hirdetés
  • kutyuka
    2008-11-29 18:56

    Én 20 évet dolgoztam az igazságügyben. Kétszer kísérelték meg, egy alkalommal ajándékot helyezett a hölgy az asztalom alá. Neki volt kellemetlen, mert vissza kellett jönnie a város másik végéről érte. A másik alkalommal a kiflis zacskóba tette bele a hölgy a pénzt. Még időben észrevettem, visszahívtam és kérdeztem tőle hogy melyiket szeretné, jegyzőkönyvet vegyek fel, vagy rögtön vigye el a pénzét. Valóban semmi vonzalmat nem éreztem, hogy megtartsam a "honoráriumot2. Úgy éreztem, hogy a becsületem többet ér, mint a koszos pénzük. (uzsoráésé). A másik hölgy pedig még gyerektartást sem kapott szegény, nem ember, aki ilyen emberektől elfogad bármit. Megjegyzem, egyedül neveltem a gyermekemet, nem rendelkeztem különösen magas fizetéssel, csak beosztással volt elég. Éppen ezért tudtam átérezni, hogy mit jelent a kevésből adni, és nem szoktattak hozzá a lekenyerezéshez, szegény embertől nem lenne lelkem elfogadni, uzsorás ember pedig költse......., nem aljasodom le, hogy ........