• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

      Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

    • Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

      Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

  • EESZT
    • Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

      Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

    • Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

      Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

    • EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

      EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

Velkey György: hátrányban a gyermekorvoslás

Lapszemle 2016.12.21 07:16 Forrás: medicalonline.hu
Velkey György: hátrányban a gyermekorvoslás

Fontos hogy a sajtó és a társadalom tisztában legyen mindazzal, ami az ágazatban történik.

A gyermekellátás kilátásairól, belső kommunikációról és az egészségügy túlélőképességéről is beszélt a MedicalOnline-nak dr. Velkey György, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának (MGYT) elnöke, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) alelnöke.

Nem tart tőle, hogy megróják, ha nyilatkozik a sajtónak?
– Intézményvezetőként nekem is be kell tartanom a kommunikációs szabályzatunkat, de a Református Egyház és a Bethesda Gyermekkórház között bizalomra épül a kapcsolat és a szabályozás; rám ez vonatkozik. Reális elvárás, hogy élesen kritikus hang ne fogalmazódjon meg a fenntartóval szemben, de erre nincs is semmi okom; minden kórháznak ilyen alapos, támogató, igazi tulajdonosi szemléletű fenntartót kívánok. Ugyanakkor fontos az is, hogy a belső kommunikációs szabályozásnak ne essen áldozatul a gyors reagáló képesség. A határvonal több módon meghúzható, de el tudok képzelni annál rugalmasabb előírásokat is, mint amelyek jelenleg az állami kórházakban érvényesek. Fontos hogy a sajtó és a társadalom tisztában legyen mindazzal, ami az ágazatban történik.

Az intézményvezetők kizárólag engedéllyel nyilatkozhatnak a sajtónak. A kórházszövetségnek van erről hivatalos álláspontja?
– Erős diskurzus folyt erről az MKSZ elnökségében, de végül úgy döntöttünk, hogy az adott szituációban nem áll módunkban nyilatkozni a történtekkel kapcsolatban. Ugyanakkor az MKSZ elnökségi tagjai ilyen minőségükben a szakmai kérdésekre továbbra is válaszolnak.

Egy éve áll az MGYT élén. Mit sikerült megvalósítani abból, amit a kinevezésekor tervezett?
– A mi szakmánk korábban minduntalan alulmaradt a lobbiharcokban. A gyermekgyógyászati HBCs-k az elmúlt másfél évtizedben ismételten leértékelődtek, mivel az ide sorolt betegségeket a felnőtteknél „vatta HBCs-nek" minősítették, és ezért általánosan vesztettek az értékükből. Az idén augusztusban bevezetett változtatásokkal sem sikerült kiegyensúlyozni ezeket a szakmák közötti különbségeket. Most reális esély van arra, hogy a 14 év alatti gyermekek ellátása a jövő évben magasabb finanszírozást kapjon, így a hátrányok a közeljövőben mérséklődhetnek. Ez nagyon pozitív fejlemény.

A fajsúlyos gyermekellátó intézmények most veszteségesek. Tehertételt jelent, hogy a gyerekellátásban nagyobb számú személyzetre van szükség, mint más területeken. A szülő jelenléte támogatja a gyermek gyógyulását, de a vele való törődés és kommunikáció külön feladatot jelent az orvos és szakápoló számára. A gyerekgyógyászat specializált ágai is több szakembert kívánnak. Az egyéb finanszírozások, gondolok itt a paraszolvenciára, itt minimálisak, és sokan nem is fogadják el. Az így is hiányzó pénzt nem lehet kompenzálni a klinikai vizsgálatokkal sem, mert azok a gyermekgyógyászatban ritkák. 

 felsoroltak miatt a gyermekorvoslás emberi erőforrás tekintetében is hátrányba került, így megszakadt az a remek hagyomány, hogy a gyerekeket 14, de ha lehet, 18 éves korukig gyermekorvosok lássák el. A házi gyermekorvosi rendszer – különösen távol a nagy városoktól – halódik. Főleg ott nagy a hiány, ahol nagyon sok gyermek él hátrányos helyzetben. Hiába vitézkednek derekasan a vegyes praxisú háziorvosok, az ő gyermekorvosi képzésük mindössze néhány hét, szemben szakorvosaink ötéves rezidensi időszakával, így nyilvánvaló az ez irányú esélyegyenlőtlenség... A teljes interjú

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink