szerelem

Tisztelt Dr. Lajtavári László Úr! Szeretném megköszönni a gyors válaszát a jelige: szerelem-re. Elég szoros viszonyban vagyok a lányommal ezért is tudok sok mindent részleteiben is a kapcsolatairól, amit ugy gondoltam hogy jó. Mivel lány barátai nem nagyon vannak /sajnos ebben a korban a lányok között az irigység és a féltékenység elég erősen jelen van/ezért inkább fiú barátai vannak de velük ezeket nem beszéli meg hanem inkább velem. Ezért nehéz távol tartanom magam az ilyen helyzettől hiszen nem utasithatom el hogy nem érdekel.Már ma is egy szem sanaxot vettem be hogy egy kicsit jobban érezzem magam, de nem biztos hogy ez a jó megoldás.Hogy erősitsem meg magam, hogy ne lássa rajtam hogy nyugtalan vagyok? Köszönöm hogy meghallgatott! Ha van valami javaslata szivesen venném! Jelige: szerelem

Kedves levélíró!
Nagyon is értem Önt. Mindig azt javaslom, hogy a kisebbik rosszat kövessük.
Egész kultúránk a ragaszkodásra épül, amit sajnos összekeverünk a szeretettel. De a ragaszkodás még mindíg jobb, mint a hideg, rideg elutasítás.
A lányát lassan el kell engednie, mert csak így tud majd barátnőket találni, így tud önálló életet élni. Nem ismerem az Önök helyzetét.
Én most engedtem el a fiam kezét, hagytam, hogy elmenjen itthonról. Nagyon fájó volt. Két napja meglátogattam és képzelje már nem egyedül lakott, hanem hozzáköltözött a.....barátnője. Én is elképedtem. Nagyon sok vita volt ezt megelőzően a feleségemmel. Ő mindenáron a szárnyai alatt akarta még tartani
és én ezt is megértettem. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elengedjem a gyerekem kezét. De ma már tudom, hogy megérte.
Ezt ne vegye jó tanácsnak, minden helyzet, minden kapcsolat más és más. Inkább csak amolyan példabeszédnek irtam a ragaszkodás és a szeretet témájában. A lényeg, hogy figyeljen a gyerekére, hogy kövesse, hogy szeresse. Lehet ezt távolról is, mert a szeretet mindenhova eljut, nem tartja a határokat.
Remélem érti amit irok, ha nem, inkább kérdezzen még, nehogy rossz döntést hozzon.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László