Kell-e félnünk az altatástól?

Magyarországon évente több mint százezer olyan műtétet végeznek, ahol a beteg valamilyen, altatóorvos által kivitelezett érzéstelenítésben, altatásban részesül. Minden emberben munkál bizonytalanság, esetenként félelem a műtét előtt. A beszélgetésből általában kiderül, hogy nem annyira a műtéttől, hanem az altatástól, érzéstelenítéstől tartanak.

Ezt egyébként könnyű elfogadni: mindenki érti, hogy a megfelelő felkészültségű, lelkiismeretes sebész mit csinál. Tudják, hiszen manapság már a televízió és az Internet révén, akit érdekel, akár egyenes adásban részese lehet bizonyos műtéteknek. Látható, hogy felvágják a beteg bőrét, megkeresik a beteg területet, és vagy eltávolítják, vagy megvarrják, majd a sebet lezárva, készen is van a beavatkozás. (Természetesen nem ilyen egyszerű, és elnézést is kérek a sebész kollégáktól- de a lényeg ez!) Ez megfogható, érthető. De az, hogy valaki bizonyos gyógyszert kap például a hátába, és a műtét alatt végig beszélgetve semmiféle fájdalmat nem érez? Vagy a beadott gyógyszerektől „elalszik", még lélegeztetni is kell? Tapasztalat híján ez nehezen érthető.

Az aneszteziológia (érzéstelenítés) a sebészet fejlődésével alakult ki, és vált önálló tudománnyá. Az egyre bonyolultabb, nagyobb fájdalommal járó műtéti technikák megjelenése és a társadalmi fejlődés hívta életre az igényt, hogy a műtétet ne „csak" túléljék a betegek, hanem lehetőség szerint minél kevesebb fájdalmat szenvedjenek el közben. A tudományág fejlődése szakadatlan kísérletezés az újabb, biztonságosabb szerek felkutatására, melyek a „tökéletes alvás és a tökéletes biztonság" jegyében biztosítják az érzéstelenítést.

A szakemberek

Mi, műtéti érzéstelenítést végző orvosok speciális szakképesítést kapunk (kaptunk), mielőtt letettük az aneszteziológia és intenzív terápiás szakvizsgát. A képzés során nem csak a munkahelyükön, hanem nagy oktatóintézetekben előbb felügyelettel, később önállóan végzett beavatkozások révén elsajátítjuk az érzéstelenítés minden típusát. Ma már olyan technika is elérhető számunkra, melynek segítségével számítógép által vezérelt babán próbálhatjuk ki tudásunkat, és bővíthetjük ismereteinket is. Ezeken a tréningeken videofelvétel is készül az informatikai regisztrálás mellett, így nem csak a szakmai, hanem az emberi kvalitásaink is felmérhetőek.

A munkánk másik része az intenzív betegellátás. Mindenki tudja, hogy intenzív osztályra a legsúlyosabb állapotú, fokozott felügyeletet és speciális ellátást (például gépi lélegeztetést, mesterséges táplálást, tartós altatást, stb) igénylő betegek kerülnek.

A műtőben segítőink az aneszteziológus asszisztensek, akik szintén speciális képzésben részesülnek, és tökéletesen ismerik az általunk használt gyógyszereket, technikákat. Bár a jelenlegi szabályozás (helyesen) tiltja, hogy önállóan asszisztens vezessen narkózist, higgyék el, hogy képesek lennének rá, és munkánkban minden tekintetben támaszkodhatunk rájuk.

 
A folyamat

Aki már átesett műtéten, tudja, hogy a legtartalmasabb beszélgetést az altatóorvossal folytatta. A műtét előtti kivizsgálás során az aneszteziológus orvos az, aki időt szán arra, hogy a beteget valóban kikérdezze, a problémáit meghallgassa, és esetleges kérdéseire válaszoljon. Ekkor alapos vizsgálatnak is alávetik a beteget, mert minden állapotjellemző, a szedett gyógyszerek, korábbi betegségek, altatások lefolyása, az esetleges gyógyszerérzékenység és még számtalan egyéb adat ismerete szükséges ahhoz, hogy a beteggel együtt felelősséggel tudjunk dönteni a műtéti érzéstelenítésről. Ugyanis az altatóorvos a korrekt állapotfelmérést követően, valamint a tervezett műtét ismeretében javaslatot tesz azon műtéti érzéstelenítésekre, melyek az adott betegnél, a várható műtéthez alkalmazhatóak. Az alapos felvilágosítás után egyeznek meg közösen a narkózis típusában. (Érdemes tudni azonban, hogy néhány műtét esetében sajnos nincs választási lehetőség, hiszen például a nagy hasi műtétek során, amikor az izmokat el kell lazítani, csak „altatás" jöhet szóba. De, hogy ez milyen gyógyszerekkel történjen, annak eldöntése az altatóorvos kötelessége.)

