• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

    • EBP: új szakrendelőt kap a II. kerület

      EBP: új szakrendelőt kap a II. kerület

    • Világos rendszerbe akarják szervezni az ellátást

      Világos rendszerbe akarják szervezni az ellátást

  • EESZT
    • Néhány nap maradt az e-személyik igénylésére

      Néhány nap maradt az e-személyik igénylésére

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

    • Kattintásra jön a lelet az új rendszerben

      Kattintásra jön a lelet az új rendszerben

Feltárulnak az egészségügy féltve őrzött titkai

Lapszemle 2008.02.25 00:00 Forrás: Élet és Irodalom

Az ötvenes évek óta olyan egészségügyi kormányzat működött, amelyik az orvosok érdekeit tartotta szem előtt, nem a betegekét.

Miért nagyobb a konfrontáció az orvosokkal az egészségpénztárak tekintetében, mint a vizitdíj esetében?  teszi fel a kérdést Kun István az Élet és Irodalomban megjelent elemzésében.
Úgy véli: a az egészségügy feletti társadalmi ellenőrzés a kommunizmus idején, a régi magánbiztosítók felszámolásakor szűnt meg. Az orvosszakma összezárt, azt pedig nem lehet tudni, hogy ennek milyen hatása volt a magyar társadalom egészségügyi állapotára, így a rendkívül nagyarányú dohányzásra, és alkoholizmusra.


Kun István kijelenti: az ötvenes évek óta Magyarországon mindig olyan egészségügyi kormányzat működött Magyarországon, amelyik az orvosok érdekeit tartotta szem előtt, nem a betegekét. Ez most változóban van, a pénztárak megjelenésével társadalmi ellenőrzés alá kerül az egészségügy rendszere, az ellenőrzéstől pedig joggal félhet az orvostársadalom hangadó része.


A szerző szerint a pénztárak elégedetlenség esetén nem kötnek szerződést egyes háziorvosokkal, osztályokkal vagy kórházakkal, színre lépésükkel pedig feltárulnak az egészségügy "féltve őrzött titkai". Kun szerint az orvosok félnek a titkos adatok nyilvánosságra kerülésétől, mert ezzel megszűnne a gyógyítás misztikuma, például az egyes kórházakra jellemző mortalitás vagy az orvosi hierarchiából adódó kiváltságok. Kun István szerint két változásra van szükség az egészségügy átalakításához: a kórházaknak olyan gazdasági formában kell működniük, aminek eredményeképpen a "tulajdonosok saját zsebükön éreznek minden simlisséget." Emellett szükséges a co-payment bevezetése is, ez azt jelenti, hogy a beteg betársul a gyógyítás költségeinek megtérítésébe, Kun István öt százalékban határozná meg ezt az összeget, amely szerinte hozzájárulna a hálapénz megszüntetéséhez.


Dr. Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár igazgatója szintén az Élet és Irodalomban fejti ki, hogyan hozott létre a kormányzat két, működőképes modellből egy életképtelen konstrukciót az egészségügy terén. A szakértő szerint ár nélkül az egészségügyben sincs verseny, márpedig mivel a jogszabály szerint a szolgáltatási ártól csak plusz/mínusz tíz százalékos eltérés lehetséges, akkor a verseny nem jöhet létre. Emellett a szerző szerint a kormányzat figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az egészségügyre a kínálat piac a jellemző, hiába a beteg jelenik meg vásárlóként, valójában az orvos dönt az igénybe veendő szolgáltatásokról, így egy személyben jelenti a keresletet, és a kínálatot. Lukács szerint ez az állapot rugalmatlanná teszi a rendszert, amelyre a beteg kiszolgáltatottsága a jellemző. A szakember szerint a nemzetközi tapasztalatok szerint is hibás az az elgondolás, miszerint a versengő pénztárak jobb szolgáltatást eredményeznek. Az állampolgárnak ebben a rendszerben semmilyen ráhatása nincs a szolgáltatóra, csak úgy fejezheti ki nemtetszését, ha pénztárt vált, ami a biztosítónak is érdeke, hiszen így megmenekül a biztos kárkifizetéstől.


A pénztár igazgatója hozzáteszi: nem lehetséges, hogy az újonnan belépő pénztárak 2009 február elejéig felkészüljenek az ügyfelek fogadására. Emellett a rendszer országos megtervezésekor a szerző szerint azt sem vették figyelembe, mi történik, azzal a megyével, amelyikkel egyik pénztár sem szerződik le. Lukács azt is problémásnak látja, hogy az OEP utódszervezete fizikailag nem utalja ki a fejkvótát a pénztáraknak, hanem a hó végén küldi el a különbözetet, így a pénztár az időlegesen fel nem használt kvótát nem fektetheti be. A több pénztáras rendszer működését az is veszélyeztetheti, hogy részvénytársasági működési forma esetén az állam nem pótolhatja a pénztárak esetleges veszteségeit, mert az ellentétes az Unió törvényeivel.

Lukács leszögezi: a beteg a világon mindenhol kiszolgáltatott, emellett Magyarországon gyenge pénzügyi kultúrával, és a hiánygazdaságban szocializált vásárlói attitűddel rendelkezik, ezért arra sem lehet számítani, hogy jobban választ majd magának pénztárt, mint például orvost. A szerző szerint az Unió előbb-utóbb megunja majd Magyarország egészségüggyel kapcsolatos könyvelési trükkjeit, például az egészségpénztárak adómentességét, ezzel azonban az ország a "bőrfoteles európai klubban az állóhelyre vált örökös bérletet."

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink