Járulékcsökkentés: a remény hal meg utoljára

Hiába olcsó a magyar egészségügy, lehet, hogy jövőre már kézrátétellel gyógyulunk.

A Bajnai-csomag tervei szerint 3 százalékkal csökkentenék a munkaadók által fizetett, ma még 5 százalékos egészségbiztosítási járulékot. Mindezt a foglalkoztatottak számának növelése érdekében, bár az ezzel kapcsolatos kormányzati indoklás meglehetősen ingatag lábakon áll. A hatástanulmány készítői szerint (hozzávéve persze, hogy az úgynevezett munkaadói járulékot is mérsékelnék) legfeljebb egy százalékkal nőhet a munkába állók száma. Mint írják – normális esetben. Csakhogy most világszerte abnormális a gazdasági helyzet, s mivel a csökkentés idén csak a minimálbér kétszereséig érvényes, így a foglalkoztatottak számának alig 0,2 százalékos emelkedésével kalkulálnak. S meglepő módon azzal, hogy „az Egészségbiztosítási Alapot érintő bevételkiesés nem eredményezi az Egészségbiztosítási alap (sic!) kiadásainak csökkentését."

Ami már csak azért is furcsa, mivel a járulék 1 százaléknyi mérséklése 85 milliárd forintos bevételkiesést okoz. Az év második felére tervezett lépés tehát összességében csak idén több mint száz milliárdos forráskivonást jelent, miközben hónapok óta a tervezettnél lényegesen kisebb az egészségpénztár bevétele, hiszen száz számra szűnnek meg a munkahelyek, egyre kevesebben fizetnek járulékot.

A gazdasági élet szereplőinek, s nyilvánvaló hatásuknak tudhatóan a politikusoknak régi gumicicája – csupán a társadalombiztosításnál maradva - a járulékcsökkentés, mondván: többek között ennek segítségével javítható az európai mércével mérve valóban nagyon rossz foglalkoztatási színvonal. Csakhogy az élet évek óta nem igazolja ezt a tételt. „A foglalkoztatás és járulék szintje közötti kapcsolat feltételezhető, de a kapcsolat erősségének mértéke nem kellőképpen alátámasztott, és így a járulékcsökkentéstől várható eredmény sem tisztázott" – hangsúlyozza tanulmányában Szigeti Szabolcs közgazdász, hozzátéve, hogy e lépés ráadásul jelentősen csökkenti az egészségügyi közkiadásokat, magyarán: a GDP-ből az egészségügyre jutó részt.

A járulékok nagyságáról – az egymástól független nyugdíj- és egészségbiztosítási alap 1993-as létrejötte óta – meglehetősen hektikus döntések születtek. A látszat ráadásul sok esetben csalt, a járulék csökkentése nem egyszer legfeljebb a terhek átrendezését, vagy átnevezését jelentette. Előfordult, hogy a munkaadók által fizetendő összeg egy részét átterhelték az alkalmazottakra – az utóbbiak egészségbiztosítási járuléka így nőtt 4-ről 6 százalékra -, de a legszebb mozzanat mégis az volt, amikor csökkentve a cégek és vállalkozások által befizetendő járulékot, ugyanazon mozdulattal kivetették rájuk a fix összegű egészségbiztosítási hozzájárulást, az ehot, amit egyébként jövőre terveznek eltörölni.

A már idézett Szigeti Szabolcs szerint tévhit, hogy a hazai egészségbiztosítási járulék kiugróan magas. Az uniós országok rangsorában nem csak a magyar, piacpárti reformerek körében minta országnak tartott Hollandiában és Szlovákiában, de Németországban, Csehországban, Szlovéniában valamint Franciaországban is többet fizetnek ilyen címszó alatt a munkaadók. Igaz, sok helyen a foglalkoztatottak is.

Az európai országok jó részében már rég nem a járulék folyamatos mozgatásával igyekeznek előteremteni a mindenhol növekvő egészségügyi kiadások fedezetét. Belgiumban és Németországban például kiemelték az ápolást, amelynek külön biztosítói kasszájába kell járulékot fizetni, több államban pedig ugyancsak külön ágat képvisel a balesetbiztosítás. Magyarországon mindkettő megalakításáról hosszú évek óta zajlik a szakmai diskurzus – kész tervek is készültek -, ám valamelyik gazdasági (?), politikai (?) lobbinak mindig sikerül megakadályozni létrehozásukat.

A bevételnövelő eszköztárba tartozik a potyutasok kiszűrése, s a nehezen igazolható felmentettek számának csökkentése. E téren az elmúlt időszakban jelentős eredményeket könyvelhet el Magyarország, bár attól azért nem kell könnybe lábadnia a szemünknek, hogy végre nem csak a szólamok szintjén kezdték komolyan venni: biztosítási elv alapján jár az egészségügyi ellátás. Így többek között a nyugdíjasok, s gyerekek után idén havi 4500 forintot utal át – összesen 313 milliárdot – a központi költségvetés az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kasszájába. Az ötlet egyébként nem vadonat új: a kilencvenes években egy ideig a nyugdíjpénztár évről évre milliárdokat postázott az OEP-nek a nyugdíjasok egészségügyi ellátásáért. Aztán ez valahogy elmaradt…

A végrehajtott – s lényegében folyamatosan zajló – TAJ-szám revízió eredményeként azok is szaladtak rendezni egészségbiztosításukat, akik ilyen-olyan jogcímen, fizetés nélkül vették igénybe az ártámogatott gyógyszereket éppen úgy, mint bármilyen – közfinanszírozott – egészségügyi szolgáltatást. A legfrissebb statisztikai adat szerint 282 000 jelentkeztek be, s fizetnek havi 4500 forintot. Más kérdés, hogy ennyi pénz mire elég.

Egy mogyorónyi tályog pár perc alatti eltávolítása – beleértve persze a fájdalomcsillapító injekciót, a sterilizálást, az orvos és az asszisztensnő bérét, valamint a szakrendelő fenntartásának egyetlen esetre jutó költségét – közel 6000 forintba. Ennyit fizet az OEP a beavatkozást elvégző szolgáltatónak. Sokan úgy tartják: évek, évtizedek alatt – sok esetben előre - megfizették mindennek az árát. Holott egészségbiztosítási járulékot csak 1993 óta fizetnek a munkaadók és munkavállalók. Hogy ez mire elég? Szigeti Szabolcs következtetése nehezen cáfolható: „Magyarországon a társadalombiztosítás elég olcsón teszi hozzáférhetővé az egészségügyi szolgáltatásokat. Ennek azonban súlyos következményei vannak a hozzáférés, a fenntarthatóság és a minőség vonatkozásában."

A tervbe vett intézkedés jövőre közel 350 milliárdos (255 milliárd a 3 százalékos csökkentés, további 91 milliárd – idei áron számolva – az eho megszüntetése) forráskivonást jelent. Ha ehhez még hozzátesszük, az OEP kasszából fizetett gyed-et  – ez további több mint 100 milliárdos mínusz -, s hogy egyelőre senki sem tudja megmondani, hol a válság vége - tovább emelkedik-e, s ha igen mennyivel a munkanélküliek, így járulékot sem fizetők száma –, akkor hiába a Szigeti által említett olcsóság, végérvényesen fenntarthatatlanná válik az egészségügyi ellátás jelenlegi rendszere.