Az előzetes vizsgálatok szerencsés esetben (tervezett műtét) még akár a kórházba történő befekvés előtt megtörténnek. A felvétel után, lehetőleg előző napon, de mindenképpen még a műtét előtt történik még egy ellenőrző vizsgálat is, felmérendő, hogy történt-e a beteg állapotában valamilyen változás az előzetes vizsgálat óta. Ugyanekkor ellenőrzik az előzetesen kért vizsgálatok megtörténtét, és értékelik az eredményeket is. Ekkor beszélik meg a szükséges előkészítés folyamatát is, valamint azt is, hogy mikortól nem szabad enni, és folyadékot fogyasztani, és a rendszeresen szedett gyógyszerekből mit és mikor kell bevenni.

A műtéti előkészítés során a beteg előző éjjel altatót kap, a műtét reggelén pedig valamilyen nyugtató gyógyszer-kombinációt. Ez akár szájon át, vagy injekciós formában izomba, illetve vénába adva történhet. Ha szükséges, infúzióra is sor kerülhet.
A műtő (vagy bealtató) helyiségben az aneszteziológus asszisztens és orvos fogadja a beteget. Az adatok ellenőrzése után kerül sor a vénabiztosításra és infúzió bekötésére, ha eddig még nem történt meg, és az ellenőrző műszerek felhelyezésére. A jelen levő altatószemélyzet folyamatosan beszélgetve oldja a beteg szorongását, mely az ott tapasztalható emberi légkör, és szaktudás érzékelésével egyébként is jelentősen csökkeni szokott. Minden munka-folyamatot előre elmondva, a beteget szinte belevonva az eseményekbe, nem csak a kiszolgáltatottság érzése múlik el, hanem mély bizalom is kialakul a beteg és közöttünk.
A kapcsolat nem múlik el a műtét befejezésével. A lelkiismeretes altatóorvos műtét után is meglátogatja betegét, egyrészt az állapota utáni érdeklődés, másrészt a szakmai tapasztalatok további bővítése céljából.

Az érzéstelenítés módjai
Milyen érzéstelenítési technikákat alkalmazhatunk? Számos lehetőségünk van választani. Általában azonban elmondható, hogy kétféle érzéstelenítést alkalmazunk: a beteg tudata megtartott, vagy nem (altatás). A megtartott tudat mellett alkalmazott érzéstelenítések általában végtagi műtéteknél, de hasi műtéteknél is alkalmazhatóak. Ezek közül a legismertebb talán a sérvműtét, és a legérdekesebb a császármetszés. (Higgyék el, fantasztikus látvány és nagyszerű érzés azt átélni, hogy az anya hasa még nyitva van, de Ő fájdalom nélkül, mosolyogva öleli magához a műtőasztalon abban a percben megszületett gyermekét!)

A megtartott tudat mellett alkalmazott érzéstelenítési technikákban az a közös, hogy blokkoljuk az operálandó területet ellátó érzőidegeket. Ennek legismertebb formája az általában sebész által végzett „helyi érzéstelenítés", amikor fájdalomcsillapító hatású injekcióval a fájdalmas területet körbe-szurkálja. Ennek nagyobb területen használt formája a vezetéses illetve regionális érzéstelenítés, mely már egy teljes végtag érzéstelenítését is lehetővé teszi. A „gerincbe" adott injekciók két fő típusa a spinális és az epidurális. Mindkettő lehet egyszeri szúrásból álló, korlátozott hatóidejű érzéstelenítés, de mindkét esetben helyezhetünk be nagyon vékony csövet, melyen folyamatosan vagy szakaszosan adagolva a megfelelő gyógyszereket, az érzéstelenítés időtartamát a szükséges mértékig kitolhatjuk.

A köznyelvben altatásnak nevezett narkózis is több típusra osztható. Vannak olyan eljárások, melynek során a vénába adott gyógyszeren kívül semmilyen más altatószert, altatógázt nem használunk. Mélyebb narkózishoz már altatógázt (nitrogén-oxidult) is adagolunk maszkon keresztül. Az ilyen típusú altatást általában rövidebb műtétekhez alkalmazunk, és ennek az a lényege, hogy a beteg gyorsan ébred fel teljesen. Az úgynevezett egy napos sebészet alkalmával is általában ilyen narkózisformát választunk. Ezekben az esetekben a beteg légzése megmarad, saját ritmusában veszi a levegőt, mi csupán oxigénnel dúsított levegőt biztosítunk számára, illetve ha szükséges egy-egy alkalommal egy ballonon keresztül mély belégzést végzünk.

A nagyobb műtéteknél, ahol a beteg saját légzőizmainak mozgása zavarná a műtét végzését, olyan típust választunk, melynek időtartama általában hosszabb, és a műtét elején az izmok ellazítását követően műanyag csövet (tubust) vezetünk be a beteg légcsövébe, és a későbbiek során ezen lélegeztetjük. A műtét végén adagolt antidotumok (az altatószerek és izomlazítók hatását megszüntető gyógyszerek) és a szervezetben történő gyógyszer-lebomlási folyamatok eredményeként a beteg saját légzése visszatér és ekkor a tubust eltávolítjuk.

A jól vezetett narkózis eredményeként a beteg nem érez fájdalmat, a műtétre nem emlékszik, de a beavatkozás vége után rövid idővel tudata visszatér, nyelni, beszélni tud, végtagjait mozgatja. A narkózis utolsó mozzanatai egyikeként szükség szerint olyan gyógyszert adagolhatunk, mely a közvetlen műtét után jelentkező fájdalmat is képes csillapítani. Ezt követően az utolsó ellenőrző vizsgálat után a beteget a posztoperatív őrzőbe, ébredőbe szállítják, általában az aneszteziológus orvos, vagy az asszisztens kíséretében, ahol szakképzett személyzet folytatja a megfigyelést.

Fontos kiemelni, hogy soha olyan gondosan, pontosan nem figyelik a beteg életfolyamatainak nagy részét, mint éppen az altatás közben! Nem csak a vérnyomást és pulzust ellenőrizzük, hanem folyamatos EKG-kontroll történik, emellett a vér oxigén-telítettségét is folyamatosan követjük. De ugyanígy figyeljük a beáramló gázok összetételét, és a kilélegzett gázt is analizáljuk, nézzük az izmok tónusának változásait. A modern altatógépek számtalan paraméter ellenőrzésére képesek, ezek legkisebb kóros eltérését azonnal riasztással jelzik, hogy azonnal beavatkozhassunk. De nem csak jelzik, hanem folyamatosan tárolják is az adatokat, amelyeket műtét közben és a későbbiek során is elő lehet hívni ellenőrzés és elemzés céljából.

Főszerepben a beteg

Aki azt gondolja, hogy a műtői team (csapat) csupán az operatőrből, műtősnőből, műtőssegédből, az aneszteziológus orvosból és asszisztensből áll, az téved. A team legfontosabb tagja maga a beteg. Az a beteg, aki nem csak passzív „elszenvedője" az operációnak. Nélküle nem lenne műtét, és az operációnak nem lenne célja. Ez viszont a műtő dolgozóin kívül a betegre is felelősséget ró: az életvitelünkkel szinte előre tudjuk programozni az esetleges műtétek szövődményeit.

A dohányzás és az alkoholfogyasztás mellékhatásai közismertek. De napjainkban egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a különböző drogok és gyógyszerek mértéktelen használata révén előállt szervezeti károsodások, melyek mind a műtét, mind az altatás kimenetelét komolyan befolyásolhatják. Ezért fontos, hogy a beteg is felelősnek és partnernek érezze magát a folyamatban. Ezért kell az altatóorvossal történő beszélgetések során maximálisan őszintének lenni, mert az eltitkolt betegségek, függőségek számbavételének elmaradása súlyos következményekkel jár.

Ne felejtsék: mi, az altatóorvosok vagyunk azok, akik a lehető legtöbbet beszélgetnek Önökkel. Mi vagyunk, akiket elalvás előtt utoljára látnak, és a műtét alatt életfunkcióikat ellenőrizzük, és szükség esetén pótoljuk. De az elsők is, akiket a műtét után megpillantanak. Ha bíznak bennünk, és őszinték hozzánk, végül is van okuk tartani az altatástól?