• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

      Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

    • Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

      Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

  • EESZT
    • Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

      Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

    • Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

      Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

    • EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

      EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

EzVagyAz?

Orvos válaszol 2015.02.24 10:08

Szép estét kívánok!
Olyan kérdésem van, amit már egy ideje gondolkodok, hogy megkérdezzem valaki mástól, aki nem ismer személyesen. Édesapám a poszttraumás stressz nevű betegségben szenved, és a családfájában többen is eléggé hangulatingadozóak voltak. Részletesebben nem tudok senkiről semmit ...

... csak hogy többen voltak pszichiátriai betegek. Volt egy incidens, ami miatt teljes mértékben rám jött a "világ minden rossza". Évekig kiközösítettek az általános iskolába, majd a középiskolában szintén ugyanezen pár évben, teljesen mások. Az újbóli kiközösítés után rám jött egy olyan dolog, ami a mai napig megkeseríti az életemet és a párkapcsolatomat. Sokszor leszek dühös kis semmiségeken is. Nagyjából 2 perc és 1,5 óra között ingadozik ez a dühroham. Van, amikor így kevés ideig, van, hogy tovább tart. Teljesen elborul az agyam. Érzem, hogy megy fel bennem a pumpa, forróságot érzek, ami a lábujjaktól indul a fejemig és így érzem a dühöm emelkedését. Elvesztem minden józan gondolatomat, hiába próbálkozok azzal, hogy leállítsam magam, NEM tudom. Egyszerűen nem megy. Ordítok, veszekszek, legrosszabb esetben dobálok, volt már, hogy vagy rácsaptam vagy megmarkoltam erősen a párom karját. Máshova nem ütök. Nem merek. Tudom, hogy elhagyna. A párom rettenetesen türelmes, nagyon ritka, ha ő mérges lenne, akkor is inkább elsétál, vesz egy mély levegőt és visszajön, próbál lenyugtatni, általában feleslegesen. Miután megnyugszom, NEM emlékszem semmire. Semmire. Egy nagy semmi. Majd másnap vagy később nagy nehezen rájövök, mit tettem és csak sírok és sírok, hogy mit csináltam, hogy bántottam azt, azokat, akiket szeretek. Főleg ha este történnek ezek, rémálmom van, például, hogy a párom elhagy és kinevet, hogy ezt érdemlem. Majd reggel erre sem emlékszem. És egy nagy űrt érzek. Majd rájövök, hogy mit tettem előző nap. Szörnyű. Egyszerűen nem bírom elviselni, ahogyan bánok az emberekkel. Újra az akarok lenni, aki régen, boldog, mosolygós, mint mindig. Nem tudom, mit tehetnék! Kérem, segítsen, megőrjít, hogy évek óta ez megy és SENKI sem hisz nekem! Mindenki azt gondolja, hogy immáron 22 évesen ezeket mind eltanultam... Szerintem ez nincs így, de adja Isten, hogy igaz legyen és le tudjak róla szokni!
Kérem, segítsen!
Köszönettel és üdvözlettel


VÁLASZ


Kedves Juli!

Köszönöm szépen őszinte, érett, érzékenyv levelét!
Szégyen, de hosszú évek óta Ön használja először a "ptsd" kifejezést, pedig szerintem ezzel a szóval lehetne legkönnyebben megérteni, hogy mi és miért történt hazánkban évszázadok alatt. Pedig hivatalos pszichiátriai diagnózis is, de senki sem használja, ami több mint gyanús. Marad a "tabu" téma és szerintem ez egy Önnek való téma.
De vigyázzon, mert ettől nem csökkennek a tünetei, partnere türelme sem végtelen és vigyázni kell a "bölcs" szóval is! De kiindulópontként nagyon jónak tartom egy valódibb, egyéni és szociális önismereti út számára! Tudom hogy ezzel még nem oldódik meg semmi, inkább jelzem, hogy jó úton jár!

Együttérzéssel: dr Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink