• Ónodi-Szűcs
    • A labda az államtitkárnál volt

      A labda az államtitkárnál volt

    • Nem kell adót fizetni a praxis eladása után

      Nem kell adót fizetni a praxis eladása után

    • Tető alatt az uniós egészségügyi fejlesztések kétharmada

      Tető alatt az uniós egészségügyi fejlesztések kétharmada

  • költségvetés
    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

    • Százmilliót vonnának el a kórházaktól

      Százmilliót vonnának el a kórházaktól

  • bérrendezés
    • KSH: kétszámjegyű növekedés az átlagkeresetben

      KSH: kétszámjegyű növekedés az átlagkeresetben

    • Jelentősen nőttek az egészségügyi fizetések

      Jelentősen nőttek az egészségügyi fizetések

    • Ápolói fizetések - a régióban sereghajtók vagyunk

      Ápolói fizetések - a régióban sereghajtók vagyunk

A paranoid spektrum

Pszichiatria club 2004.04.21 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: Dr. Veér András

A paranoid karaktertől a személyiségzavaron át a szkizofréniáig.

A paranoiditás, mint jellegzetes személyiségvonás a hétköznapi gyanakvástól a személyiség szétesését jelentő pszichózisig terjedően széles skálán mozog. A kórós állapototok és a normál karakterjegyek között nincs éles határ, sőt egyazon személy hosszmetszeti képe is jelentős hullámzást mutathat aszerint, hogy a paranoiditás milyen mélységben hatja át, veszi igénybe a személyiséget.


Az egyes súlyossági fokok a hagyományos pszichopatológia nyelvén a következők:
Paranoid karakter: általában bizalmatlan, gyanakvó, nehezen kooperáló, „magának való" ember, de szociális kapcsolatai, munkaképessége, általános életminősége nem deficites. A paranoiditás gyakran csak bizonyos személyekre, vagy szituációkra vonatkozik, és egyéb vonatkozásban nem. A paranoid karaktervonások az életkor előrehaladtával megkeményednek, hangsúlyosabbá válnak.

Paranoid személyiségzavar: a gyanakvás, bizalmatlanság, ártó szándék feltételezése alapvetően és mélyen meghatározzák a személyiséget. Következménye súlyos alkalmazkodási zavar, teljesítmény problémák, az indulati élet szabályozatlansága, az életminőség tartós deficitje, időszakosan pszichotikus szintű regresszió.

Paranoia: a személyiség megtartott, az alkalmazkodási funkciók megfelelőek, a kötődési képesség, szociabilitás, teljesítőképesség jó, ugyanakkor jól kidolgozott, rendszerezett téveszme van jelen. Ebben a vonatkozásban a személy igen heves indulatokat él át, és adott esetben ezeket ki is nyilvánítja. Többnyire kiválóan disszimulálnak, ha a téveszmével összefüggő kritikus pont érintetlen marad, semmi nem utal kóros folyamatra. Ellenkező esetben viszont robbanásszerű, befolyásolhatatlan, hamis kiindulópontra logikusan felépített szenvedélyes kitörésnek lehetünk tanúi. A téveszmerendszerben belső logika érvényesül, ebben a személy megingathatatlan, ugyanakkor az élet más területein megfelelően funkcionál. Előfordul, hogy az érintetteken, vagy a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem észleli a patológiás állapotot.

Prafrénia esetén a doxazmák kevésbé logikusak, a személyiség nagyobb részét uralják, ennek következtében a szociális funkciók erősen károsodnak. Itt is nagy indulati többlettel társul a paranoid téveszme.

Paranoid szkizofrénia: a személyiség szétesésével járó állapot. A téveszmék nem alkotnak rendszert, bizarr, ellentmondásos, képtelen elemeket tartalmaznak. Az érzékcsalódások bizonytalanok, pl. a mérgezési téveszmétől szenvedő beteg különös ízt érez, vagy furcsa szagot észlel, ezek nem hallucinációk, inkább „olyan, mintha" jellegűek. Úgy érzi, hogy az életére törnek, emiatt hevesen szorong, félelemérzés gyötri.
„A kávénak furcsa íze volt, és el is álmosodtam tőle, nyilván beletettek valamit". „ Furcsa szagot éreztem, és aztán hányingerem lett, megfájdult a fejem. Ez a gáztól volt, amit beengedtek az ajtórésen, hogy elkábuljak" – mondja a beteg.

Diagnosztika
A paranoid kórképek diagnosztikája nem könnyű, mivel a betegek gyakran olyan sikeresen disszimulálnak, hogy még tapasztalt pszichiáter sem veszi észre a rendezett viselkedés, életvitel mögött rejlő téveszméket, kórós lelki állapotot. Gyakran csak a hosszmetszeti kép ismeretében, illetve heteroanamnézis segítségével lehet felállítani a helyes diagnózist.

Ki kell zárni az organikus hátteret, amely előidézhet hasonló tüneteket, ugyanígy kizárandó a különböző drogokkal, beleértve az alkoholfogyasztást is, való visszaélés. El kell különíteni a paranoid állapotokat a szkizofréniától és az affektív zavaroktól is.
Bár a paranoid állapotok etiopatogenézise pontosan nem ismert, a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos élethelyzetek és személyiségjegyek valószínűsítik a betegség kialakulását.
- paranoid zavarok a családban
- érzékszervi, elsősorban hallási fogyatékosság
- epilepszia, organikus betegségek
- kulturális izoláció
- kommunikáció képtelenség idegen nyelvi környezetben
- alkohol, kábítószer
- kisebbséghez tartozás
- elnyomó, diktatórikus társadalmi környezet

A jelentősebb pszichológiai elméletek saját terminológiájuk mentén magyarázzák a paranoid élménymód kialakulását.


Paranoid személyiségzavar a DSM-IV szerint
Személyiségzavarról akkor beszélünk, ha az élmény és viselkedésminta tartósan és jelentősen eltér a személyes kultúra elvárásaitól és ez az alábbi területek közül legalább kettőben megnyilvánul:
1. kognitív funkciók
2. affektivitás
3. interperszonális kapcsolatok
4. impulzuskontroll


A tartós minta rugalmatlan, jelentősen befolyásolja a szociális helyzeteket, szenvedést okozó, rontja az életminőséget. Kezdete legalább a serdülőkorra tehető, és a pubertás meghaladásával nem múlik el. Nem magyarázható jobban más mentális betegséggel, és nem pszichoaktív szernek a következménye.
Paranoid személyiségzavar esetén ezek az általános kritériumok a paranoiditásra jellemző vonásokat mutatnak. Kora felnőttkortól kezdve megnyilvánuló általános bizalmatlanság és gyanakvás úgy, hogy más emberek megnyilvánulásait rosszindulatúnak feltételezi, ártó szándékot, hátsó jelentést tulajdonít neki.

Az alábbiak közül legalább 4 megléte szükséges a diagnózis felállításához:
1. alaptalanul feltételezi, hogy mások kihasználják, becsapják
2. indokolatlanul bizalmatlan családtagokkal, barátokkal szemben
3. rejtőzködő, titkolódzó, mivel attól tart, hogy az információt ellene fogják fordítani
4. eseményeknek, megjegyzéseknek rejtett rosszindulatot, fenyegetést tulajdonít
5. tartós neheztelés, vélt, vagy valós sérelmek miatt. Nem felejt, és nem bocsát meg.
6. vélt sérelmekre gyorsan és dühvel reagál
7. visszatérően és alaptalanul gyanakszik partnere szexuális hűségére


A fenti vonások nem szkizofrénia, vagy pszichotikus zavar során jelentkeznek, és nem tulajdoníthatóak pszichoaktív szer, vagy általános egészségi állapot élettani hatásának.


Paranoid szkizofrénia a DSM-IV szerint
1. Nem bizarr téveszmék /azaz a téveszmék olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyek a való életben is előfordulnak, mint pl. üldöztetés, mérgezés, hűtlenség/.
2. A szkizofrénia jellegzetes tünetei közül nincs jelen:
- bizarr téveszme
- vizuális, vagy akusztikus hallucináció
- inkoherens beszéd
- szembeszökően szétesett, vagy kataton viselkedés
- negatív tünetek
3. Eltekintve a téveszmék és azok folyományainak befolyásától, a viselkedés nem bizarr, a tevékenység nem károsodott
4.Ha hangulatzavarral társul, akkor annak időtartama a téveszmés zavarhoz képest rövid volt.
5.A zavar nem pszichoaktív szer, vagy általános egészségi állapot élettani hatása következménye.


A paranoid állapotok kezelése
A paranoid betegek kezelésénél központi jelentősége van az orvos-beteg viszonynak. Nem könnyű elnyerni a gyanakvó beteg bizalmát, kialakítani azt a nem túl közeli, de nem is túlságosan távolságtartó kapcsolatot, ami fenntartja a beteg kooperációs készségét.


A tévképzetekkel kapcsolatban az orvos két hibát követhet el: l. ha nem vitatkozik, és elfogadja igaznak a beteg kóros gondolatmenetét attól való félelmében, hogy különben faképnél hagyja a beteg, vagy 2. vitatkozik, igyekszik bebizonyítani a beteg tévedését, megcáfolni gondolatmenetét. A második esetben a beteg valóban azonnal megszakítja a kapcsolatot, de az egyetértő, ráhagyó magatartás sem hozza meg a kívánt eredményt. A paranoid beteg rendkívül éles megfigyelő, különösen érzékeny a metakommunikációra, ezért előbb utóbb észre fogja venni a színlelést, és emiatt hagyja ott orvosát. Helyesebb, ha az orvos sem az egyik, sem a másik álláspontra nem helyezkedik, hanem azt képviseli, hogy ő ugyan nem ért egyet a beteggel, de tudomásul veszi, mint szuverén elképzeléseket. A paranoid ember olyan erősen meg van győződve az igazáról, hogy nincs szüksége külön megerősítésre, valójában azt várja, hogy tiszteletben tartsák az álláspontját.


A betegnek a téveszmékkel kapcsolatban nincs belátása, ezért a kezelés sem azok mentén történik. Többnyire a felzaklatott állapotot kísérő affektív és vegetatív tünetek adnak okot orvosi beavatkozásra. A neuroleptikumok a tapasztalat szerint kedvezően hatnak a feszültségre, agresszív izgalmi állapotra, alvászavarra, affektív zavarra, bár természetesen nem befolyásolják az oki tényezőket. A gyógyszer megválasztásánál gondolni kell a lehetséges mellékhatásokra, mivel a nem kívánt jelenségek a beteg együttműködését veszélyeztetik.


A paranoid állapotok kezelése többnyire ambuláns keretek között zajlik, tág teret engedve a különböző egyéni, vagy csoportos pszichoterápiás ellátásnak. Veszélyeztető izgalmi állapotban, sürgősségi esetben neuroleptikumot adunk, és kórházi, szakorvosi ellátást biztosítunk.

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink