Ismét a SOS jeligés

Tisztelt Lajtavári Doktor Úr!Ismét a SOS jeligés:Sajnos a 23 éves gyerekem,aki szert szippant,be is vallotta.Nem őszinte,nem tudom miként kell vele bánni,beszélni,kérdezni?!Ki tud-e gyógyulni egy függő orvosi segítség nélkül,milyen károsodás érhette a szerveit,és melyiket???Meddig található meg a vérében,amíg lebomlik?Meddig vannak hallucinációi,ha már nem használja?Nem merek nyugodtan lenni,ha nincs itthon,rettegek.Ez a félelem és féltés soha nem múlik már el!Mit kell tennem,hogy elfogadjon orvosi segítséget,én készen állok rá.Nem magamért aggódom,hogy egy hétig ismét virrasztani kell az ágyánál,hanem,hogy maradandó károsodást szerez,vagy meghal.Mit tetszik tanácsolni?Hálás köszönettel:rettegő anya

Kedves levélíró!

Mint szülő tökéletesen értem. Soha nem éreztem még olyan halálos rettegést, mint amikor a gyerekem betegségéről volt szó.
De ezt ő nem érezte és ráadásúl nem olyan jellegű volt, mint amit Ön ír.
A függőségi problémáknál a szülőben érthetően kialakuló rettenetes aggódás csak árt. Átmegy a gyerekbe, még bizonytalanabb lesz és a függőségi probléma csak súlyosabb lesz.
El nem titkolhatja. A legjobb, ha együtt mennek el egy olyan szervezethez ( pl. Kék Pont Alapítvány ) akik érdemben tudnak segíteni, a fiának és Önnek is. Mert Mindkettőjüknek kell a segítség, minél gyorsabban, annál jobb.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László