hirdetés
  • maczoka
    2010-07-04 13:31

    szomorúnak tartom,hogy ilyen az egészségügyi ellátás.Amikor az ember kiszolgáltatott és azt várná,hogy segítséget kap a kínjai között akkor még rettegnie kell,hogy túléli-e a segítséget.Saját tapasztalatommal is csatlakozom a lehangoló történtekhez.2008-ban egy reggelre lebénult a bal lábam.Peroneus paresis.Rutin műtétként,altatás nélkül megműtötték a lábam.Felszabadították az idegeket.Pár nap múlva hazaengedtek,hogy szépen gyógyul a seb és majd varratszedésre kell jelentkeznem egy hét múlva.Nagyon fájt a lábam,nem bírtam ráállni,bedagadt,tiszta tarjagos volt.Alig vártam a varratszedést,de addig is egy másik sebész azt mondta,hogy jegeljem és talán szűnik a fájdalom.A varratok belevágtak a duplájára dagadt húsomba.Eljött a várva várt nap.Már nem bírtam aludni a fájdalomtól.Még amikor álltam akkor elviselhetőbb volt a szenvedés.Kiszedték a varratokat.Megkérdeztem az orvosom,hogy ez normális,hogy ennyire fáj és így néz ki a lábam?Azt a választ kaptam,hogy ez a normális sebgyógyulás.Ezt írta az ambuláns papíromra is.Másnap reggelre szétnyílt a seb és a közepéből kiesett egy diónyi elhalt darab.Ismét meglátogattuk azt a kedves orvost aki szerint ez normális sebgyógyulás volt és elintézte egy gyors pillantással a dolgot.Írt fel kenőcsöt,hogy nyomjam tele a lyukat és majd jelentkezzem egy hét múlva.A férjem felháborodása miatt elmentünk a bőrklinikára,ahol a rápillantásból megbotránkozás lett.Azonnal ott fogtak,hogy ez a seb orbáncos.A váladéktenyésztés bebizonyította az MRSA-t.Antibiotikum kúra és borzalmas fájdalmak közt eltelő hónapok következtek mire begyógyult az a hatalmas seb.Amennyiben akkor a férjem nem erősködik,hogy ezt nem hagyjuk annyiban,akkor még a lábam is elveszthettem volna.Milyen felelőtlen orvosokkal vagyunk megáldva?A másik véglet viszont aki a lelkiismerete mellett tudással is rendelkezik.Nem pereltem be azt az orvost aki miatt ennyit kellett szenvednem,de megérdemelte volna,hogy tanuljon a többi kókány diplomás is belőle.