Akiket az állam az út szélén hagyott

Milyen ellátásra számíthat ma Magyarországon egy demens beteg? Remélhet emberséget, jóindulatot az egészségügyi dolgozóktól, a társadalomtól? Mi vár azokra a családtagokra, akik úgy döntenek, hogy maguk fogják ápolni szerettüket? Egy jellemző történet a 250 ezerből a nyomtatott Magyar Hang hetilap legfrissebb számában.

János már nem hagyja el a lakást. Pizsamában telnek a napjai, ha nem kap feladatot, csak ül és néz maga elé. Fájdalmai nincsenek, bár az időjárási frontok megviselik. Olykor feltörnek a pszichiátrián töltött napok emlékei, ilyenkor attól fél, újra ellopja valaki a papucsát, bántják vagy injekciót döfnek belé. Ágnes azonban bármikor képes őt megnyugtatni. Igaz, János már nem mindig tudja, hogy Ágnes a felesége. Ahogy azt sem tudja, hogy halálos beteg: alzheimeres.

Magyarországon legalább 250 ezer ember szenved a demencia valamelyik formájától. Leggyakoribb az Alzheimer-kór, amely az összes eset több mint 50 százalékát adja. Először a rövid távú memória károsodik, fokozatosan hanyatlanak a társas és az érzelmi képességek, a tájékozódás, a megértés képessége. Az öntudat azonban tiszta marad. A hozzátartozókkal együtt a demencia által érintett magyarok száma eléri az egymilliót, és elöregedő társadalom révén ez rohamosan növekszik. A cikk szereplője egy Budapesten élő értelmiségi házaspár, történetüket Ágnes mondta el a Magyar Hangnak.