Tervek 2004-re

A hírek szerint új gyógyszerár-támogatási rendszer lép életbe jövőre. Miben lesz ez más, mint a jelenlegi szisztéma?
- Két csapásirányt jelöltünk ki. Egyrészt folytatni kívánjuk az orvosok gyógyszerrendelési szokásainak befolyásolását, ami már idén elkezdődött. Zajlik a háziorvosok informálása a praxisukba tartozó betegek gyógyszerfogyasztásáról, s az év második felében ugyanezt a rendszert bevezettük a szakorvosoknál is. Jelenleg az egészségügyi rendelkezésre – vagyis a tartósan krónikus illetve súlyos betegeknek szóló – 100 illetve 90 százalékos ártámogatásban részesülő készítmények felhasználásának tételes, folyamatos ellenőrzése zajlik. Másrészt jövőre megtörténne a közgyógyellátottak egyéni keretének megállapítása. Jelenleg két javaslat van ezzel kapcsolatban napirenden. Az OEP és a szaktárca elképzelése szerint bővítenénk a közgyógylistát, s az a közgyógyellátott, aki vállalja, hogy önként átlép a nagyobb ingyenes gyógyszerkínálatot biztosító rendszerbe – saját szükségleteihez igazodó – egyéni keretet kapna. Ezt azonban nem léphetné túl.

Mi történik azokkal, akik inkább maradnak a jelenlegi szisztémánál, amelyben ugyan egy évek alatt alaposan megkurtított listáról történik gyógyszerelésük, a felírt gyógyszermennyisége viszont korlátlan?
- Semmi. Gyakorlatilag egymás mellett élne a két rendszer. Legalábbis, egy ideig.

Két javaslatot említett. Miről szól a másik?
- A két koncepció a bevezetés ütemezésében tér el egymástól. A másik esetben az új rendszer bevezetése a szociális törvény módosításával egy lépésben történne.

Mit tartogat 2004 a gyógyszergyártóknak?
- Kiszélesítjük a támogatás volumen szerződések körét. Ez a rendszer egyes innovatív termékekkel februárban indult, nyáron folytatódott a diabetes illetve az Alzheimer-kór támogatási körbe került készítményeivel. Az ártámogatási körbe újonnan bekerülő gyógyszereknél mindenképp ezt a szisztémát szeretnénk alkalmazni, de hasznos lenne, ha a már forgalomban lévő patikaszereknél is sikerülne reális igényekhez igazodó támogatás volumen szerződéseket kötni. Tervezzük az úgynevezett betegségcsoportos támogatás bevezetését is. Ez a változás nem csak a normatív, tehát 50, 70 vagy 90 százalékos ártámogatásban részesülő gyógyszerekre vonatkozna, hanem a fentebb már említett, krónikus illetve súlyos betegségben szenvedőknek 90 illetve 100 százalékos ártámogatással felírható termékekre is.

Terveznek valamit a patikák árrésével?
- Az új támogatási rendszer keretében a gyógyszerkereskedelmi árrés úgynevezett „befagyasztását" is módosítani szeretnénk, mert egyértelműen bebizonyosodott, hogy betegellátási zavarokat okoz a drágább gyógyszereknél alkalmazott 630 forintos fix árrés. Azt nem lehet ígérni, hogy a „befagyasztás" teljes egészében megszűnik, mert erre a jövő évi költségvetésben nem lesz fedezet, de az értékhatár kitolása elindulna.

Milyen hatással lesz mindez a betegek pénztárcájára?
- A közgyógyellátási lista bővítése, az új gyógyszerek befogadása illetve a rendelkezésre álló termékkínálat növelése mindenképp a rászorulók érdekeit szolgálja. A támogatás volumen szerződések megkötéséből semmit sem érzékelnek, ez lényegében a „hátuk mögött" történik. Nem így a betegségcsoportos támogatási rendszer esetében. Amennyiben ugyanis a gyártó nem igazodik a referencia árhoz, többet kell majd fizetni készítményéért a patikában. Ezt a támogatási rendszert idén nyáron kísérletképpen a koleszterin-szint csökkentőknél vezettük be. Kiderült, hogy van mit javítani a szisztémán, átláthatóvá, kiszámíthatóvá kell tenni számítási módszerét. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy a koleszterin-szint csökkentőknél is némi módosításra kerül sor.

