• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

      Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

    • Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

      Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

  • EESZT
    • Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

      Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

    • Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

      Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

    • EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

      EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

Kiégés, az alattomos lelkiállapot

Regionális hírek 2008.08.11 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: Sándor Judit

Leginkább az onkológián, pszichiátrián és a mozgásszervi rehabilitáción dolgozókat érinti a kiégésnek nevezett szindróma.

Egy onkológiai osztályon csupa olyan beteg van, aki szorongással, halálfélelemmel él, s ha ezek az érzések nem is verbalizálódnak, akkor is mind-mind tudattalanul a betegek metakommunikatív, nonverbális eszköztárában benne vannak. Ha egy nővér bemegy a szobába, halálfélelemmel, fájdalommal, szorongással küzdő emberekkel találkozik. Krónikus, nagyfokú emocionális teher nehezül a dolgozóra, sokszor ennek terhét haza is viszi. Egy fiatal daganatos haldokló beteg tragédiája, a gyászolók tragédiája mind ránehezedik a nővérre, az orvosra. Nem véletlen, hogy a kiégési tünetcsoport kialakulása különösen gyakori az onkológia területén dolgozóknál, akiknek szükségük van a szakemberek segítségére.
Ezt ismerte fel a Péterfy Sándor utcai Kórház menedzsmentje, élén dr. Budaházy Emil főigazgatóval és Babonits Tamásné ápolási igazgatóval, akik támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely a dolgozók kiégésének megelőzését, illetve megszüntetését célozzák – tájékoztatta a Weborvost Szy Katalin, a Péterfy utcai kórház pszichológusa.

Az intézmény négy évvel ezelőtt nyert az Egészségügyi Minisztérium pályázatán, amelynek célja az onkológiai betegekkel foglalkozók kiégésének megelőzése volt. A preventív, pszichoedukatív tréning öt héten keresztül tartott és huszonnégy ápolónő vett részt, akik kifejezetten onkológia betegekkel foglalkoznak. Az onkológián, a pszichiátrián dolgozókat, illetve a mozgásszervi rehabilitációs munkatársakat érinti elsősorban a kiégési szindróma, itt a legerősebb, leggyakoribb, de minden egészségügyi dolgozó ki van téve ennek a nagyon alattomos lelkiállapotnak. A kiégési szindrómának ugyanis nagyon szétszórtak a tünetei, amelyek ráadásul nem egyértelműek – vázolja fel a lelkibetegség jellemzőit Szy Katalin.

Vannak testi tünetei, mint például az alvászavar, a látványos testsúlyváltozás, a kipihenhetetlen fáradtság érzése, olyan testi panaszok, amelyeknek nincs organikus oka. Vannak viselkedésbeliek, mint például az ingerlékenység, a cinizmus, a munka adta öröm csökkenése, a gyakori konfrontálódás. Mentális tünete például, hogy csökken a teljesítőképesség és a motiváció, önértékelési problémák lépnek fel, pesszimizmus lesz úrrá az emberen, aki elszigetelődik a családtagjaitól, rokonaitól, ismerőseitől.

Nagyon fontos, hogy ezt a dolgozók magukban felfedezzék, mert ez a saját és a betegek érdeke is. A felismerést segíti a pszichoedukáció és azok a pszichológiai tréningek, amelyek elsődleges célja az önismeret, illetve a munka során keletkezett feszültségek, érzelmi terhek feldolgozása, levezetése.

Ki, mennyire van kitéve a lelki betegségnek? Egy jól működő, stabil személyiség ellenállóbb, de nem jelenti azt, hogy nem ég ki, állítja Szy Katalin. A megküzdési stratégia, a személyiség szerkezete fontos tényező minden pszichés állapotban. A kiégés állandóan megjelenő dolog, különböző szakaszai vannak, amelyekből vissza lehet térni. Melegágya lehet, ha valaki tartósan rossz munkahelyi körülmények között dolgozik (a magyar egészségügyet sajnos ez jellemezheti), monoton, időben rosszul strukturált munkát végez. A kiégés veszélyeztetheti az áldozatkész, elkötelezett embereket, és azokat is, akik anyagi gondokkal küszködnek, erős érzelmi megterhelésnek vannak kitéve, folyamatos stresszhelyzetben élnek, nem kapnak elismerést, de az autoriter, lekezelő személyiséget is.

Bár a kiégési szindróma leírása nem újkeletű a szakirodalomban, mégsem fordítanak kellő figyelmet a betegségre, pedig végtelenül fontos, hogy az egészségügy a maga rendszerében egészséges lelkületű munkatársakkal valósítsa meg a feladatát, teszi hozzá Szy Katalin.

A Péterfyben immár négy éve rendszeresek a tréningek, amelyek a felmérések, visszajelzések alapján sikeresnek bizonyultak.
Egy-egy tréning azzal kezdődik, hogy felmérik a kiégés szintjét: van egy szubjetív módszer (munkakedv, pszichés állapot, hogyan látja saját magát a dolgozó) és van egy objektív mérő skála. Összehasonlítva a két értéket a tréning résztvevői képet kaphatnak állapotukról, sőt önisemeretükről is. Ezután a Bálint-csoport keretében pszichodramatikus módszerrel dolgoznak, amely a kiégési szindróma bekövetkezte ellen világszerte hatékonynak bizonyult, javítják, befolyásolják a munkakedvet, a teherbíró képességet, esetleg a nővér-beteg, orvos-beteg kapcsolatot, az otthoni érzelmi állapotot. Felszínre kerülnek a nem tudatos élmények, ezáltal a feszültség ventillálódik, és kikerül a lélekből, már nem hat feszítően, teljesen átrendezi a munkahelyen megélt és megtapasztalt élményeket.

A pszichológus határozottan eredményesnek tartja a tréningeket:
– A megszokotthoz képest más érzelmi közegben zajlanak ezek beszélgetések: azt élhetik meg az egészségügyben dolgozók, hogy velük is foglalkoznak. Ha belegondolunk egy tartós ápolási folyamatba, azt látjuk, hogy mindig a beteg van a fókuszban, és a családban folytatódik ez a pozíció. Itt a tréningen azonban végre történik valami, az egészségügyi dolgozó áll a figyelem fókuszában, az ő élményeiről, érzéseiről, testi-lelki fizikai állapotáról van szó. Ez mindenki számára egy nagyon kényeztető érzés. Ha semmi nem történne, pusztán csak a figyelmet kapná meg az egészségügyi dolgozó, már az is feltöltő energiával bírna. Nyilván, ha a nagy érzelmi megterhelés súlya lekerül a válláról, az a mindennapi életben, a munkahelyén erősen érezteti hatását. A felmérő tesztek jól mutatják a változást, hogy négy-öt hét alatt mennyire szabadulnak fel a tréningen résztvevők.

Az ideális az lenne, ha rendszeresen, akár félévente megismétlődne a tréning, mert ahogy az ember elmegy a fodrászhoz, kozmetikushoz, elmegy néha testét edzeni, ugyanúgy a lélek ápolása is nagyon fontos, hangsúlyozza Szy Katalin.
A pszichológusokat is veszélyezteti a kiégés tünetegyüttese. A szakembernek is szüksége van időnként szakmai segítségre úgynevezett szupervízióra, hogy segíteni tudjon, és elkerülje a kiégés szindrómát. „Aki nem foglalkozik magával, másokkal sem tud foglalkozni" – idézi Bálint Mihály szavait Szy Katalin, hozzátéve: ez mindenkire vonatkozik, aki az egészségügyben beteg embereket gyógyít, beteg embereknek segít, beteg emberekkel foglalkozik.

A Péterfyben az ápolási igazgató feladata a résztvevők megszervezése, először az onkológián dolgozók, majd szakápolók, nővérek kerültek sorra, de a humánerőforrás szinte minden területét érinti a válogatás. Nagy gondot fordítanak arra, hogy mindig más csoport kapja meg ezt a lehetőséget. Az orvosteam holisztikus szemlélete kell, hogy az egzakt tudományba bevonják a pszichológiát is. Nem minden kórházban, nem minden onkológiai osztályon foglalkoznak az egészségügyi dolgozók kiégésével, de akadnak jó példák: az esztergomi kórházban nővéreknek és a kecskeméti háziorvosoknak már szerveztek tréninget.

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink