A tudatlanságról és a vakságról: A Lyme-kór paradigmája

Tudatlanság

A tudományos ismeretek folyamatosan fejlődnek. Bertolt Brecht Galilei-vel azt mondatja, hogy "az igazság az Idő lánya"; Úgy értette, hogy a tudományos nézőpontok vagy elemzések fejlődnek, és ami még fontosabb, fejlődniük kell. Ezért el kell utasítanunk mindenféle dogmatizmust, és tudnunk kell, hogy amit tanultunk és amit tanítunk, az csak az adatok egy adott időben történő konkrét értelmezését reprezentálja. A legjobb esetben tudnunk kell. Nietzsche azt mondta, hogy "a tudósoknak le kell választaniuk tiszteletteljes szívüket mestereiktől"

Az egyet nem értő betegképviseleti csoportok egyik fő motivációja a tudatlanságunk. Valójában a fogyatékossághoz vezető tüneteket mutató betegek nem fogadják el tudatlanságunkat.

Számos szubjektív szindróma, azaz a szervi elváltozások markerei nélküli tünetegyüttes, hajlamos a diagnosztikai hibákra. Franciaországban ezeket a szindrómákat – beleértve a krónikus fáradtság szindrómát is – régóta pszichiátriai okoknak tekintik, és gyakran pszichoterápiával és tudatmódosító szerekkel kezelik őket.

Tudatlanságunk néha arra a következtetésre vezetett bennünket, hogy egyes betegségeknek pszichiátriai oka van, miközben az ok szomatikus és könnyen kezelhető.

Vakság

Tudatlanságunk gyakran elviselhetetlen, és arra késztethet bennünket, hogy szemet hunyjunk a nem léziós betegségek felett. De ezek a betegségek léteznek. Azok a betegek, akik számos orvossal konzultálnak a terápiás megoldás megszerzése érdekében, valóban betegek. Néhányan közülük nyilvánvalóan hamis betegek lehetnek, de általában gyorsan azonosítják őket. A többiek számára ez a betegség, és a konzultációk és orvoslátogatások sorozata, amelyeknek egyetlen célja, hogy jobban érezze magát, rendkívül fárasztó, és vakságunk nem vezethet minket ahhoz, hogy tagadjuk magának a betegségnek a létezését.

A [valódi] tudósok szkeptikusak, szerények és készek arra, hogy az új adatok fényében meggondolják magukat. Tisztában kell azonban lenniük azzal, hogy soha nem fognak mindent megtudni. Ez azonban nem akadályozhatja meg az orvosokat abban, hogy terapeuták legyenek. Ne felejtsük el, hogy a 19. századig a betegeknek felírt legtöbb kezelés hatékonyságát soha nem bizonyították, ami nem akadályozta meg a jó és rossz orvos közötti különbségtételt. A tudományok nem tudják megmagyarázni az egész terápiás menedzsmentet, mivel az főként emberi megközelítésre támaszkodik. Ez a megközelítés azonban manapság nehezebb lehet, mivel az átláthatóság és a közösségi hálózatok inkább erősíthetik vakságunkat, mint hozzájárulhatnak az összetett problémák orvosi kezeléséhez.

(D. Raoult: Maladie de Lyme: ignorance et aveuglement (Szerkesztői vélemény, részletek)

Médecine et maladies Infectieuses