• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: nem fenyegettek sztrájkkal a tárgyalófelek

      Ónodi-Szűcs: nem fenyegettek sztrájkkal a tárgyalófelek

    • 2021-ig plusz 4100 orvos állhat itthon  munkába

      2021-ig plusz 4100 orvos állhat itthon munkába

    • Előrehozzák a szakdolgozók novemberi béremelését

      Előrehozzák a szakdolgozók novemberi béremelését

  • EBP
    • 2019 tavaszára megújul az Irdalmasrendi Kórház

      2019 tavaszára megújul az Irdalmasrendi Kórház

    • A jövő kórháza épül Dél-Budán

      A jövő kórháza épül Dél-Budán

    • 8 milliárdos fejlesztés a Szent Imre-kórházban

      8 milliárdos fejlesztés a Szent Imre-kórházban

  • EESZT
    • 100 napja működik már az EESZT

      100 napja működik már az EESZT

    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

Az egészségügyben is kell a minőségellenőrzés

Lapszemle 2018.02.14 12:51 Forrás: magyarnarancs.hu
Az egészségügyben is kell a minőségellenőrzés

A Szakmai Kollégiumnak nincs módja, infrastruktúrája arra, hogy adatokat gyűjtsön, értékeljen, mutatófejlesztést végezzen.

A szakfelügyelet sokrétű feladatellátásra hivatott, amihez elsősorban minőségügyi eszközöket használ. A magyarnarancs.hu elemzése.

Mi a minőség a medicinában?

A minőség egy értékítélet, melyet egy vagy több mutatószám alapján hozunk meg. A minőséggel kapcsolatos egészségügyi mutatószámok az abban különböznek a többitől , hogy egy közmegegyezéssel kitűzött egészségügyi cél elérésének a mértékére mutatnak. A pontos meghatározást egy konszenzusos konferencián alakítottuk ki. Például (a számok kitaláltak) jó az a kórházi ágy, amely 205-250 cm hosszú és 100-120 cm széles. Jól végzi a sérvműtétet az a sebészeti osztály, ahol a sérvműtétek legfeljebb 0,3 százaléka gennyed el, és a rosszindulatú daganat miatt végzett vastagbélműtétek után a betegek legfeljebb 3,5 százaléka hal meg.

A gyógyeljárásokra sok mutatószámot lehet és kell kidolgozni, melyek egy-egy szakma (belgyógyászat, nőgyógyászat stb.) terén használatosak, és egy-egy klinikát, osztályt, kórházat jellemeznek, és melyek összessége rámutat az egészségügy minőségére. A mutatók teszik lehetővé, hogy értékelhető összehasonlításokat tegyünk az egyes ellátóhelyek, országok, egészségügyi ellátórendszerek és egészségpolitikák között. A mutatók kidolgozása, fejlesztése és az eredmények értékelése szakértelmet, gyakorlatot igényel. Közpénzből működő rendszereknél e mutatók segítségével lehet bemutatni, hogy az adófizetők milyen minőséget kapnak a pénzükért, milyen elvárásokat fogalmazhatnak meg a szakpolitika felé.

A mutatók kidolgozásának évszázados hagyománya van. Régen a sebészek a következő indikátorokat használták: műtéti halálozás (haláleset 100 hasonló betegnél végzett azonos típusú műtét után 30 napon belül), az egy azonos típusú műtétre fordított idő, egy műtétféleség átlagos vérvesztesége, a sebgennyedés gyakorisága. Mára ezen mutatókészlethez továbbiak csatlakoztak. Fontos a hosszútávú eredményesség, mint például a daganatkiújulás gyakorisága, a megnyert életévek száma, a minőségi életévek mennyisége, a visszanyert munkaképesség mértéke. Újabban egyre jelentősebb az egy adott eredmény elérésének költsége például az egy megnyert életévre fordított költség.

A mutatók kidolgozásához olyan szakemberekre van szükség, akik a mutatóval érintett szakmát a gyakorlatban nap, mint nap művelik, az orvosi és minőségügyi szakterület nemzetközi irodalmát követik, képesek együttműködni a betegszervezetekkel, szakmai testületekkel, egészségügyi és pénzügyi kormányzattal, politikusokkal és jogalkotókkal.

A szakma (a politika egyetértésével) folyamatosan alkalmazott mutatói alapján lehet évente értékelni az egészségügy helyzetét, csak így lehet azonosítani azokat a gondokat és feladatokat, melyek megoldásra várnak. A Központi Statisztikai Hivatal több egészségügyre vonatkozó adatot gyűjt, és ezekből mutatókat számol, melyeket Egészségügyi statisztikai évkönyv címmel publikál. Az egészségügyért felelős államtitkárság Mérték címen hozott létre egy munkacsoportot és 1141 oldalon tette közzé ennek munkásságát, ami hiánypótló, és remélhetőleg nem egyszeri tevékenység volt. E mű saját értékelése szerint: „A mért indikátorok betekintési lehetőséget adnak a minőség sokrétű összetevőibe, nem alkalmasak viszont arra, hogy a minőségről átfogó értékelést nyújtsunk."

Hogy volt korábban?

Korábban voltak a szakmákat értékelő szervezetek: az Országos Intézetek. A legtöbb szakmában, melynek volt egyetemi klinikai megjelenése (belgyógyászat, gyermekgyógyászat, sebészet stb.), az intézet a klinikán belül működött néhány orvossal, statisztikussal, adminisztrátorral. A többi szakma, mely az egyetemen önálló klinikaként nem volt jelen (baleseti sebészet, tüdőgyógyászat, onkológia, reumatológia stb.), e szakmák önálló betegellátó intézeteiben működött. Az intézetek munkájuk eredményeit e szakmák 15-20 fős Szakmai Kollégiumainak terjesztették fel.

A kollégiumokat a szakma egyetemi tanárai és megyei szakfelügyelő főorvosai közül a miniszter állított össze. A kollégiumok elnökeinek tanácsa pedig többé-kevésbé a szakmák közötti összehangolásért felelt. A politika, az egészségügyi minisztérium (bármely álnéven is működött) feladatokat adott az országos intézeteknek és kollégiumoknak, melyek a terepmunkában a megyei szakfelügyelő főorvosi rendszerre támaszkodtak. A megyei szakfelügyelők voltak közvetlen kapcsolatban a megye kórházaiban dolgozó osztályvezető főorvosokkal.

Létezik-e szakmai minőségügy itt és most?

Hazánkban ma van politika, elvétve, ha akad szakmapolitika (?), de hiányzik az egyes szakmákat értékelő mutatók fejlesztése, alkalmazása, az alkalmazás és az eredmények értékelése, feldolgozása és továbbítása a politika és a járulék/adófizető lakosság felé. A hiány oka a politikai szándék hiánya, az alapja pedig az, hogy nincs meg a szakmai minőségügy intézményrendszere. Van ugyan egy minden szakmát felölelő kb. 170 tagú Szakmai Kollégium, melynek 61 szakmára nevesített tagozata van, és amely kollégium a minisztérium tanácsadó szerveként évente egyszer ülésezik és tagozatai esetenként válaszolnak a minisztérium kérdéseire. Nincs azonban módja, infrastruktúrája arra, hogy adatokat gyűjtsön, értékeljen, mutatófejlesztést végezzen és ehhez nincs is munkatársi gárdája.

További részletek a weboldalon.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink