Szerzett jogok hálójában vergődünk
Ha az egészségügyi ellátás struktúrája vagy finanszírozása szóba kerül, egy dologban mindenki egyetért: változtatni kell, mert a rendszer előbb-utóbb összeomlik. Mások szerint már csak azért is elkerülhetetlen a változás, mert a hazai morbiditási, mortalitási mutatók nemzetközi adatokkal történő összevetése katasztrofális képet mutat: a legtöbb betegségben utolsó helyen van Magyarország, s ez önmagában elegendő indíték ahhoz, hogy változásokat generáljon.
Miután a gazdasági környezet nem teszi lehetővé a közforrások érdemi növelését, ezt az ellátórendszert ebben a méretben és szerkezetben, ekkora szolgáltatási csomaggal, ilyen szabados és ingyenes hozzáférés mellett ennyi pénzből nem lehet működtetni – állítja dr. Kincses Gyula, Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója, aki úgy véli, ki kell használni a gazdasági válságot további váltások kikényszerítésére és társadalmi elfogadottságára az egészségügyben. Nem lehet mindent elvárni az egészségügytől úgy, hogy adó- és járulékcsökkentés is legyen, ugyanakkor semmilyen ellátásért ne kelljen fizetni.
Ezzel a problémával hazánk nem áll egyedül a főigazgató szerint, hiszen egész Európa a szerzett jogok hálójában vergődik. Álláspontja szerint az ellátási csomag ugyan nem határozható meg, hiszen a teljes körű taxáció nem lehetséges, de: „meg kell csinálni". Vagyis meg kell határozni, milyen gyógyítási alapcsomag finanszírozható közpénzekből, emellett fontos kérdés, hogyan alakuljon az ellátás igénybevételi rendje, milyen hozzáférési garanciák mellett járjon, hogyan szervezzék a betegutakat, mennyit kelljen várni, stb.
Nem a technológiai környezeten és még csak nem is a finanszírozási kényszeren múlik az, hogy lesz-e végre struktúraátalakítás a rendszerben: ez csakis a politikai bátorságtól függ dr. Kincses Gyula szerint. A rendszer ugyanis csupán az elosztási technikák finomhangolásával érdemben nem javítható. A reális alternatívák (IBR-jellegű /Irányított Betegellátási Rendszer/ ellátásszervezés, több-biztosítós modell, területi kasszák) lejáratódtak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszert érintő változások végrehajtása során ügyelni kell a jó sorrendre: először a megalapozó, kiváltó fejlesztésekkel kell kezdeni, utána következhetnek intézménybezárások. Külön kiemelte a kommunikáció fontosságát, amely a változások sikeres végrehajtásának egyik kulcsa.
Az alapellátásban is változások várhatók, a tendenciák a csoportpraxis – egészségház felé mutatnak, közeledés lehet az IBR-modellhez, vagyis az alapellátásban dolgozó orvosokat érdekeltté teszik a költséghatékonyságban. A főigazgató szerint most érett meg az idő az 1991-es alapellátási koncepció megvalósítására: definitív ellátási mutató, állapotkorrigált fejkvóta kidolgozása és a gondozási tevékenység preferálása.