• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

      Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

    • Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

      Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

  • EESZT
    • Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

      Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

    • Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

      Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

    • EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

      EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

Mégiscsak maradhat az OEP-ből valami

Egészségpolitika 2016.09.14 16:15 Forrás: Weborvos Szerző: Bernáth Bea
Mégiscsak maradhat az OEP-ből valami

Ónodi-Szűcs Zoltán: Az egészségügy lesz a legnagyobb csatamező a következő másfél évben.

Elképzelhető, hogy létrejön egy optimális kompromisszum a beolvadásra kijelölt egészségügyi háttérintézményekről. Nem kizárt például, hogy az OEP bizonyos hatásköröket megtarthat, többek között szerződéseket köthet, elszámolhat, és a finanszírozásban is megmaradnak jogkörei. Többek között ez is kiderült a Medicina 2000 szövetség járóbeteg-szakellátási konferenciájának szerdai egészségpolitikai fórumán, amelyen az egészségügyi államtitkáron kívül az ágazat vezetői és érdekvédői is részt vettek.

Egyik célomtól sem tudtak eltántorítani, igaz, sokkal gyorsabban szeretnék haladni – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügy államtitkár, amikor arról faggatták a fórumon, hogy a kinevezése óra eltelt 9 hónap alatt felmerülő akadályok nem változtatták-e meg az elképzeléseit.

Az öt cél közül a kancellária-rendszer kialakítása (pontosabban a területi ellátásszervezési központ létrehozása) kapcsán az államtitkár elmondta, hogy bár továbbra sincs végleges döntés a pontos részletekről, de ez nem jelenti azt, hogy évekkel csúszik a bevezetés.

Az államtitkár megismételte, az új struktúrára azért van szükség, mert amíg az egészségszervezőknek nincs elég befolyásuk, addig a szolgáltatók nem hajtják végre a változtatásokat.

Az egészségügyi és szociális ellátás szétválasztásának üteme sem feltétlenül alakult úgy, ahogyan gondolták. Legalább is ez szűrhető le abból, ahogyan az államtitkár és helyettese, Mészáros János vázolta a helyzetet. Eszerint a kapacitások átadás-átvétele a tervezettnél később következik be, előbb a szociális ágazaton belül létrehozzák az „emelt szintű ápolási egységeket", 4-5 ezer ággyal.

A Budapesti Egészségügyi Modell kapcsán az államtitkár pozitívumként értékelte, hogy az uniós 10 milliárd forint mellé a kormány 2017-re is 40 milliárdot biztosít erre a célra. A jelenlegi tervek szerint továbbra is Kelenföldön, a Honvéd- és a Szent István/Szent László kórház környékén alakulna ki a három szuperkórház, a Szent János Kórház környékére tervezettet várhatóan elvetik, mert a helyszín közlekedése nem megoldható.

Az alapellátást érintve az államtitkár megjegyezte, hogy az új törzskartonok azért is lennének fontosak, mert a régi betegadatok elavultak és pontos képet az ellátási szükségletre csak az újakból kaphatók. Az intézményi minimumrendeletről elmondta, az eddigi logika hibás, nem leletárszerűen kellene kezelni a feltételeket, hanem figyelembe kellene venni a kompetenciákat is. A cél pedig, a beteg biztonságának emelése.

Sok szó esett a konferencián a járóbeteg-szakellátóknál is létező várólistákról, azaz a betegfogadási listákról. Kiss Zsolt, az OEP megbízott főigazgatója szerint, amennyiben a rendelők is nyilvánossá és követhetővé teszik ezeket az adatokat, láthatóvá válik, hol kell célzottan beavatkozni a rendszerbe. Az államtitkár példaként a Kenézy kórházat említette, ahol a szakrendelőben egy páciens maximum 20 percet tölt. Itt ugyanis a vizsgálatait úgy szervezik meg, hogy szinte semmit nem kell várakoznia. Igaz, ehhez szigorúan elvárják azt is, hogy az orvosok se késsenek – tette hozzá.

Szó volt arról is, hogy a most kezdődő béremelés várhatóan milyen pozitív hatásokat eredményez az ágazatban. Ugyanakkor elhangzott, hogy az emelésre választott technika (HBCS-emelés/TVK-csökkentés) együttes hatása több helyen negatív eredményt hozott, egy a konferencián ismertetett felmérés szerint például a tíz legnagyobb járóbeteg-szakellátó rosszabbul jár.

Az államtitkár a fórum végén még elmondta, a jövőben az orvoshiánynál is nagyobb problémát jelenthet a szakdolgozó-hiány. Megjegyezte azt is, hogy 2009 óta egyre több pénz van a rendszerben és a következő években is több százmilliárd érkezik. De hiába lesz bármennyi pénz, ha nem változik semmi az ellátásban.

x    x    x 

A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Közgyűlésének állásfoglalása

Szövetségünk éves szakmai konferenciáján tartott Közgyűlésén érvről évre megvitatja, elfogadja és közzé teszi szakmai helyzetértékelését és javaslatait a magyar egészségügy hatékonyabb működése érdekében.

1. A magyar egészségügyi rendszer finanszírozása továbbra is jelentős lemaradásban van a visegrádi országok GDP arányos finanszírozási szintjéhez. A hazai egészségügy az elmúlt évben jelentős forrásokhoz jutott, és 2016-ban - 2009 óta először - alapdíjemelés is történt.

Javaslatunk: reálértékben a finanszírozás nem éri el a gazdasági válság előtti időket, ehhez szakértői számítások és értékelésünk szerint legalább 2,07 Ft/pontra volna szükség, ami a jelenlegi finanszírozási szinthez képest 15%-os emelést tenne szükségessé.

2. A járóbeteg szakellátás – a kormányzati programok és nyilatkozatok ellenére – nem kapott kellő figyelmet, nem tudott érdemben fejlődni, annak ellenére, hogy a fejlett országokban a járóbeteg szakellátás stratégiai jelentősége nőtt, és egyre nagyobb szerepet kap az ellátórendszerben. Nincsenek ösztönzők az alapellátás és a szakellátás számára, hogy a betegek jelenleginél nagyobb hányadát kórházon kívül lehessen tartani.

Erősíteni kell az alapellátás és szakellátás informatikai kapcsolatát, meg kell teremteni az oda-vissza történő adatcsere szabályozási oldalát, az alapellátókat is egy egységes informatikai és kontrolling rendszerhez kell illeszteni. Rendszeresíteni kell a járóbeteg szakellátás és alapellátás szakmai kapcsolatát, rendszerszintű konzultációját, esetmegbeszéléseit! Érthetetlen a járóbeteg szakellátásban végzett ambuláns és egynapos sebészeti beavatkozások finanszírozásának volumenkorlátja, miközben a kórházak ezt volumenkorlát nélkül végezhetik.

A hatékonyságfokozás fontos lépése lehetne, ha a járóbeteg szakellátóknál is TVK mentessé válnának az egynapos ellátások és az ambuláns sebészeti beavatkozások. Minderre azért is szükség van, mert a járóbeteg szakellátásban végzett egynapos beavatkozások a beteg számára kisebb rizikóval járnak (kevesebb fertőzés, alacsonyabb műtéti szövődmény-kockázat), mint a kórházi egynapos ellátások. A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozását a feladatok és szükségletek változása alapján, a valós és indokolt szükségletekhez kell igazítani! A szakellátás és alapellátás együttműködését ezen a téren is jelentősen növelni kell, így a háziorvosi feladatok növekedése, a prevenció ösztönzése, valamint a háziorvosi monitoring rendszer miatt generálódó többlet labordiagnosztikai igény finanszírozását is meg kell oldani.

3. Sajnálatos módon az alapdíjemelés együtt járt átlagosan 8,3%-os volumenkorlát csökkentéssel is. Az intézkedés nyomán fennáll annak a reális veszélye, hogy a jelenleg még uralható előjegyzési idők megnőnek, a betegek nem az ideális időben jutnak hozzá a szükséges szakorvosi ellátáshoz, ellátási feszültségek keletkeznek. E mellett jelenleg sok esetben feleslegesen, csak adminisztratív okokból történik a szakorvosi ellátás (szakorvosi véleményhez kötött, rendszeresen szedett gyógyszerek, vagy rendszeresen használt fogyó gyógyászati segédeszközök felírása, szakorvosi beutalók).

Az alapellátás kapuőr szerepének erősítése érdekében jelentősen növelni kell a háziorvosok kompetenciáját, ehhez csökkenteni kell a szakorvosi véleményhez kötött gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök részarányát, azokat a beutalási lehetőségeket, amelyek szintén csak szakorvoson keresztül elérhetőek!

4. Ma még mindig magas az elkerülhető kórházi fekvőbeteg felvételek száma, több 10 milliárd forintnyi többlet költséget generálva az ellátórendszerben. Ennek megelőzése érdekében fontos a fekvőbeteg szakellátás kapacitásainak, betegösszetételének, teljesítményének kontrollja, az intézményi finanszírozási motiváló tényezők, a hálapénz elleni küzdelem erősítése. A kórházakba integrált járóbeteg ellátás hatékonyabb működése érdekében azt önálló vezetéssel, részleges vagy teljes gazdasági önállósággal, a fekvőbeteg ellátástól egyértelműen elválasztva kell működtetni, ezzel együtt a szakorvosi státuszokat is eszerint átrendezni. Ezzel párhuzamosan jogszabályi szinten is definiálni kell az ambulanciák és szakrendelők funkcionális feladatait.

5. A problémák nagy része onnan származik, hogy a finanszírozó OEP nem kapott elégséges felhatalmazást ellátásszervezésre, szolgáltatásvásárlásra. A további feladatok allokálása helyett jelenleg az OEP visszaszervezése van folyamatban az államigazgatásba. A társadalombiztosítási ellátások szervezése külön szakma, nem lehet egyszerűen egy nagy pénztár, egy minisztériumi főosztály alá beilleszteni. Amennyiben ez mégis így történik, akkor szerintük nincs valódi számon kérhetőség, elszámoltathatóság a rendszerben.

Javasoljuk az OEP függetlenségének meghagyását, szolgáltatásvásárlói szerepbe helyezését.

6. Bár csökkenő tendenciájú, de továbbra is aggasztó mértékű a hazai egészségügyi szakemberek elöregedése, külföldi munkavállalásuk. Jelentős és fontos lépésnek tartjuk a béremeléseket, mely elősegítheti, hogy szakembereink itthon maradjanak. Azonban további hathatós lépéseket kell tenni a munkakörülmények minőségének javítása terén a szakemberek kivándorlásának megállítása érdekében, mert a szakorvoshiány helyenként már az ellátást teszi lehetetlenné! A szakember utánpótlás biztosítása érdekében a rezidensképzésben a járóbeteg ellátási munkát a képzésbe be kell építeni (hasonlóan, mint az alapellátásnál).

Balatonfüred, 2016. szeptember 14.

A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Közgyűlése

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink