmokat használva- a fordított protézis nagymértékben javítja a váll funkcióját. Sőt, lehetővé teszi például, hogy a felső végtagot a beteg a fej fölé tudja emelni. Erre a mozdulatra pedig akár évek óta képtelenek voltak.

A beültetésre használt harmadik protézis fajtát a felkarcsont töréseinél alkalmazzuk, amelynek speciális kialakítása teszi lehetővé az eltört csontrészek stabil rögzítését. Az OEP szerencsére támogatja a vállprotézis beültetését, amit egyrészről a kórkép fontossága, másrészt a betegszám is indokol. Itt fontos megjegyeznem: ha a vállprotézisek beültetése megfelelő körültekintéssel zajlik, a műtétek nem okoznak ráfizetést az intézményeknek. Szerencsére klinikánkon a világ jelenleg egyik legjobb protézise áll rendelkezésre, amelynek helyes kiválasztásával gyakorlatilag minden betegnek jelentős javulást tudunk biztosítani.

- Mennyi ideig tart az operációt követő lábadozási periódus, s van-e a betegnek esélye arra, hogy a beavatkozás után ismét teljes értékű életet éljen?
A betegek a műtét estéjén vagy másnap már felkelhetnek, és el is kezdik a gyógytornát, amelynek célja a vállmozgások lehető legteljesebb helyreállítása. Az első 6 hétben az átvágott izmok gyógyulásának elősegítésére kartartóban rögzítjük a kart, de a gyógytornát folytathatják. (Ne felejtsük, hogy egy hasi műtét esetén is hat hét az izmok gyógyulása.) Ez alatt a vállmozgás jelentősen javul, de a teljes funkció elérésére 3-4 hónap szükséges. A protézissel elérhető eredményt számos tényező befolyásolja: a beteg állapota (milyen vállbetegségben szenved), milyen a már említett rotátorköpeny, illetve csontok minősége, fiatal vagy idős-e a beteg, mennyire előrehaladott az elváltozás? Ez utóbbira egyébként gyakran az elhanyagoltság a jellemző. Ezért fontos a műtét ideális időpontjának megválasztása.

Figyelnünk kell még arra, hogy ne operáljunk konzervatív kezelés nélkül, de ne is legyen „túlkezelve" a páciens. Ha az operációval túl sokat várunk, a betegség annyira előrehaladott lehet, hogy a funkciójavulás csak kisebb mértékű lesz. Természetesen a betegek általában ekkor is elégedettek, mert fájdalmaik megszűnnek és javul az ízületi funkció, de a vállsebész tudja: többet adhatott volna a betegnek, ha idejében operálják.

 
- Milyen hatékonyságú a műtét utáni rehabilitáció?
A beavatkozást követő rehabilitáció adja az eredmény felét. Ezen a területen azonban három helyen is becsúszhat hiba. Sajnos a beteg gyakran úgy gondolja hogy a beültetett protézis már „önjáró" és nem végzik a rehabilitációt elég gondosan. Máskor viszont nincs a környezetében lehetőség megfelelő gyógytornára. Harmadrészt az operáló orvos nem hangsúlyozza eléggé a rehabilitáció jelentőségét. A vállsebészet ugyanis nem csak „sebészkedésből" áll, mert a műtét után szükséges rehabilitáció képes a betegséget maradéktalanul meggyógyítani. Ha ezt a folyamatot nem felügyeli és irányítja a sebész, nem is tekintheti magát igazán vállsebésznek. Legfeljebb csak sebésznek, aki vállat operál. Ha a protézis beültetés után viszont minden jól zajlik, közösen örülhet betegével annak a filmnek, amelyen a korábban mozgásában erősen korlátozott páciense látható, amint a vállprotézises vállát használva asztaliteniszezik.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink