• hálapénz
    • A valóságban nagyon is fizetős az egészségügy

      A valóságban nagyon is fizetős az egészségügy

    • Hálapénz: próbára bocsátották az orvosokat

      Hálapénz: próbára bocsátották az orvosokat

    • Nem a munkáltatótól függ a hálapénz megítélése

      Nem a munkáltatótól függ a hálapénz megítélése

  • kórházadósság
    • A krízis életmentő műtéteket is veszélyeztethet

      A krízis életmentő műtéteket is veszélyeztethet

    • Alku tárgya lesz a kórházadósság?

      Alku tárgya lesz a kórházadósság?

    • Újabb államtitkári ígéret a háziorvosoknak

      Újabb államtitkári ígéret a háziorvosoknak

  • ebola
    • Kétéves kisfiútól indult el az ebolajárvány

      Kétéves kisfiútól indult el az ebolajárvány

    • A WHO: lassul az ebola terjedése Libériában

      A WHO: lassul az ebola terjedése Libériában

    • Gyógyultan távozott a második dallasi ápolónő is

      Gyógyultan távozott a második dallasi ápolónő is

Véres tények: mi micsoda a vérvételen?

Egészségmagazin 2008.03.13 01:00 Forrás: Weborvos Szerző: Dr. Deák Pál Ákos

A kis kellemetlenségért cserébe rengeteg információt kapunk szervezetünk működéséről.

A vérvétel mind a mai napig a diagnosztika egyik legfontosabb és legegyszerűbb eszköze. Vérünk többféle sejtből, és egyéb összetevők – úgy mint különböző sók, fehérjék stb. – elegyéből áll.
Vérünk folyékony részét plazmának nevezzük. A véralvadás során a fehérjék egy része és a sejtes elemek összecsapzódnak és megszilárdulnak. Az ezután megmaradó folyadék neve szérum, amin kémiai teszteket lehet végezni, valamint az immunrendszer működéséről lehet informálódni.


A vérvétel másik fontos feladata a fertőzéseket okozó baktériumok, vírusok kimutatása. Ekkor a levett vérmintát olyan körülmények közé teszik, ami megfelelő a kórokozó számára, melyeket így szaporodásra késztetnek, majd mikroszkóp segítségével kimutatnak.


Hogyan történik a vérvétel?
A vérmintát vénából (amely ér az oxigénben szegény, sötétebb vért viszi a szívhez), de olykor artériából (a friss piros vért a szívtől a testbe szállító ér) is vehetik.


Amikor csak pár csepp vérre van szükség (pl.: vércukorszint ellenőrzése), az ujjbegyet szúrják meg, és az így kinyert vér is elegendő.


A leggyakrabban a vért a könyökhajlat vénáiból veszik. Ezek elhelyezkedése a legkedvezőbb a szúrás szempontjából és itt a legkevésbé fájdalmas a beavatkozás. A szúrás előtt keskeny gumiszalagot helyeznek a felkarra, hogy az eret még inkább elődomborítsák, melyet a leszorított kéz ökölbeszorításával tovább fokozhatunk.


Ezek után a szúrás helyét alkohollal letisztítják, majd tűt helyeznek a választott vénába. A szúrás után a tűhöz ma leggyakrabban úgynevezett vákuumcsövet illesztenek, melynek belsejében alacsony nyomás uralkodik. Ez „kiszívja" a megfelelő mennyiségű vért, így a vérvétel gyorsabb és higiénikusabb, mint régebben volt. A beavatkozás végén a szúrás helyére vattadarabot helyeznek, amit 1-2 percig nyomni kell, hogy a vérzés elálljon.


Nagyon ritkán van szükség artériás vérvételre. Ekkor a csuklón történik a szúrás, mivel itt fut a legfelületesebben megfelelő átmérőjű ér. Ez a beavatkozás kissé fájdalmasabb, mint a vénás vérvétel, mivel az artériák falában több érzőideg fut. Az artériás szúrás helyét hosszabban - akár 5-8 percig is - kell nyomni, esetleg nyomókötést felhelyezni, mivel ebben az érben nagyobb nyomás uralkodik, így a vérzés nehezebben áll el.


Néhány embert elborzaszt a saját vérüknek látványa. A vérvétel esetüken olyan megterhelést jelent, hogy esetenként ájulásos rosszullét is felléphet. Ez a jelenség nem ritka, de a megfelelően felkészült személyzet segíthet feldolgozni a stresszt, oldani a feszültséget. Fontos, hogy a szédülés jelentkezését azonnal tudassuk a személyzettel, hogy a testhelyzet változtatásával – leültetés, lefektetés - az esetleges egyensúlyvesztés, elesés elkerülhető legyen.


Mit vizsgálnak a levett vérből?
Amint fent láttuk a vér két fő összetevőből áll, a folyékony plazmából és sejtekből. A sejtes elemeknek három fő csoportja van: vörösvértestek, fehérvérsejtek, és vérlemezkék. A vizsgálatok során a plazma kémiai összetételét, a sejtek számát és minőségét vizsgálja a labororvos.

Vörösvértest:
Az egyik legfontosabb vizsgálat a vörösvértest hemoglobin (Hgb) szintjének vizsgálata, amely anyag az oxigént szállítja a testben. Ennek értéke a hemoglobin szint, vagy koncentráció.
A másik fontos vizsgálat a sejtek méretének vizsgálata, ezt a leleten MCV –vel jelölik.


Ha valaki vérszegénységben (anaemia – ejtsd: anémia) szenved, a hemoglobin szint mindig a normális alatt lesz, a sejtek mérete azonban a vérszegénység típusától függ.


A hematokrit (Htk) érték azt mutatja meg, hogy mennyi a vörösvértestek együttes térfogata. Ennek mérése úgy történik, hogy a vért centrifugába teszik, ahol a vörösvértestek a kémcső aljára süllyednek, így különválva a többi alkotórésztől térfogatuk mérhető lesz.


Vérszegénységben a hematokrit érték alacsony lesz, éppen így vérzés esetén is. Magas a hematokrit érték, ha a folyadékbevitel nem megfelelő, vagy ha fokozott folyadékvesztés – hasmenés, égési sérülés, esetleg műtét - következtében áll fenn kiszáradás.
Ha a vörösvértestek halványak, vashiányos anaemia fennállásáról beszélünk.


A vérből speciális festékek segítségével kimutathatók a paraziták illetve baktériumok.


Fehérvérsejt:
Az orvos a vizsgálat során összesíti a fehérvérsejtek számát és azt, hogy a különböző fehérvérsejt típusok hogyan oszlanak meg egymás közt. A fehérvérsejtek száma növekedhet bakteriális fertőzés, vérvesztés, égési sérülés miatt, ritkábban leukémia vagy rákos megbetegedés következtében. A fehérvérsejt szám csökkenhet autoimmun betegségekben, vírusfertőzésben, olykor gyógyszerek mellékhatása következtében.


Vérlemezkék:
A vérlemezkék szerepe a véralvadásban van, a sérülés helyén összecsapzódnak, így képeznek vázat a var kialakulásához. Amennyiben a vérlemezkék száma alacsony, gyakrabban léphet fel nehezen csillapítható vérzés, még kisebb sérülések esetén is. Az alacsony vérlemezke szám oka lehet autoimmun betegség, vírusfertőzés, leukémia és gyógyszerek, pl.: daganat ellenes kezelés (kemoterápia). Leukémia és rákos megbetegedés esetén a vérlemezke szám nőhet is, ez viszont fokozott alvadásra hajlamosít, ami szintén súlyos állapot.


A véralvadást természetesen sok egyéb körülmény befolyásolja, számos más betegségben bomolhat meg egyensúlya. Amennyiben tartósan áll fenn véralvadási zavar, úgy vérvételre rendszeresen szükség van, hogy az azt normalizáló gyógyszerek szintjét és magát az alvadást is ellenőrizzük.


A vérvételtől tehát ne féljünk, mert a kis kellemetlenségért cserébe rengeteg információt kapunk szervezetünk működéséről. A kémiai vizsgálatokkal kiegészítve a májról, veséről, hasnyálmirigyről és a hormonrendszerről is képet kapunk.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink