Aszklépiosztól a betegjogokig

Mi változott az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény életbe lépése óta, amikortól – elvben – a betegnek jogai is vannak?

Tizenkét év telt el azóta, hogy a nagy fehérköpenyes varázslóra felnéző „ketteske", a gyógyítás tárgyaként kezelt beteg az orvos partnerévé válhatott volna. De mi változott az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény életbe lépése óta, amikortól – elvben legalábbis – a betegnek jogai is vannak az egészségügyi intézményekben? Változott valami? S egyáltalán: lehet-e bármit is a joggal szabályozni egy olyan területen, ahol ma is feudális hierarchia dívik, még ha modernizált változatban is?

Ma, ha egy politikus három mondatot mond egy jelentéktelen témában, arról részletesen beszámolnak a lapok. De arról, hogyan hal meg százezer ember egy évben úgy, hogy semmit nem tud törvényben foglalt jogáról, amellyel beleszólhatna életvégi kezelését érintő orvosi döntésekbe, akár életmentő, életfenntartó kezeléseket is visszautasíthatna, de azokat csak tájékoztatása és visszautasítása esetén vonhatják meg tőle; ezzel ma nemigen foglalkozik senki – vallja Köbli Anikó: Aszklépiosztól a betegjogokig címmel megjelent szociográfiájában dr. Kovács József bioetikus.

A Szépíró Műhely gondozásában napvilágot látott könyvben szó esik orvosok és betegek méltóságáról, sérelmeiről, műhibákról, eutanáziáról és a halál közelébe kerültek ellátásáról, hálapénzről és más korrupcióról, transzplantációról és agyhalálról, s nem utolsó sorban a betegek biztonságáról. Megszólalnak betegek és orvosok, jogászok és jogvédők, elmondja gondolatait az orvostörténész épp úgy, mint korábbi egészségügyi miniszterek, a bioetika hazai atyjának tartott Blasszauer Béla, a törvény előkészítésével megbízott Kapócs Gábor, vagy a törvény elfogadása előtt modellkísérleteket végző Szószóló Alapítvány elnöke, Matkó Ida aneszteziológus – szokatlanul őszinte hangnemben.

A könyv azt sürgeti: kezdődjék végre társadalmi párbeszéd elrendezetlen kérdéseinkről az egészségügyben, mert hovatovább nincs senki, aki jól érezné magát a helyenként átláthatatlan, helyenként meglehetősen szervezetlen rendszerben. Orvos sem, ápoló sem és beteg sem, akinek a korábbi orvosi szemlélet szerint azonban nem jogának kellene lennie, hanem eleve joga van – azáltal, hogy beteg. Az egész középkori, újkori és legújabb kori medicina arra volt fölépítve a kolostorokban és a világi kórházakban, hogy ha valaki beteg, akkor segítsünk rajta. Nem kell neki törvényben szabott jog, hisz minden egészségügyi dolgozónak az a hivatása, hogy segítsen.

Hogy akkor miért kellett az 1997-ben újnak számító egészségügyi törvényben külön fejezetet szentelni a betegjogoknak, amelyeket azonban mindmáig csak elvétve ismernek és alkalmaznak betegek és orvosok egyaránt? Mert a régi paternalista viszonyok helyett a beteget a gyógyítás tárgyából a gyógyítás alanyává kellett tenni, az egykori fehérköpenyes varázslót pedig a beteg partnerévé.

Mások, így például Szászy Brooser Gábor egykori orvoskamarai vezető, klinikaigazgató szerint viszont valamiféle hiány keletkezett, amit mindenki érzett. Miként hiány van egész közéletünkben, tisztességben és erkölcsben, ezért állandóan újabb és újabb törvényeket hozunk, amelyeket nem tart be senki. Ilyen a betegjog is. A betegjog, amit az agresszív ember kihasznál, és sorozatban jelenti föl az orvosokat – emlékeztet a könyvben a professzor, aki szerint, ha az orvosi tevékenységet szolgáltatássá tesszük, mint mondjuk a vízvezeték szerelést, akkor épp a lényege marad el: az orvos-beteg kapcsolat bizalmat teremtő lényege. A beteg rosszul érzi magát, az orvos rosszul érzi magát és csak azt lesi, hogy ne lehessen őt feljelenteni. Meg is rendel minden vizsgálatot, nehogy később annak hiányát hozzák fel ellene. Ez sokkal többe kerül, de őt felmentik – csak éppen az nem érdekel már senkit, hogy a beteget meggyógyítja-e…

Mert mára nem csak a halottakat nem támasztják fel, mint a görög bölcs, a gyógyítás isteneként ismert Aszklépiosz valamikor az időszámításunk előtti IV. század idején. Maga az orvoslás, a gyógyító és betege közötti kapcsolat embertelenedett el, vált gépiessé, esetenként hiteltelenné.

A könyv megvásárolható a Libri, valamint a Líra és Lant könyvesboltjaiban, vagy megrendelhető a Szépíró Műhelynél: www.szepiromuhely.shp.hu