• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

    • EBP: új szakrendelőt kap a II. kerület

      EBP: új szakrendelőt kap a II. kerület

    • Világos rendszerbe akarják szervezni az ellátást

      Világos rendszerbe akarják szervezni az ellátást

  • EESZT
    • Néhány nap maradt az e-személyik igénylésére

      Néhány nap maradt az e-személyik igénylésére

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

    • Kattintásra jön a lelet az új rendszerben

      Kattintásra jön a lelet az új rendszerben

A technológiai váltásnak borsos ára van

Egészségpolitika 2017.03.18 08:01 Forrás: Orvosok Lapja Szerző: Sándor Judit
A technológiai váltásnak borsos ára van

Tímár József: a kiadásoknak meg kell jelenniük a molekuláris diagnosztika finanszírozásában is.

Meg kell mutatni a bajainkat, mert a saját lelkesedésünkkel félrevezethetjük a politikusokat, a társadalmat, hívta fel a figyelmet egy szakmai konferencián dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének igazgatója, a MOTESZ leköszönő elnöke. Hogy mik is ezek a gondok, arról beszélt az Orvosok Lapja februári számában a március 15. alkalmával a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésében részesült tanszékvezető egyetemi tanár.

A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok finanszírozásának meghatározása közel húsz éve történt, vagyis akkor, amikor ezek a vizsgálatok bekerültek az orvosi diagnosztika eljárásai közé. Még egy laikus is könnyen el tudja képzelni, mennyi változás történhetett ennyi idő alatt a diagnosztikában, mondja az interjúban Tímár József.

– A vizsgálatok száma néhány ezerről mára, csak az onkológia területén, évi 10-15 ezres nagyságrendűvé vált, és akkor még semmilyen más területről nem beszéltünk. A PCR-kassza mérete ugyanakkor nem sokat változott az elmúlt évek során, pedig új gyógyszertípusok jelentek meg, számtalan betegség genetikai variánsait ismertük meg, és az elmúlt tíz évben megszületett a molekuláris genetikai diagnosztika önálló szakterületként, önálló szakvizsgával képzett szakemberekkel, miközben a kassza mérete lényegében változatlan – teszi hozzá.

A finanszírozásban a patológia mellett három másik társszakma is érintett: a laboratóriumi diagnosztika, a mikrobiológia és a klinikai genetika. Ez a négy szakma rutinszerűen alkalmazza ezeket az eljárásokat. A TVK az elvégzett teljesítménynek durván 20-30 százalékát fedezheti, s a négy szakma közötti belső arányok is gondot jelentenek, hiszen messze állnak a napi klinikai igényektől.

– Tudni kell, hogy a molekuláris diagnosztikát alapvetően két-három féle dologra használjuk: az örökletes betegségben szenvedőknél a pontos diagnózis felállításához szükségesek. Labordiagnosztikánál, mikrobiológiai diagnosztikánál a konkrét betegségek megállapítására használják. A patológia két célból alkalmazza: egyrészt pontosan megmondjuk, milyen betegségről van szó, másrészt az onkológiában, illetve más terápiás területeken a molekulárisan célzott gyógyszerek alkalmazásához végezzük kötelezően az adott genetikai vizsgálatot. Mára a kassza szűkössége odáig jutott, hogy az OEP által engedélyezett és finanszírozott, úgynevezett célzott terápiák alkalmazásához szükséges diagnosztika elvégzéséhez sem elegendő a PCR-kassza. A nagy centrumokban tudják is, hogy májusra ez a pénz elfogy, és az év hátralévő részében ezek a centrumok más területek terhére tudnak csak ilyen vizsgálatokat végezni – érzékelteti a gondokat.

Hogy mennyi pénz lenne ideális? A Patológiai Szakmai Kollégium felmérte a hat hazai centrum egyéves tevékenységét 2012-13-ban, kiszámolták a költségét a környező országok gyakorlata szerint. Szlovákiát vették alapul, mert hasonló helyzetű Magyarországhoz, tehát nem egy Ausztria-fejlettségű országhoz mérték magunkat. Szlovákiában százötven euróban állapították meg egy genetikai hiba meghatározásának költségét. Ennek alapján jött ki 2013-as szinten az évi egymilliárd forintos összeg, ahhoz képest, hogy 200 millió forint a molekuláris patológiára fordítható összeg évente. Ebbe nem számolták bele, hogy azóta hány új gyógyszert törzskönyveztek Európában és hány új gyógyszert fogadott be az OEP, hány új vizsgálattípus jelent meg, hiszen ez egy folyamatosan változó piac.

– Olyan fokú feszültség alakult ki mára ezen a területen, hogy nagyon nehéz ezt a problémát a szőnyeg alá söpörni. Akkora a különbség az igények és a lehetőségek között, annyira hiányzik az anyagi háttere a vizsgálatoknak, hogy immár pattanásig feszült a húr, muszáj megoldani. Rutinszerűvé váltak a vizsgálatok, nem várható el a centrumoktól, hogy más tevékenység kárára lássák el a feladatot. Ráadásul a hatalmas technológiai váltásnak igen borsos ára van. A kiadásoknak meg kell jelenniük az OEP finanszírozásában is. Másrészt a technológiaváltás is kikényszeríti a változásokat, az úgynevezett újgenerációs géndiagnosztikai eljárásokat, ezért sem lehet tovább fenntartani ezt az állapotot – fogalmazott Tímár József.

(Az interjú megjelenése után a szeptemberi béremelés finanszírozásba történő ez évi beépítése során a PCR TVK-t megduplázták, ami pillanatnyi enyhülést hozhat – a szerk.)

Fotó: mta.hu

(A cikk regisztrált olvasóink számára itt érhető el.)

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink