hirdetés
  • lótetű
    2008-10-08 21:56
    Előzmény: Qkac

    Tapasztalatom szerint van "ráérő idő", amikor az ápolók tunyán elfolynak a széken és a beteg csengetése nem ébreszti fel a "lehet, hogy baj van" gondolatát sem, legfeljebb, hogy "mi a fenét akar már megint?!" Voltam segédápolónő is,és, ha csengetéskor szaladtam a folyosón, megkérdezték, miért, akkor a válasz az volt, hogy még nem tudom, majd csak akkor, ha odaérek. Az időt be lehet osztani úgy, hogy ne csak a kötelező feladatokra és a napjainkra már tengenyire duzzasztott adminisztrációra fussa, hanem az általam említett humánus megnyilvánulásokra is, de ehhez megfelelő hozáállás, hivatástudat is kell! Már orvosként is ugyanezt tanítottam leendő ápolóknak, szociális munkásoknak, orvostanhallgatóknak. Büszke vagyok arra, hogy nem ásítozva várták az óra végét, hanem utána még körülvettek, kérdésekkel bombáztak. Hiszem, hogy "Dudva között dudva lesz az ananász, Kanász marad, akinek a nevelője kanász."

  • lótetű
    2008-10-07 18:58
    Előzmény: Qkac

    Nem annyira vicces, mint gondolja! Manapság lassan kivész a betegellátásban egy lényeges momentum: az emberi kapcsolattartás- ráérő időben már nem a betegekkel beszélget az ápoló személyzet, hanem egymással trécsel. A beteggel pedíg foglalkozni kell, nem szabad hagyni, hogy csak magányosan, saját sötét gondolataiba merüljön, ez valóban többet ér, mint a pirula!

  • Qkac
    2008-10-07 15:15

    Azt hittem a cím alapján, hogy itt is a potencianövelésről van szó ):