• Ónodi-Szűcs
    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

    • Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

      Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

  • EBP
    • Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

      Növekvő bérek, csökkenő várólisták, maradó orvosok

    • EBP: Új épületet kap a Szent Ferenc Kórház

      EBP: Új épületet kap a Szent Ferenc Kórház

    • 352 millió a szigetszentmiklósi rendelőnek

      352 millió a szigetszentmiklósi rendelőnek

  • EESZT
    • EESZT: minden patika határidőre csatlakozott

      EESZT: minden patika határidőre csatlakozott

    • Informatika az egészségügy szolgálatában

      Informatika az egészségügy szolgálatában

    • EESZT: Határidőre minden gyógyszertár csatlakozik

      EESZT: Határidőre minden gyógyszertár csatlakozik

Gyermekpszichológia, örökbefogadás

Orvos válaszol 2014.05.02 06:10

Kedves Címzett!

A véleményét szeretném kérni az esetünkkel kapcsolatban. 9 hétig barátkoztunk egy 3,5 éves kisfiúval, aki másik városban hivatásos nevelőszülőnél élt hetedmagával együtt. Kétnaponta munka után látogattuk, illetve az utolsó hetekben a hétvégékre haza is hoztuk. Soha nem fordult elő, ...

... hogy ne akart volna velünk haza jönni, sőt, mindig várt bennünket. A nálunk alvás viszont kezdetben nagyon nehezen ment, sírt, hogy ő otthon szeretne aludni. Az első alkalmon úgy estünk túl, hogy hisztizés utáni vigasztalás közben bealudt a kezeim között. Azóta ez nagyjából rendeződött, az éjszakákat végig alussza, néha bepisil (pelusba), de leginkább akkor, ha elalvás előtt iszik (ezt még a mamijánál szokta meg, és nem akarjuk csak idővel leszoktatni róla), egyébként szobatiszta.
2 héttel ezelőtt költöztettük haza hozzánk, tudott róla, hogy mi történik, elbúcsúztak tőle az óvodában és a nevelőcsaládban is. Az eljövetelkor mindenki szipogott, ő inkább egy érdekes programként élte meg. A kocsiban elaludt, így aznap este nem volt külön altatás. Másnap viszont már a délutáni alvásnál elkezdett sírni, hogy ő a maminál szeretne aludni. Este ugyanez, mindkét esetben beszélgettünk vele, nyugtatgattuk, próbáltuk neki megmagyarázni, hogy mi innentől egy család leszünk.
A mamijához nagyon kötődik, kötődött és úgy látjuk, hozzánk is egyre jobban. Viszont nagyon aggódom egy dolog miatt. Ahová elmentünk más családokhoz vendégségbe (nagyszülők, unokatestvérék, baráti házaspár), gyakorlatilag mindenhová oda akar költözni, és pár óra után közli, hogy ő ott akar, sőt ott fog aludni, lakni. (Egy-egy ilyen találkozás között 2-3 hét is eltelt). De az utcán is oda akar csapódni a szomszéd, unokáját sétáltató nagymamához, amely esetben a felnőttel való kapcsolatteremtés a lényeg számára.
Azt szeretném kérdezni, hogy ez normális-e, és kell-e attól tartanunk, hogy egy ilyen idős kisfiúnál a fentiek fényében nem alakul ki megfelelő kötődés az irányunkba.
Köszönöm szépen!


VÁLASZ


A történet alapján a kisgyermek egy igen mélyen érző, ragaszkodó emberke. Ahogy most a „Mamijához" ragaszkodik, oly annyira fog idővel Önökhöz ragaszkodni, legyenek türelemmel és nagyon szeressék. Hálát ne várjanak egy ekkora gyerektől. Idővel érezni fogja a kicsi, hogy Önökhöz tartozik és Önökhöz fog nagyon ragaszkodni. A „Mami"-val való kapcsolattartásról csak szubjektív véleményt tudok nyilvánítani, gyermekorvos vagyok, nem pszichológus. Időnként elmennék a gyerekkel látogatóba hozzá, mert nincs szükség erőszakos elszakításra. Az idő múlásával a kicsi biztonságban fogja magát érezni maguknál, Önök lesznek a biztos pont, a család. Nagyon szeressék és adjanak időt neki, a féltékenységet tegyék félre. Sok-sok örömet kívánok Önöknek a gyermekükhöz. 

Üdvözlettel dr.Sebő Zsuzsanna

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink