Egy közepesen táplált nőbeteg éjszakái | Weborvos

Kiállt a folyosóra, az ügyeletes orvos elé, és azt mondta, másik ágyat akar, ha kell megveszi az ágyat háromezerért.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet 2008. november 13-tól december 17-ig három vidéki és három budapesti kórházban végzett hatósági ellenőrzést. Arra volt kíváncsi, hogy az úgynevezett VIP, vagyis a pénzért, külön térítési díj ellenében igénybe vehető betegszobákban milyenek a körülmények, a szolgáltatások és hogyan lehet oda bejutni. Elég a pénz vagy protekció is kell? A betegelhelyezés gyakorlatát is vizsgálta. A felügyelet szerint elengedhetetlen, hogy a biztosítottak tisztában legyenek lehetőségeikkel, jogaikkal, avval, hogy gyógykezelésük akkor is minőségű feltételek között és diszkriminációmentesen kell hogy történjen, ha az térítésmentes. A lap riportja egy, a felügyelet által hatóságilag ellenőrzött kórházban készült.

Az első éjszaka
A közepesen táplált nőbeteget kedd délután 16 óra 23 perckor szállították kórházba. A mentőket járókelők riasztották, miután a 17-es villamos Bécsi úti végállomásánál, a BKV-forgalmiiroda hátsó lépcsősorán ájult nőt találtak. Jobb kezénél nejlonzacskók és egy doboz torta. Havas eső esett. A kiérkező mentő a hetvenes éveket idézte, a vérnyomásmérő lyukas volt. A nőt erős hányinger kínozta, végtelen gyöngeség, és csak rábeszélésre egyezett bele, hogy kórházba vigyék. 16 óra 23 perckor a kettes számú belgyógyászat a nőt átvette. Az ügyeletes orvos kikérdezte, megvizsgálta. A nyelv tiszta volt és nedves. A bőr, a látható nyálkahártyák sápadtak. A tüdőn tompulat nem volt kopogtatható, a pajzsmirigy normál nagyságú, a mellkas alakja részarányos. Puha, sejtes alaplégzés; a szívhangok kellően ékeltek, ritmusosak, zörej nem hallható. A lép nem elérhető, a vesék ütögetésre nem érzékenyek, a végtagok alakilag és funkcionálisan épek. A tudat tiszta, térben és időben orientált. Közepesen fejlett és táplált nőbeteg, akinek műtétje sosem volt. Törzsszám, taj-szám, térítési kategória: magyar biztosítás alapján végzett ellátás.

A közepesen táplált nőbeteget a 17-es kórterembe vitték, az ajtótól számított harmadik ágyra. Hányt, vért vettek, kórházi hálóinget kapott és infúziót. A kettes belgyógyászat 17-es kórtermében heten voltak, és három ágyra magasító rácsot helyeztek. A közepesen táplált nőbeteg kapott teát, még egy paplant kért, és elszenderedett. Este tíz körül arra ébredt, hogy az egyik beteg az ágyrácsot döngeti. A bal kettest meg hallucinációk gyötörték, folyvást a férjét hívta, és karjából kirántotta az infúziót, azután a pelenkanadrágot tépte le magáról, és lábát széttárva, mezítelenül feküdt. Közben a bal egyes hol könyörgött, hol sikoltozott vagy az ágyrácsot rázta. Közben a jobb egyes csöndben haldokolt. A bal hármas, akinek csak tüdőgyulladása volt, nem bírta tovább, és megnyomta a nővérhívót.

A második éjszaka
Második éjszaka a zenetanárnő, a jobb kettes kizuhant az ágyból. Kilencvenhét éves, csupa csont, nagyok a gerincfájdalmai, de a tudata tiszta, ép. Annyira, hogy hozzátartozóival nappal angolul beszélt. Nem akarta, hogy a szavait megértsék. A zenetanárnő éjszaka ki akart menni vécére. A magas ágyrács miatt nem érte el a nővérhívót, ezért megpróbált átmászni, és lezuhant. A közepesen táplált nőbeteg a puffanásra ébredt. A zenetanárnő könyörgött: - Segítsen, segítsen! Magában még van emberség. A nőbeteg megnyomta a nővérhívót, várt, aztán megpróbálta fölemelni a zenetanárnőt, de nem ment. Ekkor kibotorkált a folyosóra, a nővérekhez. Az egyik bejött, fölnyalábolta a zenetanárnőt, és visszadobta az ágyra. Orvost nem hívott. A bal kettes az ágyrácsot döngette, a bal hármas hallucinált, a zenetanárnő korty vizet kért, a nővér pedig azt kiabálta: - Elég volt! Fogják be a szájukat! Hajnaltájban a zenetanárnő azt kérte, hívják fel a fiát, még egyszer utoljára látni szeretné. Megmondta a nevet, a kerületet, a nőbeteg kibotorkált, fölhívta a tudakozót és a zenetanárnő fiát. Aztán kiállt a folyosóra, az ügyeletes orvos elé, és azt mondta, másik ágyat akar. Csak egyetlen órára hadd pihenhessen olyan kórteremben, ahol se haldokló, se pszichiátriai beteg nincsen. Ha kell, megvesz egy ágyat háromezerért - a VIP-szobában. Azt mondták, a kettes belhez tartozó VIP-szoba kétágyas. Hatezer forint egy kis alvásért? A nővér ekkor két másik kórtermet javasolt, és a nőbeteg végül azt választotta, ahol csak egy haldokló és egy pszichiátriai beteg volt.

