hirdetés
  • kutyuka
    2010-11-21 10:38

    Néha abszolute nem csodálkozom, hogy a címben szereplő dolgok megtörténnek. Aki rákényszerül arra, hogy sokszor- sok helyre kell mennie orvoshoz, kórházban, rendkivüli tapasztalatokkal lesz gazdagabb, negativ tapasztalatokkal tulsulyban. Én most jöttem ki a klinikáról, amit megéltem az asszisztensekkel, ápolónőkkel kapcsolatban, az sem semmi. Többek között: Ahhoz, hogy az asszisztens feltegye a 24 órás vérnyomásmérőmet, ahhoz két emeletet felliftezett és megkérdezte, hogy le tudok-e menni az ambulanciára, 57 éves vagyok, többek között veseproblémáim is felmerültek. Lementem az Ambulanciára, jelentkeztem szépen, "azt mondta a hölgyike, hogy "várjon a sorára, üljön le". Szót fogadtam először, leültem a hideg mübőr fotelre, rögtön éreztem a vesémben a fájdalmat, látom minden ablak nyitva volt, reggeli szellőztetés. Hátraszóltam, hogy "amennyiben valakinek hiányzom, ugy keressen meg". Nem állok senkinek szolgálatába, 38 évig ezt csináltam. Az osztályon a Főnővér -aki nagyon rendes - intézkedett, a hölgyike kénytelen volt felhozni a vérnyomásmérőt, amit rácsatolt arra a karomra, melybe az infuzió folyt. 5 percen belül tönkre tette az infuzió müködését, mellé folyt, csipett, nagyon fájt a kezem. Aztán jött a II. felvonás, jött a nővér, aki kivette a kanülét, de ugy, hogy holnap megyek a sebészetre, mivel egy nagy gyulladt bub lett a helyén és bentmaradt a kanüle vége. Kedves dr. Szócska Miklós ugye Önnel még ilyen nem fordult elő, mert ha Önnel ilyent kell tenni, akkor legalább a professzor vezeti be az infuziót és nem fogják összeböködni, és nem kéken zölden megy haza, a kanüle végével a kezével???? Aki nem birka, az az ember szerintem ugy felturbózza magát az ilyen szir-szar ellátáson, hogy nem csoda, ha esetleg még nem csak fenyegetés, hanem tettlegesség is előfordul. Eszük alig van némelynek, de bejönnek a kórterembe és köszönni sem tudnak. Én is emberekkel foglalkoztam, amig dolgoztam, de én azért szégyelltem magam, amikor agyba-főbe dicsértek azok az emberek, akiket már háromszor dolguk végezetlenül küldték el a kolleganők és én 5 perc alatt megoldottam a problémáját. Sokszor le akartak fizetni, gyerekemet teljesen egyedül neveltem, de soha egy fillért nem fogadtam el, mert ugy éreztem volna, hogy megaláznak, vissza is utasitottam. Soha senkit nem boritottam ki idegileg, bele tudtam a helyzetébe képzelni magam, munkámat nem kötelességből csináltam, hanem örömmel és élvezettel segitettem a rám szorulókon.