Tavasszal – az ártárgyalások kapcsán – kiderült: komoly probléma van a gyógyászati segédeszközök finanszírozási rendszerével. Arról volt szó, hogy a szaktárca kidolgozza egy új rendszer vázát – ez állítólag megtörtént -, ám azóta sem hallani róla semmit.
- Nagyon nagy a probléma, szinte kezelhetetlen, hiszen jelenleg 30 ezer termék vár finanszírozási befogadásra. Vagyis: a koncepció megvalósításához pénz is kellene, ám ennek a többletnek nyoma sincs a jövő évi költségvetés tervezetében. Az Európai Unió országaihoz viszonyítva mi sokkal többet költünk gyógyszerekre, mint gyógyászati segédeszközökre. Ez az egyik gond. A másik: csak az egészségkárosodást kompenzáló segédeszközökre költünk, az életminőséget javítókat viszont gyakorlatilag nem finanszírozzuk. Az unióban ez is másként van. Ami terveink között szerepel – bár ennek is vannak bizonyos informatikai korlátai -, hogy bizonyos betegcsoportok konkrét gyógyászati segédeszköz szükségletének kielégítésére egyéni keretet adnánk. Ennek felhasználása során a beteg döntené el, hogy a szükséges termékek kínálatából melyiket választja.

Mi várható az alap-, járó- illetve fekvőbeteg ellátásnál?
- Szeretnénk, ha a háziorvosi rendszerben minél több minőségi elem jelenne meg. Többek között ehhez kapcsolódik az az elképzelésünk , hogy külön javadalmazzuk a háziorvosok által végzett prevenciót valamint szűrés-gondozást. Azt is szeretnénk, ha az alapellátásban is megjelenne egyfajta kódolás. Ezért külön fizetnénk, s nem véletlenül. Mivel háziorvosi szinten nem ez képezné az elszámolás alapját, így lényegesen tisztább, torzításmentesebb képet kapnánk a lakosság morbiditási helyzetéről, mint ami a szak- illetve fekvőbeteg ellátók jelentéseiből kiderül. Ami a járóbeteg szakellátást illeti a volumenszerződések, s a minimumidők minél szélesebb körű kiterjesztése a cél. Az utóbbival kapcsolatban felmérést készítettünk, s tragikus eredményt kaptunk. A beavatkozások 50 százalékában kevesebb, mint két percet fordítanak a betegre. A minimum idők meghatározása – amely egyébként a szakmai kollégiumok feladata – más szempontból is fontos. Segítségükkel lehetővé válik a kapacitások újragondolása, illetve a területi egyenlőtlenségek mérséklése. Mindez természetesen annak szem előtt tartásával, hogy beteg nem maradhat ellátatlanul. A járó- és a fekvőbeteg szakellátásnál egyaránt szeretnénk, ha a finanszírozás elemeként, normatív módon megjelenne egy fix elem, a rendelkezésre állási díj. Ennek az az alapfilozófiája, hogy a rendelőnek és a kórháznak akkor is nyitva kell tartania, ha valami csoda folytán egyetlen beteg sem jelentkezne. Ennek a fix elemnek a forrása – intézményenként – a jelenleg még havonta, létszámarányosan kipostázott, 50 százalékos béremelés összege lenne. Ezt kellene – terveink szerint fokozatosan, 5-6 év alatt – fix összegként megjelentetni a finanszírozási struktúrában. Nehézséget az okoz, hogy igen nagy a szórás az intézmények között, s az jár jól, aki nagy létszámmal, ám kis teljesítménnyel dolgozik. Ennek ellenére januárban mindenképp nekifognánk. Európában egyébként egyre több helyen jelenik meg a vegyes finanszírozás, a fix, úgynevezett készenléti faktor.