A harmadik éjszaka
A 2-es belgyógyászat 18-as számú kórterme nyolcágyas volt. Öt ágy üres. Délutánra majdnem mindegyik megtelt, mert a 17-esből a tüdőgyulladásos és az epeköves is átmenekült. A 2-es belén a betegek úgy vándoroltak, hogy közkórtermekben vásároltak ágyakat. Pénzt adtak azért, hogy elkerüljenek abból, amelyik haldoklókkal és pszichiátriai betegekkel volt tele. Vera néni nyolcvanöt éves, rosszul lett az utcán, a lánya hozta be, és az orvos a 17-es kórterembe irányította. De alig egy óra múlva Vera néni már a 18-asban volt. A lánya fizetett, pénzt adott a 18-as kórterem egyik ágyáért. Irénke még csak hatvanhét éves, három hete van a kórházban, és ez a harmadik kórterme.

A negyedik éjszaka
A jobb egyesnek ma volt a nyolcvanötödik születésnapja. Eljött a család, kis vázában kicsi virágot hoztak, és a 18-as kórterem hallgatott az éjszakákról. A pszichiátriai beteg, a bal egyes fizikailag egyre jobban lett, és csak azt nem tudta megérteni, miért nem mehet ki a vécére. Az ágyát két oldalról magas rács védte, ám a rács és az ágy vég között mintegy húszcentis rés volt. A pszichiátriai beteg át tudta préselni magát, és egyszer csak elindult a lift felé. Zavartan, mezítláb. - Kimegyek az utcára - mondta. A katétere kilógott, így húzta maga után a vizelettel teli műanyag zacskót. A közepesen fejlett nőbeteg megnyomta a hívót. De a nővéreknek aznapra már elegük volt a kórtermekből. Az egyik azt kiabálta: - Ki fogom kötni, mint egy kutyát! - Akkor maga egy nagy rakás szar! - válaszolta a pszichiátriai beteg, aztán könyörgőre fogta: - Imámba foglalom, csak segítsen rajtam! - Van katétere, pelenkája. - Hol? Hol van? Tessék megérteni, nem csinálhatok ide, a földre! - Tessék előbb nézelődni, az elmeosztály nem itt van.

A negyedik nap délutánján a nővér összeverekedett a pszichiátriai beteggel. Aztán jött az ügyeletes, és azt mondta: - Megjött a szurija, amit reggel hiányolt. És két ampullával úgy kiütötték a pszichiátriai beteget, hogy az hosszú-hosszú órákon át akár egy darab fa, úgy hevert. Estére újabb beteg érkezett. A mentők hozták be, és rossz állapotban volt. A nővér rárakta az EKG-t, és amikor a végét a konnektorba bedugta, a konnektor kiesett a falból. A nővérhívó attól fogva közel egy órán át nem működött. A 18-as kórterem ekkor úgy döntött, éjszakára őrséget állít. Mert volt egy haldoklójuk, egy pszichiátriai betegük, egy mozgásképtelenjük és egy olyan nyolcvanöt évesük, aki annyira rosszul tájékozódott, hogy képes volt a vécéről egy másik kórterembe menni és ott lefeküdni. A nővérváltáskor derült ki, a hívó azért nem működött, mert a nővérek megelégelték és kikapcsolták.

Másnap délután meghalt a haldokló. A közepesen táplált vette észre, hogy sárgul. Azt hitte, biztos sárgaságot kapott, aztán mikor eltelt egy óra, és a néni színe olyan furcsán földsárga lett, szólt a nővéreknek, és a halott néni ágya köré fehér paraván került. A közepesen táplált nőbeteg ekkor, az ötödik napon, a második halott után döntött úgy, hogy saját felelősségére a kórházat, annak kettes számú belgyógyászati és diabetológiai osztályát elhagyja. 16 óra 00 perckor a zárójelentését megkapta, az ügyeletes orvos pedig sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az egészségügy helyzete s az OPNI, vagyis az országos pszichiátriai intézet bezárása miatt a jó állapotban lévő betegeket is ilyen körülmények között kell tartaniuk.

Egy kérdés, egy válasz

A VIP-kórtermekre vonatkozó általános statisztikai adatok a felügyelet 2008 első fél évében készült Minőségi indikátorrendszer felméréséből származnak. A „Minőségi indikátorrendszer 2008" az Egészségbiztosítási Felügyelet által a fekvőbeteg-ellátást végző intézmények körében végzett önkéntes felmérés, amely minden korábbinál részletesebb, átfogó és összehasonlítható képet nyújt a hazai kórházakról – derül ki a lap és a felügyelet levelezéséből.

Az intézmények által adott válaszok, összehasonlító táblázatok és elemzések elérhetőek az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján (http://ebf.hu/ indikátor/). A felmérés kérdőívét, szakmai szervezetekkel folyamatosan konzultálva, a felügyelet munkatársai (jogász, közgazdász, orvos, egészségügyi menedzser, volt intézetvezető, közegészségügyi és járványügyi felügyelő, egyetemi okleveles ápoló) állították össze, ők folytatták le az adatgyűjtést, az adatok feldolgozását, elemzését. A kérdőíveket a fekvőbeteg-ellátó intézmények töltötték ki önkéntes alapon.

A kórházakban nem kötelező, hogy legyenek VIP-kórtermek, emellett pedig egységes jogszabály sincs, mely meghatározza a VIP-kórtermek felszereltségét és az árakat. Ez a felügyelet szerint az egyik probléma, hiszen még intézményen belül sem feltétlenül egységes, illetve tisztázott, mit tartanak VIP-felszereltségnek. A díjszabás gyakorlatilag szabad, de figyelembe kell venni azt a szabályt, hogy ami az egészségbiztosítás keretében térítésmentesen jár, azért nem lehet külön térítést kérni.

Az emelt szintű vagy magasabb komfortfokozatú minősítés önmagában keveset árul el a felszereltségről és a biztosított többletszolgáltatások köréről, inkább az osztály többi kórtermének komfortfokozata viszonylatában jelent sajátos minőséget. Sem minimum, sem maximum összeg nincs meghatározva. A Minőségi indikátorrendszer 2008 felmérésben az intézmények által megadott legmagasabb ár 25 000 Ft egy éjszakára. A legalacsonyabb ár nem határozható meg, mivel - mint arra az elemzés is rámutat - egyes esetekben térítésmentesen is igénybe vehetik a betegek a VIP-kórtermet. A vonatkozó adatok teljes részletességgel megtalálhatók és telephelyenként összevethetők a felügyelet honlapjáról letölthető Indikátorrendszer munkalapján.

Arra a kérdésre, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet hány vidéki és hány fővárosi kórházban tájékozódott, azt válaszolták, hogy a Minőségi indikátorrendszer 2008 felmérés kérdőívét minden magyarországi fekvőbeteg-ellátó intézmény megkapta, és közülük a kiegészítő szolgáltatásokra vonatkozó kérdéslistát 121 intézmény (78 százalék) küldte vissza kitöltve. A visszaküldők közül 29 (24 százalék) budapesti és 92 (76 százalék) vidéki intézmény. 2008. november, december hónapban három vidéki és három budapesti intézményben végeztek helyszíni hatósági ellenőrzést a betegelhelyezés gyakorlatát vizsgálva, tekintettel az egyenlő bánásmód követelményire is. A helyszíni ellenőrzések során vizsgált intézmények közül 5 súlyponti kórház volt, 1 pedig országos intézmény: a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai, Budapest, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Ortopédiai Klinika, Budapest; Országos Fizioterápiás és Reumatológiai Intézet, Budapest; Petz Aladár Megyei Oktatókórház, Győr; Jávorszky Ödön Kórház, Vác; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Miskolc. Összesen 16 osztály felülvizsgálva a 6 intézményben, ezek között szerepelt sebészeti, ortopéd sebészeti, reumatológiai rehabilitációs, ortopédiai, immunológiai, ápolási, kardiológiai, gasztroenterológiai, traumatológiai, idegsebészeti, nőgyógyászati, fül-orrgégészeti osztály. A vizsgálat alapján ezeknek 35 százalékában van nevesített, valamennyire szabályozott igénybevételű, emelt szintű ellátás, de ennél sokkal több intézményben vannak egy osztályon belül jelentősen eltérő színvonalú kórtermek.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet saját dolgozói munkaköri feladatként végezték az ellenőrzéseket, az indikátorrendszerhez kapcsolódó adatgyűjtésekben pedig a kórházak térítésmentesen vettek részt.