Betegszámla helyett kimutatás

Az eredeti elképzelésekkel szemben, senkinek sem küld betegszámlát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ehelyett csupán egy értesítőt postáznak – várhatóan 2004 közepétől -, amely valószínűleg arról szól majd, hogy aki kíváncsi, mennyit fordított az OEP egy évvel korábban egészségügyi ellátására, a területileg illetékes megyei egészségpénztártól megkérheti az erről szóló kimutatást. Ez az adatlap a személyes adatokon, s a háziorvos nevén kívül felsorolja a különböző ellátási típusokat (fogászati kezelés, betegszállítás, művese kezelés, CT-MRI diagnosztika, házi szakápolás, akut és krónikus fekvőbeteg szakellátás, gyógyszertámogatás, gyógyfürdő valamint gyógyászati segédeszköz igénybevétel), mellettük tételesen jelezve, mire, mekkora támogatási összeget fordított az OEP.

Mint a Weborvos Kiss Józseftől, az egészségpénztár főigazgató-helyettesétől megtudta, azért választották ezt a megoldást, mert így senki, legszemélyesebb adata sem kerülhet illetéktelen kezekbe. Az is a biztosítottak érdekeit szolgálja, hogy ebből a kimutatásból két dolog biztos nem derül ki: az érintettek esetleges betegsége, illetve annak stádiuma.

A betegszámla elvetését persze nemcsak adatvédelmi érvek indokolták. Ahhoz ugyanis, hogy egy számlához hasonló dokumentum születhessen, jóval több adatra lenne szüksége az egészségpénztárnak. Például arra, hogy ki mennyi járulékot fizetett be az adott évben, illetve ki után mennyi járulékot postázott munkaadója. Ezzel az adatbázissal azonban kizárólag az adóhatóság rendelkezik, s az OEP nem láthat bele. Mint ahogy arról sincs semmiféle adat, hogy például a gyerekek – akik gondviselőjük jogán részesülnek ingyenes ellátásban – pontosan kinek a révén (édesapjuk, édesanyjuk, esetleg gyámjuk stb.) kapják e juttatást. De még a legalapvetőbb kérdés sem tisztázott, az nevezetesen, hogy ki számít biztosítottnak. Miközben ugyanis a társadalombiztosításról szóló törvény azt deklarálja, hogy az ellátás a befizetett járulék fejében, vagyis biztosítotti alapon jár, valójában 10 millió állampolgár tartozik e körbe. Az sem járna több sikerrel, ha meghatározott szempont szerint próbálnának „létszámellenőrzést" tartani. A TAJ-szám például – többek között az adatbázis nagysága okán – nemigen alkalmas e célra, ráadásul arra a lakossági név és címjegyzékre épül, amelyben a legutóbbi népszámlálás során közel 270 ezer „plusz" honpolgárt találtak.