Szédülés

Tisztelt Doktor Úr! Huszonéves gyermekemre "rászakadt" az utóbbi időben sok minden, ami a karrierjével kapcsolatos. Ezek a dolgok egyenként nem is kudarcok, inkább sikerek. De nagyon nehéz volt idáig jutni. Most nem tud örülni, állandóan szédül, fél a rosszulléttől, holott igazából még nem is lett rosszul, állandóan betegségeken töpreng. Az orvosokban nem bízik, joggal, mert nem volt szerencséje sajnos. Nekem naponta újabb és újabb tüneteket sorol fel. Egy nagyon jó orvoshoz mégis sikerült elvinni, aki szívbillentyű-problémát gyanít. Lehet, hogy az éveken át tartó kimerüléstől lett szívbillentyű-problémája és attól szédül? Mellesleg: szerintem sajnos alapvet (társadalmi)gond, hogy ő túl okos, ezért majdnem mindenhol igyekszenek neki keresztbe tenni. Olyan dolgokban is, hogy pl. egy szervezet egyáltalán nem teljesíti az előírt adminisztrációs, szervezési kötelességét és még neki áll feljebb. Ez a sok küzdelem vezethetett ide. Mit tehetek én, aggódó szülő? Aki nem is aggódhat, mert a legutóbbi pszichológus kérdés nélkül közölte vele, hogy alapvető gond, ha jó a kapcsolata a szülővel. Le kell válnia rólam (rólunk). Szerintem előbb meg kellene gyógyulnia és ehhez kellene a család segítsége is. Vagy lökjem ki a fészekből ilyen állapotban? Mit tehetek? Szédülés jeligére kérném a válaszát, amit előre is köszönök.

Kedves levélíró!

Tudja, az a gond a táv segítséggel, hogy leginkább tippeket, információkat tudunk adni, de terápiát nem.
Valószínüleg alapjaiban igaza van a pszichológusnak, de nem mindegy, hogyan közli ezt Önnel. Én is azt érzem, hogy nem kapott valódi segítséget, inkább valami elutasítást és kioktatást, amitől nem lesz könnyebb a helyzet.
Egy dolgot tudnék csak javasolni, hogy a fia kérjen segítséget, hiszen végülis róla van szó. Ez az Ő érdeke is.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László