hirdetés
  • uj
    2009-01-08 00:53

    Pár héttel később kocsiban ülve ayik lámpánál rágyújtottam. A villamos miatt nem tudtam előzni és az eszem már a munkán járt ahove mentem és mikor egy kilométerre a villamossal egyvonalban vártam a zöldre. Rágyújtottam ismét és akkor vettem észre ez már a harmadik és nem is éreztem elszívtam a kettőt! Ekkor érett meg bennem ez volt az utolsó és kioltottam agy szippantás után. Kibírható volt a pár hét ami alatt hozzászoktam a nikotintól mentes élethez. Őnhipnózist választottam magamnak mint tehnikát a leszokáshoz. Ezt megelőzően vagy egy évvel leszoktam máról holnapra mondván én le tudok szokni, van akaraterőm és ez a cigaretta amit elmorzsolok az ujjaim közt lehetetlen lenne megtörni az akaratomat. Ebben áltattam magam. Egy évig könnyedén nem is dohányoztam. Aztán egy partin mondtam na egyet elszívok mikor megkínáltak, nem lesz visszaszokás hiszen bizonyítottan van elég önuralmam. Vissza szoktam pár évre. Le akartam szokni megint és nem tudtam. Hova lett az akarat? Az önámítás ez volt hogy én le akartam szoki amit egy évig könnyen tartottam. Ott dobtam át magam, hogy én le akartam szokni, nem pedig magamnak bebizonyítani van akarat erőm. Valóban titokban én nem akartam leszokni. Ezért fontos a pszihológiai előkészítés, ne dobjuk át magunkat. Cué, Freud kortársa fogalmazta meg: ha az akarat és a képzelet konfliktusban áll az akarat mindig vesztes. A képzelet győz. Ezért vettem segíségül a képzeletemet és hangoltam össze az akaratommal ami őszintén fel akarta adni a dohányzást az egészségem érdekében. Hogy életem célját élni tudjam ahhoz az egészség fontos volt. Fontossab mint a dohányzás élvezete. Könyvek vannak a leszokás módszereiről, gyógyszerek is accupunture, szintén. Nincs ürügy nem leszokni. Mi fontos az életünkben az sokat számít. Feladni vagy lemondani káros szenvedélyekről könnyebb ha nemes és egészséges célt válaszunk. Keressünk segítséget és vegyük igénybe. Bár én tanítom ezeket mégis beláttan néhányszor a terápiai beavatkozás okos és felelősségteljes magunk és mások javára. Van-e nemesebb hivatás mint másokat megsegíteni képességeing szellemi, anyagi, helyzeti szintje vagy mennyiségéhez mérten? Nem érezzük ha adunk, hogy ezt kényszerből kellet tenni, hogy jó hírnevet élvezzünk avagy félelemből hogy egy mindenható majd megbüntet ha nem. Aki gazdag nem kell koldusbotra jusson szétosztva vagyonát. A szegények nem lesznek sokkal jobban ha szétosztják a vagyont avagy ha elkobozták tőlük. Ime példa erre a mocsok Mugabe Zimbabve főnöke aki megőrült és gonosszá vált. Az állam függetlensége után példaképe volt az egészséges jómódu népességnak. Az ördög belebujt ebbe csibészbe és elindúlt a fehér farmerok sanyargatása, gyilkolása és elűzése a földjükről amit kisztottak tudatlan lumpen proletároknak. Ma az infláció több millió százalék, ilyen még nem volt! Most be kell fejeznem.