Mire jutunk idős korunkra? | Weborvos

Az idősek ellátását szolgáló rendszerek nemcsak szűkösek, de rosszul szervezettek, sok az átfedés közöttük és nehezen átjárhatóak.

Az idősek száma az elmúlt negyven év alatt az Európai Unióban majdnem megduplázódott: 1960-ban 34 millió idős ember élt az EU-ban, 2001-re a 65 évesnél idősebb lakosság száma elérte a 62 milliót. A legdinamikusabban a „nagyon idősek" (80 évesnél idősebbek) csoportja nő. A demográfiai változások következtében a szolgáltatások iránt különösen megnövekedett az igény hazánkban is, nem kis terhet róva az ellátórendszerre, amely közel sem tekinthető ideális szervezettségűnek.

 
A HGCS jelentése

Az ellátási szükségletek kérdéskörében a tisztánlátást szolgáló céllal hozta létre a Szociális Klaszter a HGCS-t (Homogén Gondozási Csoport), amely az idősellátáshoz kapcsolódó feladatellátásban a szociális területen jól és rugalmasan alkalmazható eszköz.

A HGCS az FNO-hoz (vagyis: a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása), illetve a HBCS-hez nagyon hasonló szempontok alapján történő elemzést takar, ugyanakkor a HGCS könnyebben kezelhető a szociális szférában.

Az egészségügyben használatos HBCS rendszerű finanszírozási konstrukcióra nagyon rímel, azonban elveiben másról van szó. Míg a HBCS beavatkozás alapú finanszírozási rendszert szolgál, a HGCS a szociális ellátásban meglévő „természetes" volumenkorlát (a gondozási nap alapú elszámolás) mellett az állapotfüggő differenciált finanszírozás eszköze.

Szükségtelen átfedések

Dr. Szalkai Iván, a dél-borsodi egészségügyi és szociális klaszter menedzsere az IME-META nyári konferenciáján számolt be azokról  a HGCS alapján is végzett vizsgálatokról, amelyben a szociális és krónikus egészségügyi ellátásokat vetették össze miskolci, illetve borsodi intézményekben.

A szakember elmondta, hogy a szociális és az egészségügyi ellátás sok helyen fedi egymást. Az ápolás-gondozás valamennyi eleme megtalálható az egészségügyi és a szociális szektorban, de nem képeznek egységes rendszert, sem finanszírozásban, sem irányításban, sem ellátás tekintetében. Eltérő igénybevételi szabályok jellemzik őket: az egészségügyi intézményeket kényszer hatására is igénybe lehet vetetni, a szociális ellátást azonban csak az egyén kérésére.

A szociális tárca 2008-ban bevezette, hogy csak az mehet szociális otthonba, akinek napi négy óránál hosszabb az ápolási szükséglete. Az általuk vizsgált intézmények körében nem találkoztak ilyen ellátottal, ugyanis az elhelyezettek jellemzően nem érik el a napi négyórás igényt. Szalkai szerint tehát született egy rendelet, amely teljesen idegen a valóságtól, felborítja a szociális ellátás rendszerét.

Depencia, demencia

A hatvan éven felüli lakosság az életkor előrehaladtával egyre nagyobb arányban szorul valamilyen szintű segítségre (dependencia), például bevásárlás, takarítás, hetven éven felül pedig már csak hét százalék azok aránya, akik a mindennapi tevékenység valamelyik elemét (tisztálkodás, étkezés) nem tudják önállóan ellátni. Ezen népesség fele otthonában teljes vagy részleges segítséggel ellátható.

Az ellátás mintegy harminc százaléka szakképzett ápolószemélyzetet igényel, hetven százaléka gondozói, illetve laikus segítséggel megoldható.

A legnehezebben megoldható feladat az önellátásra képtelen betegek felügyelete (demencia), annak biztosítása, hogy valaki folyamatosan a beteg mellett legyen.

Vizsgálták az idősek egészségügyhöz fordulása: a háziorvosi rendelésen megjelentek kétharmada, az otthonukban ellenőrzöttek 85 százaléka 60 év feletti. A hetven felettiek négyötöde jár rendszeresen orvoshoz.
Egy átlag hetvenhárom éves ember négyszer gyakrabban veszi igénybe a járóbeteg-ellátást, tízszer gyakrabban a kórházi ellátást, tizenhétszer gyakrabban a gyógyszerfelírási lehetőséget, mint egy átlagos állapotú 28 éves.

Kell-e krónikus ellátás a szociális szféra mellett?

Szalkai szerint a két rendszer vizsgálata azt mutatta, hogy sok a párhuzamosság, amelynek megszüntetésével jelentős pénzügyi megtakarítást lehetne elérni. Nincs koordinálás a két rendszer között, nem együttműködve léteznek, hanem egymás mellett, ráadásul nagyon merev a határ közöttük, holott a két rendszer alapvetően egymásra utaltan működik. Ezért véleménye szerint át kell gondolni, hogy szükséges-e a jelenleg működő krónikus osztályos szisztéma a szociális szféra mellett, kell-e ilyen létszámmal, ilyen költségvetéssel működtetni krónikus osztályokat.